![]() |
Ahogy az lenni szokott, a kezdeti lelkesedésbe
szkeptikus hangok vegyülnek. Nyugat-Európában, ahol már terjedőben
vannak a műholdas helyzet-meghatározást hasznosító navigációs
eszközök, valamint a hozzájuk csatlakozó útinformációs
szolgáltatások, felmerült egy olyan probléma, amelyre korábban
kevesen gondoltak: akinek sietős, az ezen túl nem a főútvonalakon
közlekedik majd, hanem
a lakókörzetek mellékutcáiban keres megfelelő útvonalat. Az
alárendelt úthálózat azonban nincs felkészítve a megnövekedő
terhelésre, emellett előfordulhat, hogy ezen túl egyes környékeken
már a ház előtt torlódás várja azt, aki autóval igyekezne munkába,
hiszen sokan igyekszenek kerülni az útvonaltervező programok által
gyorsabbnak jelölt útvonalon. Egy német kutatócsoport, amely a
probléma megoldásával próbálkozott, olyan eredményre jutott, hogy a
gyártóknak új útvonaltervező programokat kellene telepíteniük,
amelyek kihagyják a számításokból a csendes lakóövezeteket, ez a
megoldás azonban kérdésessé tenné a navigációs rendszerek
létjogosultságát: mi értelme az útvonaltervnek, ha nem a
leggyorsabb megoldást kínálja?









