hirdetés

Felmérés a közlekedési morálról

Elvileg annak, aki autót vezet, minden helyzetben alá kell, vagyis
kellene vetnie magát a KRESZ-nek. Ez azonban körülbelül addig van így,
amíg a vizsgáztató ki nem száll a kocsiból,
az ember ugyanis gondolkodó lény, és ha egyszer elkezd
gondolkodni, rájön, hogy ha egy kihalt útszakaszon ötven helyett
hatvannal hajt, még nem veszélyezteti sem magát, sem a környezetét. Úgy
érzi, tulajdonképpen nem sért szabályt akkor sem, ha egy útépítés után
ottfelejtett negyvenes táblánál nem veszi el a lábát a gázról.

Pedig mindkét esetben szabályt sért, csak általában ennek nincs
semmilyen következménye. Baj akkor van,
ha a kihalt és veszélytelennek ítélt útszakaszon mégis kiugrik egy
gyalogos az autó elé, és már nem lehet megállni. Ilyenkor már
egyáltalán nem mindegy, mennyivel mentünk. Ha átléptük a megengedett
sebességet, a gyorshajtás ténye befolyásolta a baleset következményeit,
és ezt a vizsgálat ki is deríti, az komoly súlyosbító körülmény lehet.
Nem kell sokkal gyorsabban menni a megengedettnél, hogy ejnye-bejnye
helyett felfüggesztett, komolyabb esetben letöltendő börtönbüntetés
legyen a baleset következménye.

Na, most akkor gáz vagy fék?

Akik megsértik a KRESZ-t, tudják, hogy kockáztatnak. A kisebb
csínyekért pénzbüntetés, a nagyobbakért néhány pont a jutalom, esetleg
a jogosítvány úszik el, de tulajdonképpen mindent lehet, csak aztán
vállaljuk a felelősséget. Az emberek mérlegelnek, és
nagy kockázatot általában nem vállalnak, de egy kicsit azért
mindenki rosszalkodik. Vannak persze olyan nemzetek is, mint a
német. A németeknek a szabályok betartására a vérükben van. Ők mindig
megállnak a zebra előtt, ha gyalogost látnak, mindig bekötik magukat,
és nem lépik át a megengedett sebességet. Náluk egyszerűen nem divat a
deviancia.

A záróvonalat nagyon könnyű átlépni.
Esetleg a zárófal segíthetne.

Az olaszok, főleg délen, pont a fordítottja. A sávokat, ha
egyáltalán vannak, kizárólag azért festették fel, hogy ne legyen olyan
egyhangú az aszfalt. Mindenki megy, mint az állat, előznek, dudálnak,
tojnak ők a szabályokra. Persze nekik szabad, hiszen ott valahogy a
rendőrök is mással vannak elfoglalva.
Más a kultúra, más a hagyomány, az apró szabálytalanságokat a
rendőrök is megszokták. Nem jellemző, hogy azért állítanak meg
valakit, mert átment a záróvonalon, vagy nem kapcsolta be az övét,
urambocsá!, telefonált.

Mi magyarok valahol a kettő között állunk, de egy hajszálnyival
talán mégis az olasz példához közelebb. A városban, ha ötvennel
megyünk, elmegy mellettünk az élet, és autópályán is egyre-másra
megelőznek, ha betartjuk a 130 km/h-s korlátozást. A biztonsági övet
szerencsére egyre többen kötik be, a vezetés közben telefonálás azonban
gyakorlatilag egyáltalán nem számít.

Várjál, rendőr, rendőr!!! Oké, mondhatod.

Itt azért mindenképpen érdemes elvenni a gázt

A közlekedési morálról nyilván a közlekedési rendőrök is sokat
tudnak, hiszen ők is mérlegelnek.
A traffipaxokat például városban általában úgy állítják be, hogy
csak 63 km/h-s sebesség felett dokumentálják a szabálysértést; aki
62-vel megy, megússza. Ez így is van rendjén, kell a ráhagyás, egyik
percről a másikra nem térhetünk át a majdnem olaszról a német modellre,
hiszen akkor hónapok alatt elbukná a jogosítványát az egész ország.

