Legyen csend

Zajcsillapítási 1x1

2005. november 16., szerda 08:13

Az autógyárak igazán csendes autót csak szörnyen sok pénzért hajlandóak gyártani. Olyat, ami pedig a megrögzött autóhifi-rajongók igényeit is kielégítené, egyáltalán nem. Sebaj. Némi utólagos munkával bepótolhatjuk azt, ami a zajcsillapítás terén a gyárban kimaradt.

Mielőtt hiú reményeket keltenék, le kell szögeznem, hogy Winkler Nivája, és a hasonszőrű kopogó, zörgő, nyeklő belső borítású autók a fizika ismert törvényei miatt már nem lesznek csendesek. Ezeken csak egy jó anyagból elkészített és jobban megtervezett kárpitozás segítene. Az ide-oda tömködött szivacsok, cseles ragasztások, drótozások ideig-óráig jelentenek megoldást.

Viszont csomó más kocsin - és az utakon futó autók jó része ilyen - megdöbbentő hatásossággal lehet alkalmazni a zajölő praktikákat. Az erre alkalmas anyagok választéka igen széles, de nem minden alkalmas minden felhasználási területre. Fontos tudnunk, hogy az autóhifistáknak nem csak azért kellenek ezek az anyagok, hogy csöndesebb kocsiban hallgathassák a zenét. Legalább ennyire fontos, hogy a hangszórók által keltett rezgéseket, káros hanghullámokat el tudják nyeletni, csillapítani.

A legismertebb, és legszélesebb körben használt anyag a bitumenlap. Ezt az autógyárak is használják bőségesen. Tessék csak szépen felhajtogatni a padlóról az összes szőnyeget, szinte biztos, hogy egy ilyen lap csendesíti a padlólemezt a talpunk alatt. A legnagyobb előnye az olcsósága. Pár ezer forintért már egy-két négyzetmétenyit kaphatunk belőle.

Fontos azért tudni, hogy bitumenlap és bitumenlap között jelentős különbségek vannak. Az autóba valók strapabíróbbak, más frekvencián hatásosak. Viszont azt kideríteni, hogy melyik jó igazán mobil használatra rendkívül nehéz. Érdemes ezért inkább autós áruházakban vásárolni ilyeneket, oda tényleg csak az erre a célra megfelelő bitumenes lap kerül. A használata rendkívül egyszerű. A kellően zsírtalanított és száraz felületre fektessük le, majd melegítsük meg egy kicsit hőlégfúvóval (de egy hajszárító is elég), és amint egy kicsit megolvadt és megtapadt, már kész. Függőleges felületre, például a tűzfalra vagy az ajtó belsejébe azonban ne használjuk. A nyári nap melege bőven elég ahhoz, hogy megolvassza, és egyszerűen lefolyik a zajcsillapítás az ajtó aljába.

A zajcsillapító anyagok következő nagy családja edényben várja, hogy használatba vegyék. Ezek hasonlatosak a sűrű, vízzel hígítható diszperziós falfestékekre - de nem azok. Sokkal drágábbak is, például a sokfelé kapható NoisEX körülbelül 5000 forintba kerül.

Használata ennek sem bonyolult. A zsírtalanított és száraz felületre a kellően felhígított anyagot vékonyan fel kell teddyhengerezni, vagy ecsetelni, de fel lehet lehet festékszóróval is vinni. Miután megszáradt, további rétegek hordhatók fel. Előnye, hogy függőleges felületeken és nehezen megközelíthető, szabálytalan formájú üregekben is használható. Hátránya, hogy rejtélyesen le tud válni. Nem egy olyan autót láttam, ahol az egyik ajtóban sziklaszilárdan állt, a másikban pedig egyszerűen lehámlott. A napsütés tette? A nem jó előkészítés? Nem tudom.

