S´ar Raquash de Gagnet
Szöveges ítélet
Nem is tudom hogyan kezdjem... Olyan ez, mint amikor az ember első látásra fülig belezúg egy gyönyörű, viszont minősíthetetlenül idióta, rosszindulatú nőbe, és csak nyel, és csak nyel mer hátha egyszer jobbra fordul a helyzet - de csak egyre rosszabb lesz.
Előtte egy 305-ös Peugeot-om volt, ami alapjában véve tetszett, csak 3 hónap birtoklás után kaptam rá egy visszautasíthatatlan árajánlatot és ésszerű lett eladni. Gondoltam, megpróbálok egy olyan Peugeot vasat, ami régóta tetszik.
Az MI16-os gyönyörű volt, azonnal beleszerettem. Egy ismerősöm, egy üzletember használta, aki a rendszerváltás után Németországba járt vele folyamatosan, és elmondása szerint kevés gondja volt a négy év alatt amíg használta. Hozzám 10 évesen került. Rövid ideig viszonylag problémamentesen működött, aztán egyre életveszélyesebbé vált. Az egyik legrosszabb döntésem volt idáig. 2002-ben szabadultam meg tőle. Boldogan ültem át egy negyedakkora autóba.
A legdurvább probléma az volt, hogy a számítógépvezérléses ABS megzavarodott, és ezért az amúgy remek fék időnként egyáltalán nem működött. Csoda hogy nem maradtam ott, ha vészfékezésnél történik, akkor most nem írnék ide hanem a nagy magyar közlekedési feketelistát gyarapítanám. Az első ilyen esetnél rohatam a szerelőhöz, de persze hibának semmi nyoma. A szerelő megpróbált belépni az ABS számítógépébe, de az kifelé egyáltalán nem kommunikált. Biztos ami biztos, kicserélték az egész vezérlőt, de hamarosan ugyanúgy jelentkezett a probléma. Átnézték a teljes vezetékezést, tömítéseket, szigetelést, mindent. Semmi hatás. Kidobattam hát azt a megbízhatatlan szart és beleszereltettem egy hagyományos féket egy egyszerűbb 405-ösből, ami nem ABS és meg lehet vele csúszni de legalább működik. Azóta a fék alapján mondok ítéletet egy autóról.
Az MI (Megint Instabil) ezek után durván elkezdte magát amortizálni. Egy relatív jó állapotból kíméletes használat mellett (a fékes probléma miatt én nem magyon mertem 130-nál többet menni vele) két év alatt kirohadt a csomagtartó, eltört a főtengely, többször eldeformálta magát a futómű (mégegyszer: nem volt gyilkolva, és csak aszfalton használtam), a hátsó még el is tört egyszer, tökegyenes úton 70-nel. Akkor is majdnem ottmaradtam, szerencse hogy jobbra tört ki és nem balra a kamion felé.
A gyújtáselektronika folyamatosan gyengélkedett, össze-vissza lefulladt/nem indult az autó valamiért, amikor még benne volt az ABS akkor néha fék sem volt ha lefulladt. Egy olyan ismerősöm próbálta gatyába rázni, aki rallyautókat szokott versenyre felkészíteni szóval látott már egy-két dolgot, de még ő is csak szidta. Úgy nézett ki egy idő után a sok ide-oda kötött vezetéktől, mint egy kísérleti reaktor, de így legalább többnyire működött. Egyszer ki kellett cserélni a főtengelyt mert valami repedés miatt Zetoros hangja lett, de ezt nem írom a tré francia gyártmány számlájára, mert bármelyik autóval megeshet. Hát, az a szívás mire egy kedves szerelő ismerős kvázi anyagáron megcsinálta kemény munkával 3 hét alatt, viszont masszívan az elmebeteg, következetlen tervezés hibája. A kisebb a problémákat, mint például a rúgásra induló hátsó lámpa, az évente lemezesre rohadó-máló kipufogó, a hetente 1 liter eltűnt olaj meg a többi 10.000 bosszantó dolog, nem is említem.
Akkor sokalltam be vele, miután a sokadik nagy-nagy-nagyszervíz után két héttel egy jobbra indexnél kigyulladt az indexkapcsoló. Már úgy értem szúrós szagú füst, pici sárga lángnyelvek. Gyújtás le, másfél liter ásványvíz rálocsol, kapcsoló kicseréltet, szervíz átnézet utoljára. Betoltam ezt a szutykot alkatrésznek és kitoltam helyette egy ici-pici Toyotát. Ez hat éve volt, és nem bántam meg. Na, arra ráillik az a jelző, hogy autó. Erre az életveszélyes, megbízhatatlan, szar anyagokból, szar tervezéssel szar módon összerakott szemétre nem.