Megkérdeztünk néhány embert,
betartja-e a sebességkorlátozást, beköti-e a biztonsági övet,
átmegy-e néha a piroson, indexel-e mindig, és átlépi-e nagy néha a
záróvonalat. Ezek ugye a hétköznapi élet velejárói, apró kis
csínytevések, nem is igazi szabálysértések. Legalábbis, mi magyarok így
gondolkozunk, a megkérdezettek ugyanis mind rendszeresen szoktak
szabálytalankodni, 20-tól a 65 évesig, férfiak, nők egyaránt.

Nálunk is csak így megy ez

Felmérés a közlekedési morálról

Gyorshajtok mindig, mert sokat megyek, és túl intelligens,
tapasztalt, valamint erős egyéniség vagyok ahhoz (és persze
szerény is), hogy elhiggyem: a városi 50 éppúgy biztonságos a
harmincéves Trabantkispókmoszkvics, a kétmillió kilométert
futott IFAKAMAZRÁBA és a vadonatúj Golfastracliomittudomén
számára, nem is beszélve a Porscheaudimercedesről. Épp ezért a
gyorshajtás mértéke az épp hajtott kocsitól is függ; feleségem
Twingójával alig megyek gyorsan, egy átlagos százlovas
tömegmodellel 110-120 körül járok, de egy masszív BMW-vel sem
autózok 130-140-nél gyorsabban. Pályán, ha jó a kocsi, 150-160
körül megyek. Szóval csak ésszel. Az eső, hó lelassít, a sötét
viszont néha épphogy nem, olyankor, ugye, nemigen van trafi,
alig van forgalom, kevés a gyalogos is, csak az állatokra kell
vigyázni. Előzni általában nem előzök záróvonalon, csíkoson, de
ha egy füstokádó rémség baktat előttem fel a végeláthatatlan
emelkedőn, akkor nemigen tudom türtőztetni magam. Városban
10-20-30 százalékkal járok a megengedett felett, de 20-as,
30-as, 40-es limitnél tényleg csak a valódi, hús-vér, nem
táblára festett gyerekek, esetleg a fekvő vagy szintén hús-vér
rendőrök tudnak lelassítani. Az öv szent, hátul nem szoktam
bekötni, de most, hogy olvastam ebben a cikkben, hogy
megölhetem az előttem ülőt, elgondolkodtam, és bekötöm majd ott
is. Parkolni csak szabályosan szoktam, bunkóságnak tartom a
tilosban megállást. Hobbim a gyalogos elengedése a zebrán: ha
lelépett, én megállok. 13 éve vezetek így, eddig két említésre
méltó balesetem volt; egyszer beletolattam valakibe, egyszer
meg sávot váltottak belém. Szóval nem hiszem, hogy változtatnom
kéne.

Rácz Tamás, újságíró

Marci még fiatal, nem csoda, hogy nyúzza a kis Suzukit

Marci 20 éves, a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója. Egy 1,5
literes Suzuki Swiftet használ édesanyjával közösen.
Három éve van jogsija, ennek ellenére, vagy tán éppen ezért, nem
mindig veszi komolyan a KRESZ-t.

"Csak ott tartom be a sebességkorlátozást, ahol számíthatok
rendőrre. Városban gyakran megyek hetvennel, városon kívül 100-120
körül. Autópályán általában nem megyek gyorsan, csak 140-nel, bár néha
150-160 is becsúszik.
Az útépítéseknél lévő 30-as, 40-es táblák egyáltalán nem
érdekelnek, soha nem lassítok.

