Minden közlekedő okulására összegyűjtöttük a tíz leggyakrabban
előforduló és legveszélyesebb helyzetet, amivel egy járművezető
megnehezítheti a közszolgálatot teljesítő óriásokon utazók életét.
A bibliai tízparancsolat
A Sínai-hegyen Istentől adott parancsok a vallásierkölcsi
élet örök érvényű alaptörvényei (Kiv 20). Az embernek Isten és
embertársai iránti kötelességeit összegzi. Érvényessée minden
időben megmarad, mivel Jézus azt mondta: "Nem megszüntetni
jöttem a Törvényt, hanem beteljesíteni" (Mt 5,17).
I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Istent felismerve első kötelességünk a benne való hit, a
neki kijáró imádás; hódolat és dicsőítés, uralma
kizárólagosságának elismerése.
II. Isten nevét hiába ne vedd!
Minthogy az ember gondolkodása és kimondott szava között
szoros kapcsolat van, e hódolathoz hozzá tartozik Isten nevének
(és általában az isteni dolgoknak) tisztelete.
III. Az Úr napját szenteld meg!
Istentől való függőségünket fejezzük ki azzal, hogy
megtartjuk az Úr napját, ezt az időt (egész életünkkel együtt)
Neki szenteljük, ugyanakkor a földi munkálkodás múlandóságát
jelezve és a végső nyugalmat előlegezve munkaszűnetet
tartunk!
Az első három parancs Isten uralmának elismeréséhez vezetett
minket. Csak ez biztosítja az ember tökéletes szabadságát. A
Tízparancsolat második része (táblája) az embertársak iránti
kötelességeket tartalmazza, összhangban a természeti
törvényekkel:
IV. Atyádat és anyádat tiszteld!
Kapcsolataink közül első az, mely szüleinkhez fűz, hiszen
életünket és felnövekedésünket nekik köszönhetjük. A szülői
felelősség és a gyermeki tisztelet egymástól
elválaszthatatlan.
V. Ne ölj !
Minden élet szent. Az egészség is Isten ajándéka. Így
kell őriznünk magunk és mások életét.
VI. Ne paráználkodj !
Az új élet nemzése éppúgy tiszteletet és védelmet kíván,
mint az ember teste, s a szerelemben a másik felé megnyíló
legbensőbb rejtett valósága.
VII. Ne lopj !
Az embernek a munkával szerzett tulajdonhoz, az életét
biztosító anyagi javakhoz való jogát szavatolja ez a
parancs.
VIlI. Ne hazudj, és mások becsületében kárt ne tégy!
Az emberek közti kapcsolatok legfőbb munkálója az emberi
beszéd. E nagy adománnyal nem élhetünk vissza, nem
használhatjuk mások kárára. A parancs a nyelvvel elkövethető
legnagyobb bűnt is jelzi, s általánosságban is elénk állítja az
igaz beszédet, mint Istentől szabott kötelességet.
IX. Felebarátod házastársát ne kívánd!
X. Mások tulajdonát ne kívánd!
1. A jobbkanyar és a gyalogosok
Ebben a helyzetben az autós akár teljesen jóhiszeműen is járhat el,
mégis óriási fékezésre kényszerítheti az autóbuszvezetőt.
Alaptézis, hogy a busz mindig útban van. Ha útban van és van rá
mód, legjobb megelőzni. A kérdés, érdemes-e? Még úgyis van 200 méter a
kereszteződésig, ahol jobbra fordulnék - gondolja az autós - hát hajrá!
Nagy gyorsítás, be a busz elé, majd száz méter múlva jobb forduló a
csöpp mellékutcába. De ekkor olyan dolog történik, amire senki sem
gondolt: a járdán gyalogosok közlekednek. Így hát az autós kénytelen a
nagy sietségből felocsúdva hirtelen fékezéssel megállni a zebra,
esetleg a járda meghosszabbított vonala előtt, szépen kint hagyva
autója fenekét, a busz sávjában.
Eközben a buszvezető szemei elkerekednek, nyakán kidagadnak az erek és
igyekszik a fékerőt az utaselesési határon tartani. Ha az autós
rendesen, időben jelezte bekanyarodási szándékát, valószínűleg már
régen lassított. Ha viszont a nagy sietségben elmaradt az indexelés,
jöhet a vészfékezés tömegközlekedés-módra. A helyzet megoldását
ilyenkor már csak a riadtan szétrebbenő gyalogosoktól felszabadult
úttest, és ha lehetséges, a kikerülés adja. Ha senki sem esett el,
fellélegezhetünk.