A zajcsillapító anyagok egyik királya azonban ma a Dynamat cég Xtreme nevű anyaga. A Dynamat szerint legalábbis biztosan. Az Xtreme úgy néz ki, mintha egy nyúlós ragadós lágy gumi és egy extra vastag alufólia hirtelen találkozásából született volna. Azért nem volt ennyire egyszerű a termékfejlesztés. Apró alumíniumdarabok is vannak a gumiban, ezek a rezgést ügyesen hővé alakítják. A lényeg az, hogy ez a vékony, hajlékony lap önmagában hatásosabb, mint 5-6 sokkal vastagabb hagyományos bitumenlap egymásra ragasztva. Így már az ára sem rossz, és nyugodtan használhatjuk mindenhol. Nem fog leolvadni a tetőről, és magával rántva a kárpitot nem fog a nyakunkba csúszni a forró nyári kánikulában. Be lehet suszterolni még az ajtókárpit és a fém közé is. Apró kis réseket tudunk vele csillapítani, úgy, hogy még évek múlva is biztosan ott marad az Xtreme.

Az én kedvencem a DynaXorb. Ez is nagyon lágy gumiból készült, négyszögletes lap, amin rovátkák futnak a szélek felé, és... , na jó inkább tessék megnézni a képeket, úgy érthetőbb sokkal. Ezt a lapot a hangszóró mögé kell ragasztani. Ott csillapítja a fémet, és ügyesen elnyeli és szétszórja a membránról hátrafelé induló hanghullámokat. Remek ötlet, a hangdobozépítés egyik legnagyobb dilemmája, mit is kéne csinálni ezekkel a káros energiákkal.

Mint sejthetjük, az autó ajtajának tervezésénél ez a probléma a fontossági listán a tök utolsó, ezért nagyon rosszul is működnek, mint hangdoboz. A DynaXorb sokat segít. Még arra is jó, hogy szubládánk hátoldalát tapétázzuk ki ezekkel a kis fekete micsodákkal, amitől hangosabban fog szólni. Nem mértem utána, de el tudom képzelni hogy jól működik. A Dynamat aztán gyárt még egyéb csodabigyókat is, olyan alumíniumból készült lemezfélét, amit kézzel lehet gyurmázni, és gyorsjavításra használják a Forma-1 -es csapatok, de ennek már nincs köze a zaj- és rezgéscsillapításhoz.

A két nagy világrendszer versengésében a Szovjetunió alulmaradt. A hagyatéka azonban bőséges, és akadnak benne remek dolgok. Ennek egy része egész konkrét formában az asztalomon tornyosul, a litván Standartplast gyár termékmintáinak formájában. Csinos kis válogatás, a szemre teljesen hétköznapi fürdőszobaszivacstól a Dynamat Xtreme-re megszólalásig hasonlító valamiig. A gyártó állítása szerint mindez a régi, legendás szovjet haditechnika hozománya - mindenféle zaj- és rezgéscsillapítók. A matériákhoz egy igen alapos táblázatot is csatoltak, micsoda milyen frekvencián mennyire eredményes.

Ezt a céget svéd barátaim ajánlották figyelmembe, több autóhifi-hangminőség-Eb-n is igen jól szerepelt, győztes kocsiban is ilyen anyagok voltak, de én erősen kételkedtem. Személyes találkozásaimon a szovjet haditechnikai alkotások hangosak, büdösek voltak, és igen erősen rázkódtak. El nem tudtam képzelni, hogy valami még zajosabb és jobban rázkódó legyen, mivel én naívan azt gondoltam, hogy ezek az anyagok ott csillapítottak a szovjet haditechnikában. Aztán felvilágosítottak, hogy az ember ebben a relációban nem számított, a lényeg az volt, hogy a műszerek kényelmesebb környezetben tudjanak működni, és erre a célra beváltak. Néhány mérést én is megejtettem, és valóban, tényleg működnek ezek az exszovjet hadimelléktermékek.