Az övet reflexszerűen kötöm be, annál is inkább, mivel rettenetesen
idegesít a figyelmeztető csipogó hangja, de ezt komolyan is veszem.
Akkor is bekötöm magam, ha a sarki boltba megyek, akkor is, ha
az anyósülésen utazom. Teli piroson csak akkor szoktam átmenni, ha
elhagyott részen megyek éjjel, és tényleg sehol senki, de ha zöldről
vált a lámpa, inkább a gázra lépek. Igyekszem átcsúszni a sárgán, de
néha nem sikerül.

A záróvonalat komolyan veszem. Autóúton soha nem előzök
záróvonalon, városban nagy ritkán felülbírálom, de nem jellemző.
Paraszt dolognak tartom, ha valaki nem használja az indexet, sajnos
mégis kezdek rászokni mostanában. Sokszor váltok úgy sávot, hogy nem
indexelek, de csak akkor, ha látom, hogy van hely bőven. Ha nagyon nagy
a forgalom, akkor mindig jelzek. Autóúton, előzésnél általában
indexelek, de ha csak ketten vagyunk, akkor nem biztos."

Nálunk is csak így megy ez

Felmérés a közlekedési morálról

Egy szabály akkor jó, ha betartható. Próbált valaki akárcsak
egy napig is úgy közlekedni, hogy nem lépte túl városban az 50
km/órás sebességhatárt? Na ugye. Persze nem cikázva trepnit
nyomok, hanem egyszerűen tartom a forgalom ritmusát, mert
meggyőződésem, hogy az biztonságosabb, mint előzésre késztetni
a mögöttem jövőket. Egyébként meglehetősen szabálykövető
vagyok, zebránál például megállok, ha gyalogos áll a
járdaszélen. Anyáznak is mögöttem, hogy húzzak má', majd
megvárja a paraszt, amíg elmennek az autók. Bűneim közé
tartozik, hogy motorral mindig előrecsurgok a piros lámpánál,
kínosan ügyelve arra, hogy kicsi legyen a sebességkülönbség,
mert autóban ülve én is utálom, ha elcsűr mellettem egy
kamikaze. Persze mobilozni is szoktam a kocsiban, ami tényleg
néha lehet veszélyes, na, ez az egy, amiért tényleg kicsit
szégyellem magam. Viszont az övet, azt mindig bekötöm, még ha
csak a kisboltig is megyek. Láttam ugyanis néhány crashtesztet,
harminccal, még most is kiráz tőle a hideg. A záróvonal és a
megállni tilos tábla az szent, mondtam már, hogy szabálykövető
vagyok. Meg öregszem is, na.

Balázs Viktor, főmunkatárs

Réka csak racionális keretek között szabálytalankodik

Réka 30 éves, 1,5-ös Nissan Alméráját három éve vette, de
jogosítványa már 94 óta van. Senior account manager, vagy ha úgy jobban
tetszik ügyfélkapcsolati munkatárs. Ki hinné, hogy
ez a kedves, mosolygós leányzó olykor-olykor 80-nal közlekedik a
városban. Persze csak ha tökéletesen biztonságosnak ítéli.

"Én racionális keretek között gyorshajtok. Sűrűn lakott, gyalogosok
által frekventált vagy nem jól belátható területeken nagyon óvatos
vagyok, de nagy széles, jól átlátható utakon akár 80-nal is megyek,
mondjuk 60-as táblánál. Azt nem pontosan tudom, hogy autóúton, lakott
területen kívül pontosan mennyivel lehet menni,
amikor felemelték a határokat, elvesztettem a fonalat."

Ha valaki bizonytalan lenne: autópályán 130 km/h, autóúton 110 km/h,
lakott területen kívül egyéb úton 90 km/h, lakott területen 50 km/h a
határ.

"A II/A-n sokszor megyek, általában 110-120-szal, de sokan mennek
140-nel, pedig sok ott a baleset. Autópályán betartom a 130-at, félek a
nagy sebességtől. Az építkezések miatt kirakott sebességkorlátozó
táblákat nagyon komolyan veszem, mindig lelassítok, nehogy véletlenül
kilépjen elém egy ember,
semmiképpen sem szeretnék kárt tenni embertársaimban. Nem
szoktam átlépni a záróvonalat, ilyenkor sosem előzök, és arra is nagyon
figyelek, hogy zebra előtt ne előzzek. Mindig indexelek. Beengedek
bárkit, cserébe elvárom, hogy engem is engedjenek be.

