Mazda 6-tal reggeliztem

2012.08.29. 09:15
Akármilyen alaposan is készül az ember, a hideg, németes precizitású egyszemélyes kézigránát-tudósító (tudják, amit elhajítanak és elvégzi a feladatot) kelléktárának olajozott fogaskerekeiből végül mindig homok pereg.

Mert hiába számolgattam otthon, Budapesten, hogy nem a cég új, Sony-gépét hozom el Moszkvába, hanem a saját, kivénhedt, még a legeslegelső szériából származó, agyonhasznált 350D-met, mert a fene tudja, milyen helyzetekben kell dolgoznom, és olyankor mindennél többet ér, ha az ember kezében ismert fotómasina van, amit álmában is tud használni, komplikált szituációkban is, végül valami probléma mindig adódik.

A Canon ugyanis CF-kártyával zörög, az Asus viszont SD-t tud csak olvasni. Ez persze az embernek csak éjjel, a szállódai szoba magányában villan be, amikor már egy jó levegővétel is feladatnak tűnik.  Szerencsére a hideg, németes precizitású, kézigránát-tudósító azért hideg, németes stb. blablabla, hogy legyen B-terve is. Nálam volt kedven Ricoh GX100-asom, amely oly sok helyzetben megmentett már a teljes lebőgéstől. Az olvasók fentiek miatt maradtak le a tegnapi beszámolóban a csodás forgalmi képekről, amiket a Canonnal lőttem, de ezért volt meg a cigizős taxisofőr és a Yakuza palace-beli bemutató - előbbi meglövéséhez zajtalan gépre volt szükség, utóbbinál már majomruhában voltam, ahhoz pedig mindig csak kompaktot viszek.

Persze másféle homok is megcsikordult ama fogaskerekek között. Például három megmaradt agysejtemmel elsiklottam a  hiba felett, hogy dízelnek írtam a Mazda új, 2,5-ös, Skyactiv benzinmotorját, pedig még a kompresszióviszonyt is leírtam - 13:1 - ami még az autóipari szaktudorok többsége szerint is megvalósíthatatlan Skyactiv-rendszerrel is képtelenség lenne dízel esetén. Maradjunk annyiban: az új 2,5-ös dízelmotor valójában benzines - jóviccvótmi?

És még néhány homokszem: a nyírfacukorban természetesen nem 5 szénhidrogén-atom van, hanem 5 szénatom, hiszen a szénhidrogén egy molekula, amit nem Moszkvában, nem hajnali negyed négykor, nem az ágy húszcentis hívogató közelségében, és nem egy intenzív borozással eltöltött vacsora után még néha magamtól is tudok, így azonban reggel egy eltés címről, PhD-s aláírással kaptam kiigazítást. És megtudtam, hogy a nyírfakéreg-szirup legfeljebb nyomokban tartalmaz xilitet, ugyanis utóbbit további kémiai eljárátokkal vonják ki a nyírfakéregből. Most már mind tudjuk.

További homok: imádott, ám a féltve óvás miatt nagyon ritkán hordott Seiko Bullhead veterán stopperem reggelre megállt, azaz kicsit késni kezdett. Nem hülyeség az az óraforgató, ilyenkor látom be... Épp annyit, hogy a megengedettnél valamivel lassabban készültem el. Gajdán Miki a busztól telefonált fel, amikor még a fogamat mostam - Csikós, már megy a busz, gyere! Elmentünk hát az eggyel későbbivel. Ami egyben az utolsó is volt a szalonra...

Kimaradt viszont a reggeli, ezért különösen örültem, amikor a Mazda-standon megláttam az emeleten a kajás részleget. Megvallom, elviharzottam a tapintható állapotú, a Kodo-stílust az utolsó molekulájában (és talán atomjában) is hordozó, 3. gen 6-os mellett, és a kajára vetettem magamat. A gyomor, ugye, fontos dolog, hát még a tea és a kávé efféle speciális esetekben.

A szalon egyébként lenyűgöző, az épület, a standok, a kiszolgálás szuper - szerintem elegánsabb és olajozottabb az egész, mint a bármelyik másik, amit eddig láttam. Csak a detektoros kapuk a rettenetesen KGB-ből kiszuperált, nagy, szlávarcú rendőrökkel, valamint a behajtáskori csomagtartószétpakolás utal arra, hogy itt azért nem valami tősgyökeres demokráciában vagyunk, hanem egy szocialo-kapitalo-diktatúrában. Máskülönben ötös fölé.

A korgás csillapodtával viszont feltámadt bennem a firkászösztön. Az erkélyről megláttam, hogy oszlik a tömeg a 6-os körül, fogtam hát a Canont, és vadul lőni kezdtem. Aztán a fejemhez kaptam, felmentem a táskámhoz a Ricoh-ért, és újrafotóztam az egészet. Naja, egy kártyaolvasó most jólesne a kávé után...

Élőben a 6-os annyira lenyűgöző, hogy a csajokat csak reflexből kombináltam bele a képbe, most, miközben a reggelizőasztalon fotosoppoltam a képeket, jöttem csak rá, hogy meg se néztem őket. Persze lehet, hogy azért sem, mert - Oroszország ide, Oroszország oda - egyáltalán nincsenek kihívóan öltözve. Majd körbefutok, megnézek más standokat is, de egyelőre nekem a Mazda a sztár. Ne vicceljenek, ennyi, finom, ingyenreggeli után...

A kocsi élőben még talán a képeknél is jobban fest. Lapos, gonosz, tegnap még az Insigniát, a Mondeót emlegettem, de nem, ez sokkal alacsonyabb, testközelből tényleg leginkább csak a Mazda RX-8 marad a tegnapi formai rokonok közül. Sőt, én leginkább valami Jaguarnak látnám oldalról, vagy ha Mazda-berkeken maradunk, akkor ez a kocsi akár a gyönyörű, régi Xedos-6-os kései rokona.

Miközben egy tévés majom óriási apparátussal műsort készített, ki is nyithatta az ajtót a pulpituson, ahonnan engem eddig lezavartak (bár megtapintottam már a kocsi elejét), ezért "kleine Fische, gute Fische"-alapon befotóztam a hóna alatt. Fogadják szeretettel az enyhén Old Spice deo-gőzön át kissé talán életlenre sikeredett, első, privát belső fotót a Mazda 6-ról az interneten!