Legyen csend

2005.11.16. 08:13
Az autógyárak igazán csendes autót csak szörnyen sok pénzért hajlandóak gyártani. Olyat, ami pedig a megrögzött autóhifi-rajongók igényeit is kielégítené, egyáltalán nem. Sebaj. Némi utólagos munkával bepótolhatjuk azt, ami a zajcsillapítás terén a gyárban kimaradt.

Mielőtt hiú reményeket keltenék, le kell szögeznem, hogy Winkler Nivája, és a hasonszőrű kopogó, zörgő, nyeklő belső borítású autók a fizika ismert törvényei miatt már nem lesznek csendesek. Ezeken csak egy jó anyagból elkészített és jobban megtervezett kárpitozás segítene. Az ide-oda tömködött szivacsok, cseles ragasztások, drótozások ideig-óráig jelentenek megoldást.

Viszont csomó más kocsin - és az utakon futó autók jó része ilyen - megdöbbentő hatásossággal lehet alkalmazni a zajölő praktikákat. Az erre alkalmas anyagok választéka igen széles, de nem minden alkalmas minden felhasználási területre. Fontos tudnunk, hogy az autóhifistáknak nem csak azért kellenek ezek az anyagok, hogy csöndesebb kocsiban hallgathassák a zenét. Legalább ennyire fontos, hogy a hangszórók által keltett rezgéseket, káros hanghullámokat el tudják nyeletni, csillapítani.

A legismertebb, és legszélesebb körben használt anyag a bitumenlap. Ezt az autógyárak is használják bőségesen. Tessék csak szépen felhajtogatni a padlóról az összes szőnyeget, szinte biztos, hogy egy ilyen lap csendesíti a padlólemezt a talpunk alatt. A legnagyobb előnye az olcsósága. Pár ezer forintért már egy-két négyzetmétenyit kaphatunk belőle.

Fontos azért tudni, hogy bitumenlap és bitumenlap között jelentős különbségek vannak. Az autóba valók strapabíróbbak, más frekvencián hatásosak. Viszont azt kideríteni, hogy melyik jó igazán mobil használatra rendkívül nehéz. Érdemes ezért inkább autós áruházakban vásárolni ilyeneket, oda tényleg csak az erre a célra megfelelő bitumenes lap kerül. A használata rendkívül egyszerű. A kellően zsírtalanított és száraz felületre fektessük le, majd melegítsük meg egy kicsit hőlégfúvóval (de egy hajszárító is elég), és amint egy kicsit megolvadt és megtapadt, már kész. Függőleges felületre, például a tűzfalra vagy az ajtó belsejébe azonban ne használjuk. A nyári nap melege bőven elég ahhoz, hogy megolvassza, és egyszerűen lefolyik a zajcsillapítás az ajtó aljába.

A zajcsillapító anyagok következő nagy családja edényben várja, hogy használatba vegyék. Ezek hasonlatosak a sűrű, vízzel hígítható diszperziós falfestékekre - de nem azok. Sokkal drágábbak is, például a sokfelé kapható NoisEX körülbelül 5000 forintba kerül.

Használata ennek sem bonyolult. A zsírtalanított és száraz felületre a kellően felhígított anyagot vékonyan fel kell teddyhengerezni, vagy ecsetelni, de fel lehet lehet festékszóróval is vinni. Miután megszáradt, további rétegek hordhatók fel. Előnye, hogy függőleges felületeken és nehezen megközelíthető, szabálytalan formájú üregekben is használható. Hátránya, hogy rejtélyesen le tud válni. Nem egy olyan autót láttam, ahol az egyik ajtóban sziklaszilárdan állt, a másikban pedig egyszerűen lehámlott. A napsütés tette? A nem jó előkészítés? Nem tudom.

A zajcsillapító anyagok egyik királya azonban ma a Dynamat cég Xtreme nevű anyaga. A Dynamat szerint legalábbis biztosan. Az Xtreme úgy néz ki, mintha egy nyúlós ragadós lágy gumi és egy extra vastag alufólia hirtelen találkozásából született volna. Azért nem volt ennyire egyszerű a termékfejlesztés. Apró alumíniumdarabok is vannak a gumiban, ezek a rezgést ügyesen hővé alakítják. A lényeg az, hogy ez a vékony, hajlékony lap önmagában hatásosabb, mint 5-6 sokkal vastagabb hagyományos bitumenlap egymásra ragasztva. Így már az ára sem rossz, és nyugodtan használhatjuk mindenhol. Nem fog leolvadni a tetőről, és magával rántva a kárpitot nem fog a nyakunkba csúszni a forró nyári kánikulában. Be lehet suszterolni még az ajtókárpit és a fém közé is. Apró kis réseket tudunk vele csillapítani, úgy, hogy még évek múlva is biztosan ott marad az Xtreme.