2. Csak az orrát, hogy kilássak
Ugyanennek a helyzetnek jogilag tisztázottabb felállása, ha az autós
nem befelé, hanem kifelé hajt a mellékutcából. Ilyenkor mit tesz az
udvarias közlekedőtársakhoz szokott sofőr?
Kissé kidugja autója orrát, hogy mindenki érezze a helyzet
komolyságát, és mihamarabb kiengedjék. De mi van, ha ilyenkor a
párhuzamos közlekedésre alkalmas úttest szűk jobb szélső sávjában egy
csuklós autóbusz közlekedik, a maga 265 cm-es szélességével teljesen a
padkához szorítva. Egy új Volvo önsúlya majdnem 19 tonna, ehhez jön még
körülbelül 100 görcsösen kapaszkodó utas, ami így együtt akár 25 tonna
fölött is lehet. Na ezt kell ilyenkor a leghamarabb megállítani. Az
eredményt mindenki a fantáziájára bízom.
3. Itt bárki elférne
Ugyanebben a helyzetben akár jobbról, akár balról érkezik a
személyautó, előfordul, hogy a feltorlódott forgalom miatt nem tud
kikanyarodni a főútra, ám biztos, ami biztos, olyannyira kiáll, hogy
egy kanyarodó autóbusz a legnagyobb jóindulattal sem képes elfordulni
mellette. Ilyenkor
tolatás helyett gyakran csak az értelmetlen integetésre futja,
ami bizonyítja, hogy a jó szándék megvan, csupán a busz dimenzióinak
kellő ismerete hiányzik. Javaslom, hogy otthon mindenki próbálja ki
saját vagy gyermekei játékautóival. Ha nincs, első lépésben vásároljunk
egy méretarányos autóbuszt vagy kamiont, majd próbáljuk meg lejátszani
a helyzetet. Ezzel a későbbiekre nézve nemcsak a buszvezetők, hanem
gyermekeink szemében is nagyot növünk majd.
4. Hogy képzeli? Most megkapja!
Az autós társadalom egyik legkifinomultabb cselekedete
valamilyen vélt vagy valós sérelemért érzett bosszúvágy mihamarabbi
beteljesítése. Ezt leggyakrabbanaz autóbusz megelőzésében, majd
annak orra előtti hirtelen fékezésben élik ki. Tapasztalt járművezetők
az utasok szinte elkerülhetetlen megsérülését kétféleképpen védik ki.
Az első, a bosszúállóra nézve is üdvözítő megoldás, hogy már jó előre
lefékezi az autóbuszt, így nem is adva esélyt a bosszú ilyenfajta
kiélésére. A második, sokkal látványosabb és spontán ismerkedésre
lehetőséget adó változat, amikor viszonylag enyhe, az utasokat
véletlenül sem veszélyeztető fékezéssel tessékeli előrébb a bátor
jelentkezőt. Ilyenkor már csak egy komoly feladata marad a
buszsofőrnek: megbízható tanút találni, aki igazolja, hogy az autó
elévágott és indokolatlanul fékezett. És kezdődhet a hónapokig tartó
pereskedés.
5. A holttér
A holttér szó eredetét a tudósok két forrásra vezetik vissza. Az
egyik magyarázat szerint a jármű körüli olyan terület nevezik így, amit
sem közvetlenül, sem visszapillantó tükrök, vagy kamerák segítéségével
sem lát be a járművezető. A másik feltételezett magyarázat, hogy az itt
meggondolatlanul tartósan autózó úrvezetők autója egy sávváltás
alakalmával erősen rongálódhat. A buszvezető-társadalom utóbbi
magyarázat mellett tette le voksát, így ha mód van, javaslom, autózzunk
a holttereken kívül.
6. Buszmegálló, autós megálló
Rokonát várja, aki reményei szerint különösebb sérülés nélkül túléli
az utat a tömegközlekedési járműveken? Esetleg anyukát hozta ki a
buszhoz? Vagy ön rendőr és a buszmegálló tűnik az igazoltatásra
legalkalmasabb helynek? Közben úgy érzi, autója előtt bőven maradt hely
akár egy csuklós busz számára is. Akkor most
elárulom, miért nem áll be ilyenkor a busz a megállóba, miért
kell az utasoknak az úttestre leszállni, vagy különböző
talajgyakorlatok bemutatásával a járdára szökellni.