Írok róla jó dolgot is: szép (volt, amíg nem kezdett durván rohadni), és remek a motor (már amikor megy): 200 lóerő, jó váltó (úgy értem az áttételek, fogaskerekek mérete jól megy a motorhoz - de ezt sajnos az anyagukról már nem tudnám elmondani), és ezért jól gyorsul. Sajnos sosem előre, mert valamelyik felfüggesztés mindig tönkrevan, és ezért az enyhétől a "húbazz.."-ig mindig húz valamerre. De meg lehet szokni, csak 140 fölött kezd életveszélyesen imbolyogni, de annyit sohasem mentem vele.
Kényelmesek az ülések (már ha azt a rühes-görény szagot, ami a folyton beázó tetőablak miatt van, az ember semlegesíteni tudja Wunderbaummal), minden kapcsoló kézre áll (ha nagyobb részük nem is működik), és tágas a csomagtér (csak nehéz tárgyak szállítására nem alkalmas mert egyrészt nem bírja a rajzfilmbe illő felfüggesztés, másrészt a papírvékonyra korrodált alsó lemez maitt), szép, sportautós kinézet (határozott agresszív ékforma, amikor 5 centit "megtérdel" az elő futómű)
Igazi sportautó. Már 30-nál megjön az adrenalin, főleg az eredeti amnéziás ABS-sel. Na azzal egy egyszerű zebra előtt fékezésnél is van akkora sztessz-élmény, mint egy F1 rajtnál. Sőt, a folyamatosan saját magát tönkretevő felfüggesztés miatt állandó driftelés van - hát kell ennél több...?
Szerencsére nem volt több közöm francia autókhoz, de az ismerőseim körében sajnos népszerűek. Azért sajnos, mert rengeteg baj van velük. A Renault-ok mindig megállnak. A Citroenek sokszor el sem indulnak. A Peugeot meg? A legalja. Elindulni elindul, csak nem nagyon lehet vele megállni. Személyes, életveszélyes tapasztalat.
Ezt itt olvastam pár hete, kommentár nélkül:
"240 ezer 307-est hív vissza a Peugeot... A problémát az ESP vezérlőegységének hibás szigetelése okozza: az elektronikus szerkezetbe így külső szennyeződés juthat, amely rövidzárlathoz vezethet, és így működésképtelenné teheti a menetstabilizáló elektronikát, sőt, az ABS-t is."
Még egyszer: ez egy 2007. augusztusi hír. A 405-öst amiről írtam, 1989-ban gyártották.
Szerinted...? :(
Hibalista
- 3 év alatt:
-
- - ABS vezérlő, fékrendszer - véletlenszerűen
- - főtengely, hengerek - 1x
- - gyújtáselektronika vezérlő - kb negyedévente
- - komplett hátsó felfüggesztés csere 2x
- - első felfüggesztés
- - kirohadt a csomagtartó alja
- - kapcsolók - kb kéthetente, feladtam
- - full centrálzár - kb havonta elromlott, feladtam
- - beázó napfénytető
- - kipufogó - kb évente szétrohadt (akár a gyári, akár a harmadába kerülő utángyártott)
- - minden ami elektromos
-
- Makacs ember vagyok, nagyon tetszett az autó és szerettem volna helyrepofoztatni. Írd és mondd: az évek alatt a vételárát jóval meghaladó javítási költség, plusz kéhavonta 1-2 hét a szerelőnél.
-
- Hát, így többéves Toyotázás után azt gondolom, hogy:
-
- Egy BAROM voltam. De tanultam belőle.
-
- Akkor is messze el fogom kerülni a francia autókat, ha szembejönnek az úton.
Ide hordtam szervizbe
Drága alkatrészek, kedves szerelők, több tucat szervíz. A velük töltött hosszú idő miatt kialakul egy bensőséges kapcsolat, akár barátság is, és - márcsak együttérzésből is - mindenki igyekszik a legjobbat kihozni magából. Mi több, már szétszedni is eleve komoly szakmai kihívás. De ennél az autónál ez: kevés.
Értékelése:
Képek az autómról
| Fenntartási költség | (1) | Évjárat | 1989 |
| Kényelem | (8) | Használati időtartam | 4 év |
| Teljesítmény | (10) | Km vásárláskor | 220000 |
| Megbízhatóság | (1) | Vezetett km | 280000 |
| Szerviztapasztalat | (1) | Átlagfogyasztás | 12 l |
| Előző autója? | 305 | Következő autója? | Toyota Yaris |
| Ennyire szerette | (1) | Megérte a pénzét? | nem |
| Verdikt | (2.7/10) | ||
Újra itt a Digó Limó, az egész estés, színes, szélesvásznú népítélet
Alfi
Örömteli sz#rbanyúlás
Egy - még - őszinte autó
Elpusztíthatatlan