Ezek a zaj- és hangcsillapító anyagok nagyon egyszerűnek tűnnek, sokan gondolhatják, hogy egy rövid kis ebédszünetben könnyedén feldobják a kocsijukra, és ettől már megtáltosodik a hifirendszer. Nem ennyire egyszerű a dolog. Trükkök vannak, én már láttam bitumennel úgy elárasztott autóbelsőt, ami úgy nézett ki, mintha itt gyakorolták volna a Szentendrei út újraburkolását. Mindenképpen ajánlatos olyan beszerelőműhellyel megbeszélni a dolgot, amelynek már van tapasztalata ezen a téren, így az ideális anyagokat tudjuk használni a megfelelő helyre. Ez sok pénzkidobástól és bosszúságtól óvhat meg minket.

Íme egy alapos alkalmazási bemutató Nínó Karotta Elnöki Datsunjából:

A restaurálandó autó szétszerelésének egyik legundokabb része a gyári zaj- és rezgéscsillapító anyagok kivésése volt a kasztniból. Az elv egyszerű: a rugalmas fémlemezek a futómű és a motor rezgéseitől maguk is rezegni kezdenek, és ezzel rezgésbe hozzák a levegőt, ami megrezgeti a dohártyánkat, amit zajként érzékelünk, és
- rosszul érezzük tőle magunkat
- megvetően gondolunk a garasoskodó japánokra
- felhangosítjuk a zenét, hogy rendesen halljuk
- de azzal meg csúnyán interferálnak a rezgő felületek
- ezért rosszabbul szól
- és megunjuk, és veszünk inkább egy Lincolnt.

Ezt elkerülendő a Datsun aljának nagy részére a gyárban bitumenlapokat tapasztottak, ami elnyeli a rezgések és zaj javát. Mivel a bitumenes lemezen nem lehet dolgozni, és nem látszik, hogy rohad-e alatta a kasztni (igen), ezért ki kellett vésni mindet a lakatolás előtt. Megjegyzendő, hogy az ajtók belseje és a tető gyárilag nem kapott semmilyen szigetelést vagy csillapítást, leszámítva valamilyen gyanús, megszáradt trutymót az ajtó külső lemezének belső oldalán.

Most pedig a kivésett anyagot pótolni kell, különben a az összerakott autó zajos lesz, és kellemetlen, kongó, visszhangos atmoszférájú. Ezt Wartburg-effektusként ismeri az autós audiofil közösség .

1980 óta rengeteget tanult az emberiség, én például akkor még olvasni se tudtam, most meg már írni is. Így okkal sejthető, hogy mára már van korszerűbb megoldás a bitumennél. Mivel az Elnöki Datsun egyben Elnöki Auditórium is lesz, ahol végre újra kéjeleghetek az autóhifi-buzériámban, körülnéztem, hogy hol árulnak manapság Dynamatot.

A Dynamat amerikai, kifejezetten autóba szánt zaj- és rezgéskiller termékcsalád. Állítólag irgalmatlanul jó, és nagyjából annyiba is kerül. Miért kell egyáltalán? Az, hogy a halk autó kényelmes és jó, egyértelmű. Már egy ilyen lusta dögnél, mert egy gyors autó nyugodtan legyen hangos. A hifiben viszont a csendes környezet mellett a csillapításnak további haszna van.

A csillapítatlan felületek a zenétől vadul rezegni kezdenek. Gondoljunk a sötétített négyes Golfok basszusra zizegő rendszámtábláira. A rezgés során a lemezek saját gonosz hullámokat keltenek abban a légtérben, amit a zenének kéne uralni, és jól összekuszálnak mindent. Sőt. Ha a hangszórót az ajtóba építjük, és legtöbbször oda szokás, akkor az ajtó szerkezetének rezgése ellopja a lesugárzandó energia jelentős részét. Ilyenkor az ajtó lemezei kezdenek hullámzani a dobhártyánk helyett.

