Megéri egyáltalán használt autót venni?

2018.07.11. 06:20 Módosítva: 2018-07-11 07:43:17

A 2004-es Touran TDI-t ingázásra használja a gazdája, és a gatyáját rákölti a fenntartására. Csaba már túl van egy turbócserén, néhány trélerezésen, és elege van a használt autókból. Átülhet egy újba, mert alig kerülne többe a lízing? Kiszámoltuk!

Új autót vegyek, esetleg lízingeljek, vagy elégedjek meg egy használttal, mert az olcsóbb? A kérdést évente százezrek teszik fel. Csaba optimális megoldásban gondolkodott, amikor megvette a család következő autóját, egy tizenéves Volkswagen egyterűt. Mostanra nagyon megbánta, hogy a Touran mellett döntött, de mint leveléből kirajzolódik, bárki csalódott lenne a helyében:

Két éve vettem egy 2004-es Volkswagen Tourant, az elpusztíthatatlannak és rendkívül alacsony fogyasztásúnak mondott 1.9 TDI motorral. Az autóért 1,5 millió forintot fizettem, tényleg 5-6 litert eszik, hétszemélyes, ideális családi autó, nagyon szeretem. Kicsit többet használom az indokoltnál, az agglomeráció és a Budapest Kelenföld P+R parkoló közötti – egyébként dízelüzem szempontjából ideális távolságon – ingázom vele szinte naponta mintegy nyolcvan kilométert, ami azért vonaton is teljesíthető. Ezen felül havonta átlagosan kétszer megyünk vidékre rokonokhoz 3-4-500 kilométereket, de igazából ezért vettem dízelt.

A Spritmonitoron vezetett kimutatásaim szerint az elmúlt két évben több mint 1,2 millió forintot költöttem az autó korából fakadó meghibásodásokra (turbó, hűtőrendszer, elektronika, EGR stb.), háromszor vittek haza vontatva vagy tréleren, ebből kétszer a két gyerek is bent ült a kocsiban, és hát a költésnek megfelelően hosszú ideig volt szerelőnél, azaz volt használhatatlan az autó.

Ez azt jelenti, hogy huszonnégy hónap alatt a kopóalkatrészek, biztosítások, matricák, adók és tankolás nélkül havi 50 ezer forintomba került, hogy ott állt a kertben az ideálisnak mondott, takarékos használt autó, amelynek vásárlásával nem vágtam haza a családi kasszát.

Azt számoltam, hogy egy új, kereskedésben vásárolt hétüléses autóval (legyen mondjuk Toyota) kötött lízinggel körülbelül hasonló havi költséget tudok elérni, esetleg, konstrukciótól függően maximum 10-15 ezer forinttal többet, cserébe el merek vele indulni mondjuk Olaszországba vagy csak Somogyba. Így is el fogok menni, de nem túl nyugodt szívvel, és külön kötött Assitance szolgáltatással – hozzáteszem, jövőre sok biztosítónál már nem is kötnek erre az autóra ilyet, és a szerelővel sem kell folyton időpontot egyeztetni, ráadásul 5 év (Toyota) vagy 7 (Kia) év garanciát is biztosítanak hozzá, ami szintén nem mindegy. Nyilván Cascót is kötök rá, ami új költségelem, de azért egyrészt kötelező, másrészt elég fontos és meg is éri.

Mit gondolsz a fentiekről?

A felvetés érdekes, és kérdés eldöntéséhez már készült kalkulátor is. A levélben leírt helyzet némileg speciális. Sok használt autóm volt már, és soha nem volt velük bajom, eltekintve néhány olyan példánytól, amit kereskedőktől vettem. Ezek mindig külföldről behozott, agyonhajtott, és valami rejtett hibával rendelkező autók voltak, visszatekert számlálóval. Az egyiknek vezérműlánc-szakadása lett két napon belül, a másiknak az automata váltója volt rossz, csak egy trükkel ezt elfedték a vásárlás pillanatában.

Meg is fogadtam, hogy egyrészt soha többé nem veszek használt autót kereskedőtől, másrészt nem veszek külföldről behozott használt autót, inkább idehaza újonnan vett autót veszek drágábban, aminek ismert és igazolt az előélete.

A kereskedők védelmében annyit tennék a fentiekhez, hogy azóta találkoztam olyan kereskedővel, akitől mernék használt autót venni, de ez azért inkább a kisebbség. Sajnos sok kereskedő olyan autót hoz be, amit kint nagyon olcsón meg tud venni (nyilvánvalóan okkal), és nagy haszonnal tovább tud adni egy magyar vevőnek, akár a hiba eltitkolásával, akár óratekeréssel. A garanciavállalásról pedig annyit, hogy nem egy autókereskedő gyorsabban cserélgeti a cégét, mint más ember a zokniját. Amikor a fenti esetekben is visszamentünk, hogy azért valamit álljon a javításból, mindegyik kiröhögött, és mondták, nyugodtan pereljünk, mire a bíróság elé kerül az ügy, neki már a hatodik cége lesz addigra.

