Jelenleg a lehető legolcsóbb kézi munkával készíttették az autók kábelkorbácsait, mivel ezek kifejezetten bonyolult felépítésű, durván 5 km-es vezetékstruktúrák, amelyeknek az elkészítését nem lehet automatizálni. Az ukrán háború azonban megmutatta, hogy ez is egy gyenge pont az amúgy is nehézkesen alkalmazkodó beszállítói struktúrában.
A kábelköteg-gyárak nagy része ugyanis Ukrajnában működött, és bár a rövid távú megoldás az üzemek elköltöztetése lett más országokba – Lengyelországba, Romániába, Szerbiába, Tunéziába – az autógyárak elkezdték mérlegelni a jelenlegi kábelezés egyszerűsítésének lehetőségeit. A jelenlegi kábelhálózatok ugyanis sokkal komplikáltabbak lettek az évek során, a megvalósítandó funkciók gyarapodásával, és ez már eddig is megoldásra váró probléma volt, legfeljebb kevesek tudtak róla.
Hosszú távon megoldást az alapvető filozófiaváltás hozhat, és erre példa is van: a Tesla autóiban moduláris kábelrendszert alkalmaznak, amelyek automatizálható gyártású, kisebb részekből állnak.
Elég valószínű, hogy ez a váltás a villanyautókkal együtt érkezik meg, de úgy hallani, hogy a legtöbb gyártó egy ideje már dolgozik rajta. Az egyszerűbb, átgondoltabb elektromos rendszer persze nem csak a kábelkorbács-gyártást teheti olcsóbbá, de például a csiphiányt is enyhítheti azzal, hogy az eddig külön processzorok által végzett számítási feladatokat egy központi egységre bízhatják az újraszervezett rendszerben.
A folyamat persze még csak most indult el, és egész biztos, hogy még éveknek kell eltelnie, mire az új típusú kábelezés elkezd szélesebb körben is elterjedni az autógyártásban.
