Ittas vezetésnél mindig ugrik a jogsi?

A büntetőjog nem egyszerű terület, a törvényhozásnak és az igazságszolgáltatásnak egyszerre kell figyelembe vennie egyéni és össztársadalmi szempontokat. Az előbbi a speciálprevenció, célja a konkrét személy visszatartása a jövőbeni elhajlásoktól. Utóbbi a generálprevenció, ez pedig arra irányul, hogy a társadalom többi tagját elrettentse a bűnözés gondolatától is. 

Ugyanakkor előfordul, hogy a jogalkotó és a bíróság koncepciója eltér egymástól  a problémakezelés jellegét és irányát tekintve. Így nem is olyan egyszerű belőni, hogy mi lesz majd az a szükséges és arányos büntetési nem és mérték, amely alkalmas a büntetőjogi célok elérésére.

A 2010-es évek elején a törvényhozó úgy látta, hogy komolyabban kell vennie az ittas sofőrök jogosítványelkobzásának kérdését, mert a statisztikák szerint a zéró tolerancia ellenére sem hajlandó elmozdulni az ittas járművezetők aránya a 12-10 százalékos kurzusról. 

Hogy ezt a trendet megtörje, a törvényhozás szigorított egyet a piás sofőrök büntetésén 2012 nyarán. Azelőtt a jogosítványt csak súlyosabb esetekben vonta be a bíróság, ha volt rá mód, akkor enyhébb alternatívákat alkalmazott és azt is vizsgálta, hogy a konkrét sofőrt szubjektíve mennyire vágta rottyra az elfogyasztott alkohol. 

Akit ittas vezetésen kapnak, annak akkor is ugrik a jogsija, ha szubjekítve egyáltalán nincs alkoholos befolyásoltság alatt. Ráadásul a jogsi bevonása sem opcionális, a jogszabály szerint minden ittas vezetőtől kötelezően el kell venni a vezetői engedélyét, ez alól csak különös méltánylást érdemlő esetben enged eltérést a szabály. Például, egy háromgyermekes, egyedülálló anya, aki orvosi kezelésekre hordja tartósan és súlyosan beteg gyermekét a 100 kilométerre lévő kórházba, még reménykedhet a rózsaszín plasztik megtartásában. A többiek aligha.  

2012 után egy nagyon érdekes trend jelent meg a hazai büntetőbíráskodásban. Az ittas sofőrök ügyeiben néhány bíróság arra az álláspontra jutott, hogy a vezetői engedély bevonása helyett próbára bocsátja az elkövetőket. Más bíróságok pedig szimultán alkalmazták az eltiltást és a próbára bocsátását. Előbbi megoldás enyhébb a jogalkotó által előírtnál, utóbbi pedig szigorúbb.

A hírek azonban gyorsan terjednek, a jogalkalmazás és az ítélkezés egységessége felett őrködő Kúria is meghallotta ezeket a hangokat, a plénuma elé került ilyen ügyekben pedig rövid úton rendet is vágott.  

Több konkrét ügyben is megesett, hogy a bíróság nem vette el az ittas sofőr jogosítványát, helyette csak próbára bocsátotta!

Ez pedig azt a látszatot keltette a laikus autósok számára, hogy mégsem olyan drákói az a szigor, a jogsit sem mindig veszi el a bíróság ittas vezetésnél. Ez a megoldás azonban csak kivételes esetben, különös méltánylást érdemlő körülmények megvalósulása mellett alkalmazható, így szabályként sem kezelhető!

A Kúria szerint a bíróságok a büntető anyagi jog szabályait megsértve alkalmaztak a járművezetéstől eltiltás büntetés helyett vagy mellett a próbára bocsátás intézkedést, mert a próbára bocsátás kizárólag önállóan, büntetés helyett alkalmazható. Mivel a jogszabály szerint ittas járművezetésnél kötelező a járművezetéstől eltiltás büntetés alkalmazása, mellette vagy helyette sem alkalmazható próbára bocsátás. 

Következésképp – mivel a próbára bocsátás és a járművezetéstől eltiltás egyidejű alkalmazása összeegyeztethetetlen – járművezetés ittas vagy bódult állapotban bűncselekménye esetén próbára bocsátás csak akkor alkalmazható, ha a konkrét esetben a járművezetéstől eltiltás különös méltánylást érdemlő okból mellőzhető. Az pedig nem nagyon szokott előfordulni, vagyis ittas sofőröknél a próbára bocsátás lehetősége gyakorlatilag kizárt. 

Sajnos megesik, hogy az igazságszolgáltatás sem mindig érti elsőre, hogy a jogalkotó mit is akart pontosan mondani az aktuális szigorítással. Ilyenkor megoldják az ügyet úgy, ahogyan szerintük jogszabálykonform, aztán majd szól valaki az ügyészségről vagy a Kúriáról, ha mégsem az optimális megoldást választották. Egyes bíróságok ilyenkor túl enyhe szankciót alkalmaznak (csak próbára bocsátás), mások pedig túltolják a biciklit és duplán büntetnek (eltiltás és próbára bocsátás egymás melletti alkalmazása).

Ami igazán érdekes, hogy ez a fura trend 2012 óta folyamatosan megfigyelhető volt bő egy évtizeden át, a Kúriának még 2023-ban is le kellett írnia egy konkrét ügy kapcsán, hogy próbára bocsátani és vezetéstől eltiltani szimultán nem lehet.  

Azokban az ügyekben, ahol a bíróság egyszerre alkalmazta az eltiltást és a próbára bocsátást, tulajdonképpen indokolatlanul és törvénysértőn sújtotta kétszeres szigorral az érintett autósokat. Nagyon nem hiányzik ez azoknak, akiknek az eltiltás lejártát követően még az utánképzéssel is időt kell majd tölteniük. 

A bírói gyakorlat egységes abban, hogy az ittas járművezetés jogkövetkezményét nem csak a büntetőeljárásban tartja megállapíthatónak. Egy cselekmény több jogterületet is érinthet, így az ittas járművezetés érinti a büntetőjogot, valamint a közigazgatási jogot is. Ez utóbbi rendelkezik arról, hogy mi a teendője a közigazgatási hatóságoknak, ha büntető eljárás során az ittas járművezetőre meghatározott büntetést szabnak ki. Az pedig a kötelező utánképzés, az ittas vezetésen kapott sofőröknek így azzal is számolniuk kell. Ilyen helyzetben nyilván senkinek sem hiányzik még egy próbára bocsátás és egy pártfogó felügyelő. 

Aki pedig arra brazírozik, hogy megtarthassa a jogsiját, annak olyan - különös méltánylást érdemlő - körülményt is igazolnia kell, amely megalapozhatja ezen törekvését. Az pedig nem is olyan egyszerű dolog. Úgyhogy óvatosan azokkal a konyakmeggyekkel. 

Coverfotó és címlapkép: Index.hu