Szerintem Csaba is egy ilyen autót fogott ki, vagyis a hibák tömkelege kevésbé a Touran általános hibájával, mint inkább a kiválasztott példány hányattatott sorsával magyarázható. A német sem hülye, csak akkor vesz dízelt, ha nagyon sokat megy vele, és a nagyon sok egészen  más kategória ott, mint itthon. Egy tizenkét éves ottani dízelautóban gyakran 300-400 ezer kilométer van már.

Az előző autómat nyolcévesen vettem 130 ezer kilométerrel, természetesen szakszervizben átvizsgálva, öt évig használtam. Ez idő alatt volt összesen 60 ezer forint szervizszámlám a szokásos dolgokon (olaj, fékbetét) túl.

Én nem félnék egy ismert előéletű használt autótól, még ha nem is vennék ilyen távokra tizenkét éves autót, főleg nem dízelt, 300 ezres futásteljesítménnyel. A második pont, hogy mivel Csaba heavy user, szerintem neki ezért nem való egy ennyire öreg autó. Egy 12-14 éves autó annak megfelelő, aki legfeljebb évi 10-12 ezer kilométert megy, azt is főleg csak városban, helyben.

Költségek

Csaba elfelejti az új autó értékvesztését. Bár nem derül ki a levélből, milyen lízingre gondolt. Ez mindegy is, mert ő évente mintegy 30-35 ezer kilométert tesz az autójába, ez 5 év alatt 150-175 ezer kilométer. Az pedig nagyon komoly értékvesztést jelent. Az általa említett hétüléses Toyota Verso újonnan 7,5-8,5 millió forint, a Hasznaltauto.hu-n ezek az autók ötévesen, 150 ezer kilométerrel 3,2-3,5 millió forintért mennek. Ez bizony évi egymilliós értékvesztés.

Ehhez képest már aprópénz a lízing költsége a maga éves 150-250 ezer forintjával. Tehát az újabb autó havonta 100 ezer forintba fog kerülni az egyéb költségeken túl. Visszatérve az előzőkre, szerintem nem általános, hogy egy használt autó szervizelésére havi ötvenezret kellene költeni, ez inkább Csaba balszerencséje, mint az átlagos tapasztalat.

Csaba helyében ilyen futásteljesítmény mellett egy ellenőrzött előéletű három-négy éves autót keresnék, vagy megbarátkoznék a gondolattal, hogy havi 100 ezret bukok az új autó tartásán. Semmi baj az új autóval, ha keresel annyit, hogy ki tudod fizetni az autó fenntartási költségeit. A gond általában abból adódik, hogy a legtöbb ember úgy tart autót, hogy ezt valójában nem is engedhetné meg magának.

Érdemes elolvasni újra az erről szóló cikket.

Csabának érdemes lenne használni a fentebb belinkelt kalkulátort, és eldönteni, mennyit ér meg neki az új(abb) autó nagyobb üzembiztonsága és biztonsága, esetleg nagyobb kényelme. Ha olyan havi plusz kiadás jön ki, amennyit neki megér egy új autó nagyobb kényelme vagy menetbiztonsága, érdemes új autót választania. 

Én is elővettem ezt a kalkulátort, mert kíváncsi voltam a költségekre. Kiderült, hogy Csaba havonta mintegy 210-230 ezer forintot költene egy új autóval arra, hogy munkába járjon vele negyven kilométerről. Nem tudom, hogy mennyit keres, de azt igen, hogy a lakhelyéről jó és gyors a vonatközlekedés Kelenföldre (negyedóránként jár a vonat, és huszonpár perc az út, a költsége 650 forint), és reggelente általában a budaörsi Tescóig ér a dugó az M1-M7-esen.

Én biztos nem vállalnám minden reggel, hogy autóval járjak dolgozni onnan, ahol Csaba lakik. Még akkor sem tenném, ha havonta nekem fizetnének ezért 210-230 ezret, és nem én azért ugyanennyit, hogy idegbajt kaphassak minden reggel. De ez abszolút az ő dolga, csak hát a véleményemre volt kíváncsi, ugye. Ha nem autóval járna dolgozni, így az évente megtett kilométereinek száma lefeleződne-harmadolódna, akkor egy keveset futott, de nem feltétlenül fiatal, benzines autóval is tökéletesen elégedett lenne. 

A szerző a Kiszámoló pénzügyi tanácsadó blog szerkesztője.