A rezgő lemez nem minden tartományt érint azonosan, főleg azt bántja, amely a saját frekvenciája körül van. Képzeljük azt, hogy az ajtó külső héja egy gitárhúr, ami saját hangján rezegve hangot ad. Ezt halljuk akkor, ha becsapjuk egy Wartburg ajtaját, (baaaaaannnnnng), és ezt nem halljuk akkor, amikor egy Lexusét (buff). Ebben a tartományban nagy káoszt rendez, néhol kicsit felerősít, néhol halkít, aszerint, hogy a saját rezgése hogy találkozik a zene hanghullámaival. Az biztos, hogy ront rajta. Ezért kell a lemezek rezgéseit csillapítani.

Mostanra sokféle, direkt autóba szánt csillapítóanyag létezik. Vannak kenhetők és fújhatók a nehezen megközelíthető felületekhez, és felragasztható lapok mindenhova máshova. Mivel a Datsun még nincs összerakva, itt volt az ideje az elnémításnak.

A teljes padlólemez, a csomagtartó és az ajtók külső héja Dynamat original nevű, öntapadós, bitumen jellegű borítást kapott. Ez egyrészt jobban némít a sima bitumennél, másrészt könnyebb felragasztani, és nem olvad le a melegben. Alkalmazáskor az anyaggal érdemes vigyázni, mert szobahőmérsékleten erősen meghajtva eltörik, elreped. Óvatosan kell kigöngyölni, és finoman megmelegítve tenni a helyére. Hőlégfúvóval lehet rálágyítani a bonyolultabb formájú felületekre (például a merevítő domborításokra a padlólemezben), és kis görgős kézihengerrel rádolgozni.

Meglepően ügyesen megtapad, pár percnyi melegítés és görgőzés után a függőleges ajtóbelsőkre is pompásan felcsimpaszkodott. Ilyenkor érdemes valakinek a túloldalról támasztani az ajtót, hogy ne tegyük tönkre a zsanért. És vigyázni kell a hőlégfúvóval, mert elbambulva hamar tönkrevághatja az ember a fényezést. Mi a túlbiztosítás jegyében egy hivatásos tűzoltóval párban végeztük a munkát. Imi gyakorlatilag önállóan, minden dokumentáció nélkül, csak a fotók alapján összerakta és bevezetékezte a műszerfalat és a komplett elektromos rendszert, felújította a futóművet és visszarakta a motort, így ájult tisztelettel görgőztem a közelében. A Dynamat lágyításakor annyira vigyáztunk a fényzésre, hogy a hőléggel mindketten inkább önmagunkat és egymást pörköltük. Munkavédelmi kesztyű ajánlott.

Szégyellem is leírni, annyira nyilvánvaló (de egyszer mi is elfelejtettük), hogy mint minden ragasztás előtt, úgy a Daynamat felrakása előtt is por- és zsírmentesíteni kell a felületet. Végül nem esett le az előkészítetlen ajtóról sem, de a többire könnyebben ragadt fel. Vidám közösségi munka a zajcsillapítás, de nem gyors. A leszabandó darabok helyét lemérve, sablont készítve, kivágva, pucolva, ragasztva, melegítve, görgőzve jó 25-35 perc egy ajtó, 4-5 óra a 4 ajtó, a padló és a csomagtér. Mindezt egy csontvázon, szétszedés nélkül.

A kezelés után megkopogtatva az ajtót már meglepő változás hallható. A kongásból tompa koppanás lett. Még Indiánék is elismerőn hümmögnek, pedig ők eleinte gyanakodva nézték a sok színes dobozt és a ronda lapokat. És ez még csak az Original, az olcsóbb és egyszerűbb anyag. És most jön a java, az Extreme.

Az Extreme vékonyabb az Originalnál. Könnyebb és jobban tapad, ezért fejjel lefelé is használható. Vastag alumínium fólia valami rémes trutymóval bekenve, utóbbi egyben az öntapadó felülete is. Elsősorban tetőre és ajtók belső héjára ajánlott, eltakarva a nagy szerelési odúkat is, helyettesítve a gyári nedvességvédő fóliát. Azaz iagzából mindenhova ajánlott, ahová az Original, mert könnyebb használni, és négyszer hatékonyabban csillapít, de jóval drágább is, azonos felületre úgy 50%-kal több pénz.