A csuklós buszon ugyanis két ajtó a csuklón helyezkedik el. Ezek
viszont csak akkor látszanak a visszapillantó tükörből, ha a busz
egyenesen áll, vagy jobbra törik. Ha a beálláskor még ki kell kerülni
egy várakozó autót, gyakran már
nincs annyi hely, hogy a a járda mellett is kiegyenesíthessük a
buszt, így ezt ott tesszük meg, ahol tudjuk, esetleg méterekre a
padkától. Ezután jöhet a második fondorlatos móka, a megállóból való
kiállás. Ilyenkor is érthetetlennek tűnhet, miért nem szedi alá és hagy
minket békén a buszvezető, miért igyekszik odébb tessékelni.
A magyarázat egyszerű. Ha ugyanis a padkához állt, mert tudott,
akkor nem szerencsés teljesen alászedni a kormányt, mivel ilyenkor
kialakítástól függően a csukló képes akár a járdára is
felugratni, ott igencsak parázs hangulatot okozva. Így hát marad a
minél kisebb ív, a személyautós közreműködése, és nem történhet nagyobb
baj.
7. Majd a következő
Már persze ha kiengedik a megállóból. A KRESZ szerint ugyanis
biztosítani kell a busz kihaladását a szélső sávba, ellenben elsőbbsége
nincs, tehát a buszvezetőnek meg kell győződnie az elindulás
veszélytelenségéről. Na de mint már említettem, senki sem lát szívesen
maga előtt egy autóbuszt, ha pedig nincs elsőbbsége, miért engedné ki?
Így aztán akár estig is elálldogálhatna az az alig száz ember a buszon,
mire valaki megszánná.
Ugyanez a buszsofőr szemszögéből úgy néz ki, hogy a negyedik autó
már biztos féktávon kívül volt, tehát mehetünk. A megoldás pedig
valahol az arany középúton van.
Amikor egy megállóból kiálló autóbuszhoz közelítünk, csak
gondoljunk arra, hogy ezt a sofőr napjában akár 400-szor is megteszi,
és legalább szánalomból engedjük ki. Az, hogy közben mi mit gondolunk
róla, a buszvezetőt valószínűleg nem zavarja, viszont minden bizonnyal
igen hálás lesz nekünk.
8. Ismerős buszsáv, ismeretlen lámpa
A buszközlekedés felgyorsítására találták ki a buszsávot, mégis sok
autós úgy gondolja, az ő közlekedése felgyorsításának is ez lehet a
legalkalmasabb eszköze. Ezzel még nem is lenne baj, végülis kockázat
nélkül nincs nyereség. A probléma ott kezdődik, amikor
valaki elég vagány ahhoz, hogy behajtson ide, de ahhoz már nem, hogy
a kereszteződésben felgyulladó BUSZ feliratú lámpára el is
induljon, miközben minden más lámpa pirosat jelez.
Pedig a Kresz szerint ha a fényjelző készülék mellett elhelyezett
kiegészítő lámpa "BUSZ" feliratú fehér fényjelzést ad - a fényjelző
készülék más fényjelzésétől függetlenül -, az autóbusz-forgalmi sávban
közlekedőknek tovább szabad haladniuk, ezért aki ezt megteszi, korábbi
tettei mellé plusz kockázatot nem vállal, ellenben megkönnyíti száz
ember életét és további egy munkáját.
9. Lassan, de biztosan
Végére maradtak a biciklisták. Bár ők sokkal kevésbé érezhetik
magukat biztonságban, mint az autósok, elszántságuk a busz megelőzésére
legalább akkora, ha nem nagyobb. Persze tartósan ötvennel kevesen
tekernek sík úton, ezért egy-egy megálló között komoly küzdelem árán,
de kénytelen megelőzni őket az autóbusz. Mégsem keserednek el. A
következő megállónál komótosan visszaelőznek. És ez így megy megállóról
megállóra, ahelyett, hogy csak egyszer maradnának egy kicsit le, hogy a
busznak így biztosított előny eredményeképpen örökre
megszabadulhassanak egymástól. Szerintem érdemes.
10. Le ne maradjak
A biciklisták
legveszélyesebb és legészrevétlenebb szokása a busz által keltett
légörvényben haladás, centikre a hátsó lökhárító mögött. Így hát
visszautalva az 5. pontra ajánlatos mégis inkább lemaradni, nehogy a
holttér egy 1. vagy 2. pontban részletezett szituáció kapcsán beváltsa
a nevében hordozott fenyegetést.
Nem kell megalázkodniuk vagy szívességet tenniük a buszsofőrnek, az
ugyanis ráér a munkaideje végeztéig. Egyre gondoljanak csupán: lehet
hogy közeli ismerősük, vagy családtagjuk utazik azon a buszon, amellyel
olyan ügyesen elbántak. Mindenkinek jobb lesz így, és este a másfél és
a 19 tonnás vas is nyugodtan térhet pihenőre.
