hirdetés

Mellékszál, hogy egyes evolúciós magyarázatok szerint a nagy
mell csak egy jól sikerült seggimitáció, mert például a nőstény
csimpánzok csupasz seggük mutogatásával hódítanak. És amelyik nőnek
nagy melle van, az olyan, mintha elöl is segge lenne: a nagy,
összenyomott pushup-tőgyek pedig egyszerűen a farpofákat
imitálják.

A nők számára fontos férfiszexepil a fenék: ha izmos,
a férfi biztos jó vadász. Szerintem ez nem lehet ilyen egyszerű,
de az evolúcióval kapcsolatban az a jó, hogy mindenki azt mond,
amit akar.

Vannak ugyanakkor nagyon nehezen magyarázható örökléstani kérdések,
például az altruista magatartásminták fennmaradása számos fajnál. Az
altruizmus egyfajta életveszélyes önfeláldozás. Amikor például egy
madár- vagy halrajt támadást ér, néhány egyed színleg a támadó
ellen fordul, amivel megzavarják, miközben a csapat el tud
menekülni. A fajfenntartás szempontjából előnyös, de az egyedek
túlélése szempontjából egyértelműen katasztrofális. Az önfeláldozó
egyedek túlélési esélye radikálisan kisebb, mint azoké, akik
a csapattal együtt menekülnek.

Hogy az embernél hogyan működik, már érthetőbb: minden nép igyekszik
önfeláldozó hősökből mítoszokat gyártani, hogy ne is menjünk tovább
Dugovics Titusz eseténél, aki nagy valószínűséggel soha nem létezett.
De egy nemzet szintjén nem árt, ha válságos pillanatokban elő lehet
rántani a kalapból egy önfeláldozó hülyét, aki megmenti
a csatát.

Van aztán egy érdekes magyarázat a pávakakasra, aki akkor
csajozik be a legkönnyebben, ha gigantikus és színes farktolla
van. Olyan, amivel szinte képtelenség a természetben ellébecolni,
hiszen a ragadozók könnyen kiszúrják, menekülni akkora az esély,
mint elvegyülni egy gárdaavatáson a Moulin Rouge táncosnőinek
jelmezében, seggünkbe szúrt pávatollal. Viszont, és ez a lényeg:
a nőstény pávák épp azt értékelik, hogy a kakas ezzel
a borzalmas dísszel is képes volt eljutni az ivarérésig, márpedig
egy ilyen cégéres gazfickó nyilván életerős géneket tartalmazó spermát
tol majd a kloákájába.

A páván át pedig meg is érkeztünk az autós-motoros hülyeség
kérdéséhez, ami már az emberi civilizáció letisztult öncélúságának
szépségét nyújtja: a hülye motoros (és autós) úgy hülye, hogy az
nem jó senkinek.

Motoron egyértelmű a menőzési presztízs-sorrend:

1. egykerekezés a városközpontban, közúton,
a forgalomban

2. igazi donorstílusban zúzni városban és országúton, nagyon
gyorsan menni, ezt kamerával felvenni úgy, hogy látsszon
a kijelzőn a tempó is, aztán az egészet feltolni az
internetre

3. gumit füstölni bárhol (nem veszélyes, csak iszonyú büdös).

Mondhatnánk, hogy ezzel nem a csajoknak akarunk imponálni,
hanem a haveroknak, akkor viszont a motoros társadalmat
egyetlen nagy buzizsúrként lennénk kénytelenek elképzelni. Amivel
önmagában nem is volna baj, csak genetikailag nincs értelme, hiszen
azzal, hogy kiverjük egymásnak, hogy oldjuk a feszültséget, nem
örökítünk géneket.

Biztonsági övet bekötni sokaknál ciki, nyilván mert
gyávaság. Ült már ön olyan vezető mellett, aki megsértődött,
amikor ön bekötötte magát, mert
mi van, nem bízol bennem?! Benned megbízok, te istenverte ökör,
mindhalálig, de a forgalomban nem mindenki
Fittipaldi,
mint te. Valaki kikanyarodik elénk, mert elnézte a jobbkezet, pont
mint te, öt perccel ezelőtt, és akkor autóstul átugrani még te se
tudod. Na ugye. A bátor be nem kötők tehát evolúciós előnyt
élveznek? Nem.

A menő hülyeség érdekes hajtása a 60-as, 70-es években honos,
ma már a köznyelvből lassan kikopó kifejezés, az
erős dohányos. Gyönyörű eufémia: aki sokat cigizik, annak
jelentősen leveszi az életerejét a folyamatos mérgezés, olyan
Cooper-tesztet fut, mint öreganyám, büdös, mint állat, barnul
a foga, és két legvalószínűbb haláloka, a tüdőrák és az
infarktus se különösebben kúl. Oké, az infarktus igazából egész
vállalható halál, de nem lehet véletlen, hogy igen népszerű cigány átok
a
haljá’ meg cipőben.

A diszkóbaleset se bír kimenni a divatból. Mi lehet az
evolúciós magyarázat? A részegen autóba ülő fiatalok esélye még
a szüzesség elvesztésére is jelentősen csökken, ha feltekerednek
az első villanyoszlopra, és mondjuk eltörik a gerincük. Mégis
csinálják, mert bár tudják, hogy tilos, és sejtik, hogy veszélyes, még
mindig
nem elég ciki, hogy ne csinálják. Oké, nem ciki, de akkor
milyen? Izgi? Laza?

Egy motoros igazi túlélési indikátora, hogy bír-e mondjuk fél órát
motorozni egy szerpentinen a távolsági Ikarus után, ha nincs
(biztonságos) előzésre alkalmas belátható kanyar. Itt elválik
a gyenge idegrendszer az erőstől, a kemény önfegyelem az
ötéves gyerek színvonalától. És mégse menő elmesélni, hogy kibírtam fél
órát egy busz mögött, és nem előztem meg.

A darwini szelekciós technikák ma is működnek. Az emberi
civilizáció, a jog, az egészségügyi ellátás meg az orvostudomány
elég komoly anti-Tajgetosz effektussal dolgozik, de a leszakadt
fej visszavarrása még nem megy. Sok ártatlan áldozat hal meg az utakon,
az elalvó kamionosok időről időre kiirtanak szabályosan és ésszel
közlekedő családokat, miközben ők maguk túlélik a balesetet. Én
mégis szeretném hinni, hogy nagy tételben, évszázadok alatt azért csak
élvez némi szelekciós előnyt a normális viselkedés. Csak miért nem
lesz a megfontoltság soha menő?