Az én kedvencem a DynaXorb. Ez is nagyon lágy gumiból készült, négyszögletes lap, amin rovátkák futnak a szélek felé, és... , na jó inkább tessék megnézni a képeket, úgy érthetőbb sokkal. Ezt a lapot a hangszóró mögé kell ragasztani. Ott csillapítja a fémet, és ügyesen elnyeli és szétszórja a membránról hátrafelé induló hanghullámokat. Remek ötlet, a hangdobozépítés egyik legnagyobb dilemmája, mit is kéne csinálni ezekkel a káros energiákkal.

Mint sejthetjük, az autó ajtajának tervezésénél ez a probléma a fontossági listán a tök utolsó, ezért nagyon rosszul is működnek, mint hangdoboz. A DynaXorb sokat segít. Még arra is jó, hogy szubládánk hátoldalát tapétázzuk ki ezekkel a kis fekete micsodákkal, amitől hangosabban fog szólni. Nem mértem utána, de el tudom képzelni hogy jól működik. A Dynamat aztán gyárt még egyéb csodabigyókat is, olyan alumíniumból készült lemezfélét, amit kézzel lehet gyurmázni, és gyorsjavításra használják a Forma-1 -es csapatok, de ennek már nincs köze a zaj- és rezgéscsillapításhoz.

A két nagy világrendszer versengésében a Szovjetunió alulmaradt. A hagyatéka azonban bőséges, és akadnak benne remek dolgok. Ennek egy része egész konkrét formában az asztalomon tornyosul, a litván Standartplast gyár termékmintáinak formájában. Csinos kis válogatás, a szemre teljesen hétköznapi fürdőszobaszivacstól a Dynamat Xtreme-re megszólalásig hasonlító valamiig. A gyártó állítása szerint mindez a régi, legendás szovjet haditechnika hozománya - mindenféle zaj- és rezgéscsillapítók. A matériákhoz egy igen alapos táblázatot is csatoltak, micsoda milyen frekvencián mennyire eredményes.

Ezt a céget svéd barátaim ajánlották figyelmembe, több autóhifi-hangminőség-Eb-n is igen jól szerepelt, győztes kocsiban is ilyen anyagok voltak, de én erősen kételkedtem. Személyes találkozásaimon a szovjet haditechnikai alkotások hangosak, büdösek voltak, és igen erősen rázkódtak. El nem tudtam képzelni, hogy valami még zajosabb és jobban rázkódó legyen, mivel én naívan azt gondoltam, hogy ezek az anyagok ott csillapítottak a szovjet haditechnikában. Aztán felvilágosítottak, hogy az ember ebben a relációban nem számított, a lényeg az volt, hogy a műszerek kényelmesebb környezetben tudjanak működni, és erre a célra beváltak. Néhány mérést én is megejtettem, és valóban, tényleg működnek ezek az exszovjet hadimelléktermékek.

Zajcsillapítás

  • 2386
    Kéne
  • 103
    Nem kéne

Ezek a zaj- és hangcsillapító anyagok nagyon egyszerűnek tűnnek, sokan gondolhatják, hogy egy rövid kis ebédszünetben könnyedén feldobják a kocsijukra, és ettől már megtáltosodik a hifirendszer. Nem ennyire egyszerű a dolog. Trükkök vannak, én már láttam bitumennel úgy elárasztott autóbelsőt, ami úgy nézett ki, mintha itt gyakorolták volna a Szentendrei út újraburkolását. Mindenképpen ajánlatos olyan beszerelőműhellyel megbeszélni a dolgot, amelynek már van tapasztalata ezen a téren, így az ideális anyagokat tudjuk használni a megfelelő helyre. Ez sok pénzkidobástól és bosszúságtól óvhat meg minket.

Íme egy alapos alkalmazási bemutató Nínó Karotta Elnöki Datsunjából:


A restaurálandó autó szétszerelésének egyik legundokabb része a gyári zaj- és rezgéscsillapító anyagok kivésése volt a kasztniból. Az elv egyszerű: a rugalmas fémlemezek a futómű és a motor rezgéseitől maguk is rezegni kezdenek, és ezzel rezgésbe hozzák a levegőt, ami megrezgeti a dohártyánkat, amit zajként érzékelünk, és
- rosszul érezzük tőle magunkat
- megvetően gondolunk a garasoskodó japánokra
- felhangosítjuk a zenét, hogy rendesen halljuk
- de azzal meg csúnyán interferálnak a rezgő felületek
- ezért rosszabbul szól
- és megunjuk, és veszünk inkább egy Lincolnt.