Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Totalcar!
Amióta vannak autók, vonatok, hajók vagy repülők, az emberiséget mindig is érdekelték a technika korlátai. Számos sebességrekorder eszköz született minden műfajban, az autók között pedig az 50-es években kezdett elfajulni a dolog. Dr. Nathan Ostich az 1950-es évek végén megálmodott egy olyan rekorder koncepciót, amiben nem klasszikus, dugattyús motor dolgozik majd. Látta a repülésben használt sugárhajtóművek előnyeit, ezért úgy döntött, hogy kombinálja a két műfajt. Így született meg a Flying Caduceus, az egyik első sugárhajtású, szárazföldi rekorderautó.
Az autó cső alakú acélszerkezetet használ, amire alumínium panelek kerültek. Az első traktusban kialakítottak egy igazán szűk pilótafülkét, míg hátra beépítettek egy General Electric J47-19 típusú sugárhajtóművet. Ez többek között olyan nagyvadakban szolgált, mint a Convair B-36 Peacemaker. Ez biztosított extra tolóerőt felszálláskor a világ legnagyobb dugattyús motorral ellátott vadászbombázójának, ami valaha sorozatgyártásba került. Egy hajtómű képes akár 5200 font tolóerőt leadni, ami átszámítva nagyjából 23 130 N-nak felel meg.
Ezek alapján elég nehéz kiszámolni a teljesítményét, hiszen a Flying Caduceusnak pont az volt a különlegessége, hogy a motorja nem a kerekeit hajtotta közvetlenül, hanem tolóerőt generált. Ha mégis szeretnénk összehasonlítani egy hagyományos motorral, akkor azt lehet mondani, hogy a szerkezet 1963-ban elért legnagyobb sebességénél, tehát 579 km/h-nál nagyjából 5000 lóerőt szabadított fel a hajtómű. Mivel ezeknél a sebességnövekedésével lineárisan nő a hasznos teljesítmény is, így elméleti szinten a J47-19 típusú hajtómű 7000 lóerőnek megfelelő teljesítmény leadására is képes lehet.
Az autót alapvetően 500 m/h, azaz nagyjából 805 km/h elérésére tervezték, de a kilométeróráját optimistán 700-ig, azaz 1126 km/h-ig skálázták. Ilyen sebességnél óriási probléma volt, hogy a gumik nem bírták ki a fellépő magas fordulatszámot és egyszerűen szétszakadtak. Éppen ezért a Firestone becsatlakozott a projektbe és olyan felnit, illetve gumit fejlesztettek, ami kibírja a rendkívül nagy fordulatszámot. Nem véletlen, hogy a Flying Caduceusnak aránytalanul nagy kerekei vannak. Ezek független felfüggesztésen himbálóznak, a megállításért pedig négy tárcsafék mellett egy 2,5 méter átmérőjű fékezőernyő felel.
A kívánt célt végül sosem érte el, azonban új fejezet nyitott a szárazföldi sebességrekorderek világában. A sugárhajtóművel felszerelt autó gondolata sokakat megihletett és a következő évtizedekben sorra dőltek meg a rekordok. Olyan járműveket inspirált, mint például a Thrust SSC rekorder. A brit szuperautó az egyetlen olyan szárazföldi jármű, amely képes volt átlépni a hangsebességet és 1997-ben 1228 km/hval mérték be.
Ennek köszönhetően a rekord hiánya mellett is ikonikus darab lett a Flying Caduceus és az értékét nagyjából 70-90 ezer dollárra, átszámítva 21-28 millió forintra becsülik. Érdekesség, hogy szerepelt volna a Bonhams aukciós listáján a nevadai Renóban megrendezett árverésen, azonban az utolsó pillanatban visszavonták. Azt nem tudni, hogy milyen döntés született a háttérben és hova kerül az autó, de szerintem sokan gondolják úgy, hogy egyértelműen egy múzeumban van a helye.
További cikkeink
