Ikarus szanatórium a Hortobágyon

2017.09.10. 08:58
Az a büdösnagy kutya morogva méregetett. Visszamentem a csótányért , inkább azzal hódítom meg a területét. Amit a menetszél és a gallyak nem forgácsoltak le róla az elmúlt évek alatt, azt nyugodtan viheti a blöki. Úgyis be kellett állnom, mert lefittyedt a kipufogó, Tónitól reméltem valami eszközt, amivel megemelem a buszt és visszateszem (gányolom) a helyére minden kormok alagútját. Végre egy hely, ahol nem a csótány a legszakadtabb tárgy látótávolságon belül. Nem kell szégyenkeznem az elhullajtott olajcseppek és az indítás környéki atomfelhő miatt. Errefelé a benzinesre is kétszer teszik rá a gyújtást, annyira hozzászoktak a dupla izzításhoz. Hazaértünk barátom! – kacsintott rám csálé fényszórójával hű szobakonyhám. Itt éhen halna a Mozaik utca.

Tóni a tegnapi pörkölt maradékával csábított a bűnbe. Szaftos kézzel, svéd oldalcsípővel felszerelkezve drótoztam a leszakadt kipufogómat vissza a helyére. Vélhetően nem új keletű a probléma, a kézifékkötél - ami tartotta a csövet - már fémig kopott. Közben Rézmonyó is befutott, Tóni meg el. Csendes-kettesben jártuk be a telepet, Balázs átszellemült képalkotását csak egy nagytestű kutya tudta megzavarni. Sántikáló Balázs és sáros farmer árulkodott a menekülésről tökön-paszulyon-ZIL motoron át.

A Csirketelep a veterán buszosok Mekkája és egyben látványkonyhája lett. Zarándokhely, ami nagyban köszönhető Béke Tóni aktív Youtube-os jelenlétének és kendőzetlen őszinteségének. Tóni buszgyűjtőnek vallja magát, de a telep bejárása után ez nyilvánvalóan csak a jéghegy csúcsa.

A csirketelep jellegét a magyar gépjárműgyártás nehézipara adja, fellelt állapotú Ikarusok és Csepelek tanninos gerincén tompítanak a véletlenszerűen felbukkanó koros személyautók. A veteránozás komoly anyagi ráfordítást igényel, a veterán buszok talpra állítása pedig már élhető méretű lakások árával vetekszik. Általában telephelyek eldugott végéből, kertek rejtekéből kerülnek elő a felújítási alapnak kikiáltott rozsdaboglyák. Megbontás után garantált a csontvázfészkek kiborulása a kaszni minden egyes szegletéből. Mi, hétköznapi kontárok hüledezünk, ha benyel egy tábla lemezt a kocsink, itt mások a dimenziók. Húszmillió forintot könnyedén felitat egy faros Ikarus restaurálása.

A motor a másik takonnyal kikent orális fixáció. Tóni egyik épületszárnyában legalább tizenöt poros, de gyönyörű állapotú youngtimer pihen. Gyermekkorom közlekedési eszközei: Skodák, Ladák, Bogarak néhány Nysával, Izzsel megspékelve. A terem sarkában légkompresszorok. Tudják, amik a '80-as években lobogtak a Zilek után. Az ilyen kompresszorok gyári kiegészítője volt a smicisapkás, feketére barnult munkás, aki nagyot szívott a rövid Románcba, mielőtt meghúzta a kart a légkalapácson. Minden gyerek erről álmodott a kukás korszak után: légkalapácsos bácsi az élet császára. Nem lepett meg, hogy Tóni ezekből is tart sokat, de itt jött némi szokatlanul racionális magyarázat. A kompresszorok motorjai kisebb átalakítás után típusazonosként kerülnek a faros Ikarusok hajtásláncába. Ügyes!

Felmerült bennem a kérdés, hogy miből finanszírozza a hortobágyi Richard Rawlings ezt az igen költséges hobbit. Egyáltalán, kié ez a csirketelep, és miért pont itt alakult ki a magyar buszok reinkarnációs főcsakrája?

Rendszerváltás után a privatizáció elérte a csirketelepet is, bár akkor még birka és szarvasmarha volt a fő csapásirány, jöttek-mentek a tulajdonosok. Béke Tóni jött a sorban, és kisöpörte az életet a területről, elkezdte benépesíteni járművekkel. Elsősorban Antal szállítmányozási vállalkozása táplálja pénzenergiával a busz-szanatóriumot, de sikeresen elindult a bérfelújítás is. Külső megrendeléseket teljesít a csirketelep, hazai és külföldi buszok felújítását végzik kiváló minőségben.

Hirtelen tesztoszteronszagú turbófütyülést hozott a szél. Siessünk! De ott a kutya! - dobáltuk egymásra Balázzsal a vezényszavakat. Kijutottunk a főútra, ahol a csirketelep verseny-Ikarusa zihált felénk. Gyertek egy körre! Nem kellett kétszer mondani. Tóni büszkeségtől dagadó mellel zárta ránk az ajtót és szúrta a felező kettest. Próbálok megfelelő leíróképességgel bíró jelzős szerkezetet alkotni, de az érzést legjobban visszaadó betűsor így hangzik: Bazdmeg Tóni!!!! Iskolai földgömb méretű turbó van 1,8 barra felhúzva, vizes intercooler, 600 lóerős D10-es motor egy kicsontozott Volán-buszban.

A feltöltő sziszegése mellett magyaráz a borostás Senna, hogy jön még a nevetőgáz, meg néhány egyéb átalakítás... A mester nem patikamérlegen pipettázza az üzemanyag-befecskendezés paramétereit. Sok, több, kurva sok a dimenzió. Már nem tudok figyelni. A szűk úton csapatja, nézem az arcát a tükörben és látom, hogy a lelki béke gázolajszagú angyala éppen keresztbe teszi a lábát Tóni vállán, és rágyújt egy kövér szivarra. A következő találkozónkon, próbálom majd óvatosan vázolni neki a hangsebesség földfelszíni átlépésének lehetséges hátulütőit, hátha hallgat rám.

Visszatértünk a csirketelepre, magunk mögött hagytuk a ropogva hűlő helyközi járatot. Csirkés Tóni kedvesen mesél, van miről. Átkozottul kíváncsi voltam, honnan szerzi be ezeket a matuzsálemeket. Sokszor hozzák, hogy ne legyen az enyészet martaléka. Van, amit vas áron vesz a MÉH-telepről, de olyan is előfordul, hogy övé lehet, csak vigye el. Az évek szorgos gyűjtögetése meghozta gyümölcsét. Buszok, teherautók borítják a tájat, amíg a szem ellát.

Este van, indulni kell, a csótánnyal feladat eljutni Budapestre. Megöleltem Tónit, ő csak mantrázta a „pörkölt-kenyér-vizet is vigyél az útra” szentháromság életvédelmi jelentőségét. A viszlát nem üres frázis. Jövünk.

Ez az írás egy amolyan bevezető. Célja, hogy a főszereplő személyiségét, környezetét bemutassa. Sorozat készül a csirketelepi kalandokból, Tónival azonnal megtaláltuk a rezonanciafrekvenciát. Feneketlen kút, kiolvashatatlan könyv lapul Polgár külterületén. Addig is pörgessék a képgalériát, kitűnő lenyomata egy megvalósult álom bolondos történetének.