Ahogy ígérték, a koreaiak Párizsban be is mutatták a C200
tanulmányt, az egyik első nem csúnya Ssangyongot. Az autó a valóságban
ugyan nem olyan vonzó, mint a gyári vázlaton volt, de a rémmesébe illő
elődökhöz képest, amilyen a
Rodius vagy az
Actyon, maga a
királyfi fehér lovon.
A fordulat nem véletlen: Dél-Koreában alighanem sikerült
lefordíttatni néhány nyugati cikket a fenti modellekről, és a Ssangyong
vezetői ráeszméltek, hogy miért nem fogynak jobban egyébként jól
használható autóik a világ latin betűkkel író felén. Ezért takarékra
állították saját formatervezőiket, és kerestek egy nemzetközileg
elismert partnert az európai autótervezés szellemi központjában,
Olaszországban. Választásuk a Giugiaro stúdióra esett, amely a GM-es
idők előtt hatékonyan segítette a Daewoo export-invázióját is, és ennek
az együttműködésnek az első gyümölcse a C200 tanulmány. Ugyanakkor úgy
néz ki, messze nem az utolsó, hiszen a Ssangyong többségi tulajdonosa,
a kínai SAIC elég tőkét hozott a házhoz egy egészséges offenzívához.
2009-től öt éven át öt új platform felhasználásával legalább 20 új
szériamodellt mutatnak be, és bár ezek közül nem lesz mind elérhető
Európában, 2014-ig alaposan megváltozhat a Ssangyongról eddig kialakult
képünk.
A koreai márka eddig elsősorban terepjáróiról volt ismert, de a
közeli jövőben ez is változik. Az öt új platform egy része állítólag a
kínai anyacégtől érkezik, amely egyebek közt az MG-Rover maradékainak
birtokosa is, így akár két-három személyautó-padlólemezt is
felhasználhatnak a Ssangyong mérnökei saját céljaikra, azaz bármi
felbukkanhat a kínálatban a városi kisautótól a nagyméretű családi
szedánig.
Az első fecske persze várhatóan a C200 tanulmány szériaváltozata
lehet, amely eleve komoly újításokat hordoz a cég korábbi
szabadidő-autóihoz képest. A Ssangyongnál is felfedezték az önhordó
karosszériát, és a fronthajtást, amitől nyilván kevésbé traktorszerű
járműveket építhetnek majd, kevésbé traktorszerű terepjáró
képességekkel.
További cikkeink
