Igazából jó időben volna hasznos az apró tanulmányautó. A Costa
igazi strandautó. A tetőnek csak a kerete van meg, és az ajtókat kiesés
ellen védő rudak helyettesítik, így szabadon járhat-kelhet benne a
tengerparti szellő. Ugyanakkor a vihar, az eső és a jégverés is
könnyedén utat talál magának az alig 750 kilogrammos szerkezet
belsejébe. Ott azonban legfeljebb a legutóbbi tehet komoly károkat a
berendezésben, ugyanis a belső térben minden vízhatlan és könnyen
tisztítható. A Costa alapját természetesen a szokásos Daihatsu
miniautó-padlólemez adja 660 köbcentis, háromhengeres motorral és
automata váltóval.
Hasonló járműveket mostanság legfeljebb tanulmányautóként látni. A
Daihatsu sem tervezi gyártani a Costát, pedig jellemzően napsütéses,
meleg időjárású országokban nyilván lenne kereslet a nyitott strandautó
iránt, amelyet manapság jobb híján kis átalakító cégek elégítenek ki.
Régebben a nagyobb gyártók is odafigyeltek erre a kategóriára, a Minin
alapuló, mára legendássá vált Moke mellett többek közt a Citroën
Kacsának is volt ilyen, gyakorlatilag becsukhatatlan, pillekönnyű
verziója.









