A stuttgartiak klasszikusának ötödik generációja eladási rekordot döntött. A 2004 áprilisában bemutatott 997-es sorozatból elkészült a 100 ezredik példány, azaz évente több mint 30 ezer fogyott belőle, több, mint bármelyik elődjéből. A Porschénál lassan már attól tartanak, az óriási kereslet a márka exkluzivitásának rovására megy.
A 911-es népszerűsége persze inkább jó a cégnek, mint rossz: nagy részben ennek a típusnak köszönhető, hogy a Porsche ma nagyságrendileg akkora nyereséggel működik, mint az egész VW csoport. A kereslet nagyrészt a kínálat sokféleségéből fakad: a 997-esből jelenleg 16 -féle változatot kínálnak, az alapkivitelű Carrerától a sportos GT3-ason keresztül a fölényes teljesítményű Turbóig. Nemigen akad olyan típus a hasonló árfekvésű modellek közt, amelyből ilyen sokféle létezne, igaz, a konkurens sportkocsimárkák legtöbbje összes modelljéből sem ad el egy évben annyit, mint a Porsche a 911-esből. Ráadásul a típust igen szerencsésen pozicionálta a Porsche: a gyengébb és olcsóbb változatok még a nagy luxusautógyártók csúcsmodelljeivel kelhetnek versenyre, a komolyabb 911-esek azonban már a Ferrari, a Lamborghini és az Aston Martin vadászterületét ostromolják.
A 911-es elméletben nem valami szerencsés konstrukció. Elavult, farmotoros elrendezése miatt nehéz feladat könnyen vezethetővé tenni, a csomagtartója kicsi, és a hátsó üléssora sem elég tágas. A Porschének azonban sikerült megőriznie a folytonosság látszatát az 1964-es ősbemutató óta, és az utóbbi két generáció újításaival azt is elérték, hogy az örök klasszikus éppen olyan stabil, biztonságos és tiszta üzemű, mint bármelyik, korszerűbbnek tűnő, orrmotoros vagy középmotoros vetélytársa.
További cikkeink