Be szoktam kötni magam. Szerintem
a mi korosztályunk már komolyan veszi a biztonsági övet. Az
utasomra is rá szoktam szólni, ha nem használja az övet, és ha nem csak
a sarokig megyünk, a hátsó ülésen is bekötöm magam. Ha sárgul a lámpa,
és egészen biztos vagyok benne, hogy még átférek, a gázra lépek, de ha
véleményes, inkább fékezek. Ilyenkor a tükröt is szoktam nézni, nehogy
belém jöjjön valami ámokfutó."

Nálunk is csak így megy ez

Felmérés a közlekedési morálról

Példamutató motorosként minden szabályt betartok. Na, ez nem
teljesen igaz. De például nem mobilozok. Egyrészt mert utálok
telefonálni, másrészt meg nincs még Bluetooth a sisakomban, nem
is igen hallanám a csevegő másik felet a kipufogómtól. A
sisakomat mindig lelkiismeretesen becsatolom, sőt ragaszkodom a
kesztyűhöz és a protektoros dzsekihez is. A záróvonal és a
buszsáv az utóbbi időben egyre jobban frusztrál, régebben nem
is vettem róla tudomást, de mostanság valahogy rosszul esik
átlépni. De inkább az, mint hogy túlmelegedjen a motorom a
dugóban. Motorral a megállni tilost megszegni nem lehet, hiszen
mindig adódik egy akkorka hely - akár a járdán - ahol
szabályosan, és ami még fonotosabb, biztonságosan elfér. A
sebességhatárok betartásáról inkább nem nyilatkozom, legyen
elég annyi, hogy mindig az út- és látási viszonyoknak
megfelelően vezetek.

Égő Katalin, a TotalBike szerkesztője

Nálunk is csak így megy ez

Felmérés a közlekedési morálról

Szabályos autós vagyok, és megszállott biztonságiöv-párti.
Autóval az egyetlen igazi elvi ellenségem az indokolatlan
sebességkorlátozás - tudják, az olyan, ahol traffipax is mindig
van, mert annyira ordítóan értelmetlen, hogy senkinek sem jut
eszébe lelassítani, így remekül lehet keresni. Ez nem azt
jelenti, hogy támogatom a gyorshajtást: nem támogatom,
ellenzem, különösen a racionális határokon túl. Értelmes
sebességhatárnak azt tartom, amivel nemcsak én és az autóm
boldogulunk el, de a környezetet sem éri váratlanul. A
rendőröknek is könnyebb dolguk lenne, ha a szabályozás
igyekezne az értelmes korlátozásra összpontosítani, mert akkor
az emberek nem akarnák inkább maguk eldönteni, hogy akarnak-e
engedelmeskedni a tábláknak.

Motorral kicsit más a helyzet. Motoron azért vállalja az
ember az aránytalanul magas halálozási kockázatot, mert addig
jól akarja érezni magát. És haladni kíván. Motorral sem megyek
túl gyorsan, mert arra nem tud felkészülni a környezetem, és
megöl. Viszont habozás nélkül elmegyek a sorok között (de nem
gyorsan), ha olyan a helyzet. És gátlástalanul megyek
buszsávban, ha olyan a helyzet. Ez annyira adja magát, hogy
KRESZ-módosító csomagunk is kitér rá: a motoros (nem a
segédmotor, a nagymotor) sohasem tartja fel a forgalmat, nincs
útban senkinek, nem csinál dugót, ezért hadd menjen a
buszsávban is, ha indokolt, és ne kockáztassa a motoros térdét
a sorok közti lavírozással. Ez tipikusan olyan változtatás, ami
senkinek se fájna, és mindenkinek jó.

