Most is ott vár a sorára a kamuolasz tésztaétteremben, és a haverjával dumál. Háromszáz kilométert vezetni nem nagy ügy, na de részegen, mondja. Gyorsan finomít, valójában másnaposan, mert érzi, hogy hihetetlent mondott. Összenéznek, azért az is kemény. Egy Opel Adam-vásárló portréja.
Ilyen próbatételekkel telnek mostanában a napjai. Valahogy minden felpörgött, mióta rájött, hogy ő is olyan sikeres, mint az emberek a reklámokban. Egyik este megtalálja a neten a B jövedelmi státusz meghatározását. Magára ismer. Hát csak elkezdődött az élet, amire harminchét évig készült. Másnap egészen formába lendül. Az előrelépésből úgy lesz újabb előrelépés, ha mielőbb tudatja a világgal: ő is előrelépett. Vitában többé nem enged senkinek, de erőszakosan nagylelkű akar lenni. Aki visszautasítja, azt szavakkal döngöli a földbe.
Az élet új császárának méltó közlekedési eszköz kell. Ezért jó, hogy éppen most jutott el hozzá az Opel Adam híre. Valójában a Nők Lapjában látta. Állnak, álldogálnak tovább a haverjával, és hallom, hogy már be is készítették a mondatot a szakácsnak a durumtésztáról meg a folyami rákról. Antioxidáns emblémás teát is kérnek, hisz van miért élni itt, a prémiumdombon. Mit fog szólni a sok szomszéd, amikor leparkol a kis ÉK-SZER-DO-BOZ-ZAL? Az alapár nem nagypolgári, mindössze 3,7 millió forint, de erre is volt mentő ötlete, telerendelte extrákkal, így a legkisebb Opel már 5 körül van.
Jó neki, és ezt a szomszédok előtt sem fél kimutatni. Egy autó, amely potom harminc centivel rövidebb a Corsánál, s közben hasznos területe kétharmad Corsáéval vetekszik, csak kívánatos lehet. Fájdalom, de hátsó üléseket is szereltek az Adamba, így praktikus autó látszatát kelti. Hátulra ülni viszont senki nem tud. Adammal a sikeremberek járnak, szigorúan egyedül. Nem lehet akárkinek ilyenje. Ezerféle kombinációban össze lehet válogatni a külső és belső színeket, a kárpitok anyagát, a műanyagok textúráját, a felnik mintáját. Az összetett alkotói folyamathoz művészi elme szükséges. Közben már a hivatalos Adam-dal szól a gépről. Hogy irigykednek majd a kollégák, ha felbukkan a teremgarázsban a remekművel. Elkészül a pisztácia-fehér különlegesség, átveszi, és boldog, mint amikor annak idején megdicsérték a kézművestáborban, amikor egyedül előállított egy kerek agyag hamutartót.
Így szállítja testét a rafinált termékbe zárva reklámügynökség-falva és a hegyvidéki otthon között. Nem törődik senkivel, megtanulja, hogy a rádió érzéketlen érintőgombjaival próbálkozni is kár, van így is épp elég ujjlenyomat a zongoralakkos műanyagon. Amikor magára vágja a tohonya, láblevágó ajtót, és elfordítja az autó arányaihoz képest gigantikus slusszkulcsot, lelke terrierként harap az életérzésre. Ó, milyen okos döntés volt megrendelni a plafonba szőtt hangulatfényeket. Mostantól az irodában várja a napnyugtát. Ha úgy akarja, kicsit, ha úgy, egy kicsit jobban derengenek a fehér ledek. Egy másik gomb színes fénybe borítja az ajtózsebeket és a középső pohártartót. Komponálgatja az enteriőrt, játszik.
Amikor ez kész, rendre megtörténik a csoda: az egyedi utcabútor felbukkan a forgalomban. Egy szinte csonkán rövid autó is lehet tekintélyt parancsoló, nagyon tudják ezt a General Motors szakemberei. Egy igazi világcég nem hezitál összeszedni, amit a világban lát. A hátsó oszlopok különösen elegánsak, ablak szinte már nem is kellett volna a közelükbe. Majdnem nincs is, átlósan hátra látni legalábbis nem lehet. Viszont van tolatóradar, ami egyetlen parlagfűszálat is halálos veszélyként észlel. Jól van ez.
A tizennyolc colos kerekek nagy teljesítményről árulkodnak. A dobfék hátul fekete. Az Adam erős is, forgalmijában ott a 74 kilowatt. Kipróbált technika, ezt a motort már 1996 óta érlelik a fapados Opelekben éldegélő területi képviselők tapasztalatainak figyelembevételével. Nem kell hosszan magyarázni az asszonynak, milyen fontosak a hagyományok. Ha akadékoskodik, ha szóvá teszi, hogy az Adam kalaptartóján csak félbevágva férne el egy valódi kalap, netán nem tetszik neki, hogy a csomagtartóba egy rekesz ásványvíz is beleszorul, legfeljebb nem beszélgetnek egy napig. Ő már tudja is, mit fog csinálni azon a napon.
Autózik, autózgat az Adammel, az idő repül. Már túl van az első ezer kilométeren, de a váltó későn érő típus. Egy év kell még, vagy talán több. Most akadozik, kellemetlen a használata. Együtt élni vele olyan, mint a kímélő testtartás: akár felkötött karral is lehet teniszezni. Ez ahhoz képest semmiség. Senkinek nem adja oda a kocsit, magának pedig már megmagyarázta, miért távolodik tőle minden jármű a tetszőleges budai emelkedőn, és azt is, miért nem megy hétfél alá a fogyasztás. A sebességgel biztosan nincs gond, hiszen ha lassan menne, nem fickándozna ilyen veszettül a kormány a göröngyökön. Visszagangol egyet, semmi. Akkor kettőt, és nagy gázt ad. Nem veszíthet. Kitekeri az egynégyes Ecotec nyakát, keresi-kutatja a száz lóerőt, de azt továbbra is csak a forgalmiban találja. Bujkál a kraft, pedig a hang megvan. Ez egy sportos autó, villan be, amit a kereskedésben mondtak.
Ha egy nap levele érkezne az Opeltől, hogy őrületes tévedés történt, és bocsánatot kérnek, összetépné. Nem szorul rá, hogy tévedésekről szóló leveleket olvasgasson. És tényleg, nem ő tévedett, hanem az Opel, amikor nem várta meg a megfelelő motor és a megfelelő váltó érkezését. Legfeljebb úgy öt év múlva esik le mindez neki, a balga vásárlónak is, amikor már mindenki hülyének nézi, aki egy kicsit is szeret vezetni.
