hirdetés

A mokány, de elegáns forma közel sem durrant akkorát, mint 98-ban az
első Focus semmihez sem hasonlítható futurisztikus dizájnja. Míg az
elődről elhiszem, ha valaki mellét verve kiabálja, hogy imádja, az
újról nehezen. Az új Focus szép, de közel sem olyan egyedi, mint a régi
volt. Persze
az új dizájn nem igazán nekem szól, annál inkább apunak, aki -
miközben nekem az imént vázolt gondolatok cikáznak a fejemben -
gyakorlatilag beleszeret a tesztautóba. Szerinte nagyon jól néz ki.

A fene tudja, miért, nekem a régi belső is jobban tetszett. A három
Focus közül szerintem a frissített, az elsőtől csak apróságokban
különböző modell műszerfala volt a legbarátságosabb. Tesztautónk belső
terének összhatását
erősen rombolja egy műanyag kormány, de szerintem bőrkormánnyal is
kissé távolságtartó lenne.

Ellenpontként megjegyezném, hogy
a cédés rádió működési elvét egy négyéves gyermek is másodpercek
alatt átlátja, nekem eddig ez a csúcs, ennél logikusabban
kialakított, könnyebben kezelhető hifit még életemben nem láttam.
Praktikus nézőpontból egyébként semmiféle panasz sem merülhet fel, az
új Focus műszerfala jól áttekinthető. Apunak még tetszett is.

Külön kiemelném a váltót, eddig sem volt éppenséggel rossz, de
további reszelgetések eredményeként egyszerűen tökéletes lett. Vagy
ipari japánokat alkalmaztak a Fordnál, vagy egyszerűen rájöttek
maguktól, a lényeg, hogy az új dízel Focus-ban hibátlan váltó dolgozik,
ha valakinek kétségei lennének, milyen is egy ilyen, azonnal próbálja
ki!

A modern egyhatos PSA-Ford dízelmotor, amelyet már a
Peugeot 206 CC-ben
is megvásárolhatunk,
109 lóerős teljesítményt és 240 Nm-es nyomatékot produkál
4000-es illetve 1750-es fordulaton. Ha a fordulatszámmérőt az előbb
említett két érték közé szorítjuk, az autó kifejezetten fickósan
viselkedik, nem leszünk híján a motorerőnek.

Ha azonban véletlenül leesne a fordulat, ahogy az összes többi
turbódízelben is, a motorerő, mintha sosem lett volna, megszűnik
létezni. A jelenség mégis kevésbé zavaró, mint a 140-150 lovas
kétliteres dízelmotoroknál, mert a két tartomány közötti
teljesítménykülönbség kisebb, a 110 lóerős dízelmotor így egy fokkal
kiegyensúlyozottabbnak tűnik.

Új fejlesztés, koprodukció ide vagy oda, a motor hangos, és
egyáltalán nincs kellemes hangja. Alapjáraton és gázadásnál bántotta a
fülemet. Aput nem zavarta. Megvonta a vállát, és korától elvárható
bölcsességgel csak ennyit mondott: dízel. Ha tartjuk a sebességet,
vagyis országúton, illetve autópályán, megszűnik a zaj, úgyhogy utazni
lehet vele, csak városban zavaró.

Még egy furcsa tulajdonság:
váltásnál, amikor a kuplungra lépve elengedjük a gázpedált, a
fordulatszám hirtelen jócskán megugrik. Ez feltehetően az emissziós
normák betartása végett alakult így, de az is elképzelhető, hogy az
elektromos gázpedál kalibrálásának tökéletlenségéből fakad. Nem
világraszóló probléma, de kellemetlen jelenség.

Az új Focus futóműve is jelentős változásokon ment keresztül.
Sokkal feszesebb lett, az autó így lényegesen kevesebbet billeg, mint
elődje. Az úttartás tehát javult, a vezetési élmény mégsem annyira
intenzív, mint a régi Focus-ban volt, az autó jobban tolja az orrát és
kevésbé játékos. A feszes futómű és a pesti ótvaros utak nincsenek jó
barátságban. Ez persze nem jelenti, hogy az új Focus nagyon ráz és
kényelmetlen, sőt, de elődjében kellemesebb volt az utazás.
Hangsúlyozom, ez nem az új széria, hanem a balkáni körülmények hibája,
hiszen a biztonságosabb, jobb úttartást biztosító futómű elvileg
előny.

Ahogyan a régi, nyilván az új széria is meghatározó szereplője lesz
az alsó-középkategóriának.
Erősen szubjektív szempontok alapján én a régit választanám, a
célközönség jeles képviselője - jelen esetben édesapám - azonban már
elkezdte félrerakni a pénzt egy új Focusra. Nem fogom lebeszélni.