Bazsó Bábor, az ügyvezető

Ádám vélhetően a legjámborabb sportautó-tulajdonos

Ádám 31 éves, informatikus. 17 éves kora óta vezet, de még csak egy
éve van sportkocsija.
192 lóerős
Honda Integráját
akkor vette, amikor a gyermeke született, így hát jóval
megfontoltabban közlekedik, mint amire az autó alapján számítani
lehet.

"A sebességkorlátozásra általában 10%-ot szoktam ráhagyni, városban
55-tel, autópályán 140-nel közlekedem. Autóúton szinte nem is megyek.
Az útszéli munkák miatt kitett korlátozó táblákat azonban... - és itt
Ádám beintett a kezével.
- Nem fogok lassítani azért, mert valaki trehány volt, és
ottfelejtett egy táblát, az esetek 90%-ában ugyanis mindössze
ennyiről van szó. Körülnézek, és ha munkásokat is látok, lelassítok, de
egyébként semmi szín alatt.

A záróvonalat általában komolyan veszem, de vannak olyan szakaszok,
mint például
az M1 biatorbágyi felhajtójánál, ahol vagy 200 méteren teljesen
értelmetlenül húzódik záróvonal, azt át szoktam lépni. Mindig
indexelek, de általában csak egy villanásnyit. Okos találmány az egy
pöccintésre hármat pislogó irányjelző, nekem sajnos nem ilyen van.
Tolakodni egyébként nem szoktam, szóval végül is mindegy, hogy
kirakom-e az indexet, vagy sem.

Annyira automatikussá vált az öv használata, hogy akkor is bekötöm
magam, ha csak az udvarról állok ki. Még ha hátul utazom, akkor is:
rontja a túlélési esélyeimet, ha a karambol pillanatában azonnal
megölöm a sofőrt. Ha sárgul a zöld, inkább fékezek, bár
egyszer-kétszer előfordult már, hogy a piroson csúsztam át, de ez
egyáltalán nem jellemző. Ilyenkor egyébként mindig figyelem a tükröt,
ha kamion vagy valami elmebeteg jön szorosan mögöttem, inkább én is
átmegyek, nehogy belém jöjjön."

Nálunk is csak így megy ez

Felmérés a közlekedési morálról

A biztonsági öv szent. Igaz, hátul ülve még nem természetes,
de próbálom rászoktatni magam. Szent még az indexelés; akkor is
jelzek, ha nem látok senkit, hiszen bármikor jöhet egy motoros
200-zal. Mobiltelefont elenyésző esetben veszek fel autóban,
akkor is nagyon gyorsan elintézem - a vezetés közbeni mobilozás
sokkal veszélyesebb, mint a legtöbben gondolnák. A
sebességhatárokat nagyjából betartom, kihalt faluban se megyek
60-nál gyorsabban, motorral se. Sztrádán autó függvényében
140-160, legutóbb motorral 170-nel kellett menni, különben az
előzgető autókat kellett figyelni, ami veszélyes. Azok a
statisztikák egyébként, amikben a gyorshajtásra mint halálozási
okra hivatkoznak, gyakran csúsztatáson alapulnak:
relatív gyorshajtás okoz sok balesetet. Tehát hiába nem
lépi túl valaki a megengedett 90-et egy nedves falevelekkel
borított kanyarban, a debil szabálykövető simán meghalhat. A
lámpákat tiszteletben tartom.

Motorral sebességhatárokat betartani tényleg képtelenség, de
autósorok közti cikázáskor próbálok esélyt adni az autósoknak,
hogy észrevegyenek, ez szerintem maximum 20 km-es
sebességkülönbség. A magyarok legnagyobb kreténségének a jobbra
tartás népszerűtlenségét tartom. Túl sokan hiszik azt, hogy a
középső vagy a belső sávba szól az autópályamatrica. Én minden
előzés után visszamegyek a külsőbe, ha lehet.

