Szegény autóbuzik, mit kapnak ezért a sorozatért... Pedig higgyétek el, már abba is komoly lelki teher belegondolni, hogy sokan több mint 20 éve láttuk először. Úristen, hogy el voltunk kényeztetve akkoriban! Nagyot ment a két Taxi film, gyerekként nyilván bejött a Tolvajtempó remake-je, A szállítónak sem a hibáival törődtem, a tévében még volt értelme nézni a Cobra 11-et és a Top Geart. Bevallom, mindkettőnek hűséges nézője maradtam, pedig hol van már a régi lendület... Chris Harris még tartja a frontot, de bármennyire fáj kimondani, Clarksonék is önmaguk kínos paródiájává váltak a jól induló The Grand Tourban.
Nem mondanám, hogy a 2001-es Halálos iramban a kedvencem volt, nem vagyok nagy, sőt kis tuningos sem, de azt sem tagadom, hogy szívesen néztem. Amikor a napokban, sokadik alkalommal megint ez volt az esti mozi, nem csodálkoztam azon, mi tetszett ezen tizenéves koromban. Mert ez egy egész jó film. Sokan azért szeretik, mert még nem egy akciófilm volt, hanem a tuningolt autókról és az utcai versenyekről szólt. Valójában a Porsche-tolvajok és a Holtpont után ez is ugyanarra a sémára épült, egy zsaru a nyomozás érdekében beépül egy társaságba, barátokat talál, szerelmes lesz, végül döntenie kell.
Szóval ez egy utcai versenyek világában játszódó akció, nem egy túltolt blockbuster, ezért is lehet, hogy minden későbbinél földhözragadtabb és hihetőbb. A nevetségesen kicsinek tűnő, 38 millió dolláros költségvetésből szerencsére eleget költöttek arra, hogy autós szemmel is vállalható legyen, és a korszellemnek megfelelően csak kevés számítógépes trükkel szúrták ki a szemünket. A felhozatal létező, kölcsönzött gépekből állt, a kaszkadőrök dublőr autókkal száguldoztak és álltak fejre, ha kellett. A rajongók kedvencének számító, 1995-ös Mitsubishi Eclipse-ből például hetet építettek a filmhez, pedig a 30. perc előtt felrobbantják.
Az autókért Craig Lieberman felelt, az ő javaslatára válogatták be az Eclipse-et, amibe Brian karakterét ültették, a sztárautót az építője, John Lapid adta kölcsön. A casting idején még ezüst kupét a stúdió fényeztette át neonzöldre, hogy jobban mutasson a vásznon. Nem volt boldog, mert a gyárilag sötétzöld Mitsubishit ő fújatta át ezüstre, a munkára felkért PJ Bonifacio végül olyan szép festéssel lepte meg, hogy elállt a szava. Lieberman eredetileg a Lamborghini zöldjében gondolkodott, a stúdió viszont a Kawasaki árnyalatára szavazott, aztán a meleg filter minden árnyalatot megváltoztatott. A plakát is becsapós, azon a Suprát színezték át zöldre!
Csúsztatások a filmbe is jutottak, turbófeltöltő például sosem volt benne, sőt, nitró sem, csak a sztori kedvéért került bele a szett. Lehet, hogy a nagyok az összkerekes, turbós Eclipse-et vitték volna gyorsulási versenyre, Lapid viszont a szüleitől kölcsönkapott pénzből csak az elsőkerekes, 2,0 literes, 140 lóerős, 420A szívómotoros alapmodellt tudta megfizetni, ami durván a felébe került a jobb konfigurációnak. Bár tele volt tuning cuccokkal (a motorháztető például tényleg karbonból volt), szükség volt filmes trükkökre, hogy ütőképesebb legyen, bár szerintem a túlstilizált versenynél sokkal emlékezetesebb az Eclipse megsemmisülése.
Ahogy a pirotechnikai anyagok színes lángjával borított Mitsubishi az ágyúnak köszönhetően a levegőbe repül, az a film egyik legikonikusabb jelenete, még akkor is, ha ezt is felírhatjuk a képtelenségek listájára a gyorsulás közben laptopozás, a kiszakadó padlólemez, meg persze a besült motorral menekülés mellé. Jó kérdés, hogy minek kérték ki Lieberman véleményét a filmesek, ha végül nem hallgattak rá, de lássuk be, az ötletek többsége működik, főleg akkor, ha nem szigorúan szakmai szemmel nézzük. Olyasmiken sem érdemes fennakadni, hogy az Eclipse hangját egy kompresszoros CRX-ével és egy turbós Integráéval helyettesítették.
Lehet, hogy az autós üldözéssel megspékelt gyorsulás után többé nem látjuk, az Eclipse annyira ellopta a show-t, hogy gyanítom, sokan nem is emlékeznek rá, milyen autóval nyerte el Dom a forgalmiját Briantől. Az tuti, hogy a helyette épített Toyota Supra (Lieberman egyik saját autója) vagy a rabláshoz használt Honda Civicek mellett ezzel az import autóval azonosítják a legtöbben az első felvonást. Sokan nem tudták megállni, és pontos replikát építettek maguknak, az egyiket láthatjátok is július 29-én, a filmes tematikájú 40. Parkoló Parádén sok más legenda társaságában.
Aki ilyesmiben gondolkozik, jobb ha tudja, hogy néhány alkatrészt alig lehet már beszerezni hozzá, de én nem beszélek le senkit, éppen ettől van sportértéke egy ilyen őrültségnek. Akit annak idején ez a szubkultúra magával rántott, értékelni fogja. Mert az első Halálos iramban egy tipikus korszakos film, hatását és jelentőségét leginkább a kor kontextusában lehet csak értelmezni. Kicsit olyan, mint a Markos-Nádas-Boncz trió, azok tudják értékelni, akik éltek a szocializmusban, és összekacsintva nevettek a valóságon. Mondjuk ők vissza tudtak vonulni Boncz Géza halála után. Lehet, hogy jobban tették volna, ha Paul Walkerrel együtt az egész családtól idejében elbúcsúznak?
További cikkeink