Winkler Róbert, főszerkesztő

Gergely és a KIA Pregio, határozott csapat

Gergely 33 éves, vállalkozó. Rengeteg a dolga, általában kora
reggeltől késő délutánig rója az utakat, évi több tízezer kilométert
tesz meg hű társával, egy dízel KIA Pregióval. Pár éve még merészebb
volt, de még 33 éves fejjel is
sokszor kihasználja, hogy a kisteherautó ütött-kopott és
nagy.

"Városban nem tartom be a sebességhatárokat, egyébként igen. Bírna a
gép 150-et is - 156 a vége, ott már nem volt szívem nyomni -, de
autóúton 80-nal, pályán pedig 100-110-zel szoktam menni. Néha, ha
hosszabb útra megyek, 140-nel. Városban viszont simán megyek a Váci
úton 70-nel, az Árpád Hídon akár 90-nel is, de többel semmiképp.
Régen kerestem a bajt. Mentem mint az állat, záróvonalon, mindenen
keresztül, de ma már nem. A záróvonalat komolyan veszem, igaz,
szoktam motorozni, és akkor meg semmi sem számít.

Az indexet szinte sohasem használom, csak abban a pár esetben,
amikor úgy gondolom, tényleg segítek vele másoknak. Sokszor csak
kiteszem a kezem, és már megyek is. Engem mindenki beenged, jó nagy
vagyok, a kasztni itt-ott be van horpadva, szóval udvariasak velem az
emberek.

A sárguló zöldön ma már szinte sohasem megyek át, ha nagy ritkán
mégis, nagyon körülnézek előtte.
Volt már több balesetem, tudom, milyen érzés. Az övet is mindig
bekötöm. Édesanyámnak volt egy nagyobb balesete, és az öv mentette meg.
Meg a rendőrnek sem dobom fel a labdát."

Nálunk is csak így megy ez

Felmérés a közlekedési morálról

Másként közlekedek autóval, és másként motorral. Amíg autóval,
szinte mindig igyekszem betartani a sebességkorlátozásokat,
motorral nem törekszem lehetetlenre. Motorral természetesen
előre megyek a lámpánál, és többször váltok sávot az
előrejutásért. Hiszen azért is közlekedem motorral. Autóval
nincs ilyen, ott szépen beletörődök sorsomba. Aki sokat
motorozik, abból jobb autós lesz, jobban figyel a másikra, és
nyugodtabban vezet, de az ésszerűtlen sebességkorlátozásokat
(kintfelejtett 30 km/ó) autóval sem tudom betartani. Motoron
mindig védekezem, zavar ha csak egy térdprotektor is hiányzik.
Idén sokat költöttünk nyári védőruhára, de nagyon megéri.
Autóban is zavar ha nem vagyok bekötve, igy szoktam meg. Ha más
vezet, akkor inkább hátra ülök hogy ne is lássam mit tesz. Több
mint 20 éve vezetek, egyszer törtem autót a saját hibámból, és
egyszer ütöttek el motorral, amiben én is vétkes voltam egy
kicsit.

Égő Ákos, webszerkesztő

Andit nem érdekli a KRESZ

Andrea 37 éves, és egy Honda CR-V-vel közlekedik. Amikor épp
dolgozik, angolt tanít, de mostanában inkább másfél éves kislányával
tölti az idejét. Nem mondhatnánk rá, hogy ámokfutó lenne, de
a KRESZ-t mégsem tartja be, ugyanis nem igazán ismeri. Nem
találja elég érdekesnek.

"Fogalmam sincs a sebességhatárokról, de valószínűleg betartom, nem
szoktam gyorsan menni. Nem is nagyon figyelem a kilométerórát." Miután
felvilágosítottam, hogy városban nem hajthat ötvennél gyorsabban, a
következőképpen folytatta nevetve:
"Ja, városban ötven? Akkor lehet, hogy mégsem tartom be. De a
korlátozó táblákra figyelek, és le is lassítok, negyvenre. Az alá
semmiképpen.

A záróvonalat komolyan veszem, sosem lépem át, sőt másra is
rászólok, ha nem én vezetek. A piros lámpán sem hajtok át soha. Ha
sárgul a zöld, egy-két esetet leszámítva, amikor tényleg nagyon sietek,
fékezni szoktam.
Az indexet is rendesen használom, viszont szinte sohasem kötöm be
magam. Nagy ritkán autópályán eszembe jut, de nem jellemző. Azt
gondolom, ha nagyon nagy a baj, akkor mindegy, bekötötted-e magad, vagy
sem, ha meg kicsi, akkor azért mindegy."

Amennyire szerény eszközeimből futotta, megpróbáltam hitelesen
felvázolni, hogy ez igazából egyáltalán nem így van, a biztonsági öv
igenis fontos, már csak azért is, mert a légzsák csúnyán szétverheti az
ember fejét, ha telibe találja. "Igen, igazából én is tudom, hogy be
kéne kötni magam, de
ezeket a feszülős öveket nem szeretem, iszonyú kényelmetlen. A
régi autókban sokkal jobb volt."

Nálunk is csak így megy ez

Felmérés a közlekedési morálról

Övet mindig kötök, a sebességhatárok betartása
lelkiállapottól függ, de út- látási és forgalmi viszonyoktól
függően általában csalok. Piros lámpát, stoptáblát,
záróvonalat, buszsávot tiszteletben tartom, indexelek rendesen,
és figyelek a gyalogosokra. A tilosban parkolásról már
leszoktam, inkább sétálok pár percet, mint fizetek. Viszont
minden telefonálás után megfogadom, hogy veszek egy headsetet.
A megszállott tötyögőknél sokkal jobban megvetem azokat, akik
előbb fékeznek, és csak ezután jelzik, hogy elfordulnak. Tőlük
kérem: index, aztán fék! Index, aztán fék! Index, aztán fék!
Remélem megtapad.

Továbbá javasolnám mindenkinek, hogy kevesebbet fékezzen, és
többet lassítson gázelvétellel, visszakapcsolással, fölösleges
állandóan a piros lámpát villogtatni. Még valami: elkerülő
manővereknél sem kötelező állandóan fékezni, erre a célra a
kormányt találták ki. És itt lenne az ideje végre, hogy ne
egyedekként közlekedjünk, hanem próbáljuk meg magunkat egy
nagy, együttműködő egész részeként elképzelni, cselekvés előtt
gondoljunk bele, hogy a mi manőverünk hogy befolyásolja a
többiek helyzetét. Kicsivel több empátiát, és nem csak az
utakon! Aki meg nem szeret vagy nem tud koncentrálni, az
tényleg ne vezessen.

Gruber Gergely, helyettes hírszerkesztő

Iván már 65, mégis szabálytalankodik

Iván 65 éves. Tavaly még vállalkozó volt, idén már nyugdíjas. Van
két gyermeke, egy unokája és egy 1,6-os Ford Focusa.
Közel ötven éve vezet, vagyis közel ötven éve szabálytalankodik,
de csak kicsiket.

"Már nem szoktam száguldozni. Városban 60 körül, városon kívül úgy
80-nal, autópályán pedig 130 és 150 között megyek, de általában a
130-hoz közelebb. Nem szoktam megfordulni, ha az út közepén záróvonal
van, de autóúton simán előzök, ha veszélytelennek ítélem meg a
szituációt. Városban is gyakran lépem át a záróvonalat, főleg
sávváltáskor.
Előtte persze mindig jól körülnézek.

Mindig indexelek, még akkor is, ha nem kell.
Az oktatóm annak idején belém verte, hogy minden irányváltásnál
használjak irányjelzőt, és én megfogadtam a jó tanácsot. Az övet
szinte mindig bekötöm. Csak ritkán felejtem el, ha éppen valami máson
jár az eszem, amikor beülök a kocsiba, vagy telefonálok. Ilyenkor menet
közben jut eszembe, és akkor csatolom be magam. A biztonsági öv fontos
dolog, az utasaimra is rá szoktam szólni, ha nem kötik be.

Teli piros lámpán sohasem megyek át, de ha a zöld sárgul be,
ritkán fékezek, inkább nyomni kezdem. Ilyen esetekben bizony néha már
piros a lámpa, mikor átmegyek alatta."

Nálunk is csak így megy ez

Felmérés a közlekedési morálról

Kétirányú utcában mániákusan igyekszem az adott oldal
menetirányával párhuzamosan leparkolni még akkor is, ha a másik
oldalon haladok. Ezt rajtam kivül senki sem tartja be, ha a
menetirány oldalával átellenben áll meg. A sebességhatár fölé
bátran megyek, ha arra alkalmas többsávos úton vagy autópályán
haladok, de a passzióból és sietségből adódó gyorshajtás nem az
én asztalom. Az övet a Smoking Bt. Tátra utcai
italdiszkontjától az onnan két sarokra lévő Balzac utcáig is
bekapcsolom, öv nélkül úgy érzem magam, mint a kezdő biciklis a
nagymama 28-as táptoló női bringáján. Záróvonalat kivételes
esetekben kellő körültekintés és kiürült út esetén hajlandó
vagyok átlépni, de a biztonság kedvéért használom az
irányjelzőt, hátha nem látok valakit, legalább ő lásson engem.
Kedvenc sportom a behajtani tilos tolatva leküzdése. Rövid,
ismert, nagy rövidítést ígérő behajtani tilost egyenesen előre
is elvállalok. Sokáig saját szellemi termékemnek hittem a
Füge-manővert: lámpás kereszteződésben többsávos útról jobbra
lehúzodom, majd a behajtani tilos torkolatába tolatok, és a
zöld jelzés eljövetelekor keresztezem a nagy, többsávos utat,
sok kacskaringót megtakarítva magamnak. Szomorúan látom, hogy a
taxisok között vannak már követőim, előfordult már, hogy nem
fértem be a torkolatba. Megállni tilosban csak saját
lelkiismeretem számára erősen indokolható esetben állok, majd
utána saját adminisztratív találmányommal rendezem az ügyet.
Valódi lelkiismeretfurdalást a telefonálás okoz, hiszen
rendszeresen veszem észre utólag, hogy kimaradtak másodpercek,
addig odafentről kormányoztak helyettem. Ezen a kihangosító sem
segít, nem a kezem, hanem az eszem nincs ilyenkor a vártán.

Füge, a programozónk

Baleseti statisztikák

Arról, hogy milyen jellegű szabálysértéseket követünk el, sajnos
semmilyen statisztikát sem találtam. Arról sem, hogy mennyit
szabálytalankodunk, pontosabban fogalmazva hányszor veszi észre és
dokumentálja a rendőrség azt, hogy szabálytalankodunk. A többi
statisztikával meg az a baj, hogy nem közöl elegendő adatot. Hiába
látom, hogy 2005-ben a 31-45 éves korosztály okozta a legtöbb
balesetet, szám szerint 5492-t, ha nem tudom, hány kilométert tettek
meg együtt összesen, hiszen ha a 61 évesnél idősebbek huszadannyit
autóztak, akkor hiába csak 2221 balesetet okoztak, mégis ők a
veszélyesebbek. Ennek ellenére azért közlünk néhány érdekes
statisztikát, csak hogy láthassák, mennyi a személyi sérüléssel,
halállal végződő baleset évről évre, kik veszélyesek, kik a
veszélyeztetettek.

Közúti közlekedési balesetben meghalt személyek életkor szerint

Közúti közlekedési balesetben megsérült személyek életkor
szerint

A járművezetők hibájából történt személysérüléses közúti közlekedési
balesetek a járművezetők életkora szerint

Személysérüléses közúti közlekedési balesetek