Mivel Extreme-ből kevesebb volt, spóroltunk vele. Az ajtók belsejére még nem tettük fel, majd csak akkor, ha a hangszórók pontos helye is megvan. A tetőre elhasználtuk egy két ajtóra való door kitet. Feltapadt mint a lepedék, alig győztünk menekülni alóla. A forgalmazó képviselője nevetve mesélte, hogy ő egyszer simán felragasztotta magát vele egy motorháztető aljára, ha nem mentik meg, most is ott lenne. El is hiszem. Az Extreme felrakása annyiban különbözik az Originalétól, hogy itt nem nagyon lehet utólag korrigálni, ha ez egyszer megragadt, megragadt. Viszont nem törik, és nem kell melegíteni, így összességében könnyebb vele boldogulni.

A tetőt is kopogtattuk előtte-utána, és ez is egészen más lett. Eredetileg buddhista gong jelleggel szólt, a kezeléstől pedig eltompult és elhalkult, mitha ugyanazt a gongot nem függesztve, hanem a földre fektetve ütnénk. És itt még messze nincs vége. Érkezik a Tac-Mat.

A Tac-Mat polifoam jellegű, rózsaszín hablap. Minden felületre ajánlják, mert remek hő- és hangszgetelő. Míg az előző lapok a lemezek rezgéseinek csillapítására szolgálnak, a Tac-Mat a hanghullámok elnyelésére és a téli hideg kirekesztésre van. Nem öntapadós, de ennek is van levonó az egyik felén, azért, hogy ne zsírosodjon és jól megfogja a ragasztó. A gyártó 3M-féle sprayragasztót ajánl, de ilyet nem találtam sehol. Vettem 3 doboz Palmatexet a Praktikerben, és egy RedBull dobozán ragasztási kísérletet végeztem. Jelentem, a Palmatex működik. Megfogja a Tac-Matet fémen és a Dynamat Original bitumenlapján is.

Ahogy a ragasztó használati utasítása mondja, bekentük mindkét felületet, adtunk pár percet száradni, aztán összenyomtuk őket. És megmaradt az ajtóban az Originalon, és simán felragadt a tetőn az Extreme-re is. Barátaim, ez jobban némít, mint egy gyomorszájütés. Az Original és a Tac-Mat együtt egészen lenyűgöző. A kezeletlen ajtó kongott, a sima Dynamatos koppant, ez pedig egy halk dub-ot hallat, de az is olyan, mintha párna alól jönne.

Alig várom, hogy milyen lesz majd a hatás zenével. A következő fázis a motorháztető kezelése lesz, erre Hoodliner nevű öntapadós lap kerül, ami a Tac-Mathez hasonlóan zárt szerekezetű hab, csak hőálló kivielben, alumínium fólia alatt. Ez nem bezárja, hanem inkább megenni próbálja a motorzaj nagy részét, így kevesebb jut be az utastérbe.

A Dynamat a hírneve alapján nagyszerű termék, de egy komplett autó alapos kezelése nagyon húzós összeg. Nem véletlen, hogy elsősorban a különösen elkötelezett hifisták és hangminőségversenyzők áldoznak rá. Az is igaz, hogy egy modern autóban a munka (és a költség) dandárját jelentő alapszintű csillapítás már bőven megvan, így elég lehet a hangszórókat hurcoló ajtót kiragasztgatni. A semmiből indulva, mindent profin alkalmazva 150-350 ezer forintnyi anyagot simán bele lehet ölni egy kasztniba, ennyiért pedig már komplett autót is adnak. Mivel híres tévés majom vagyok, az Elnöki pedig jó referencia, és látható lesz sok helyen, ezért a Török audió adott nekem egy csomót ingyen. Gondoltam szólok, így tisztességes. Hazudni ettől még nem fogok róla, a korrupció nálam Skyline GTR-ek ajándékozásánál kezdődik. Itt leírom, hogy mit tapasztaltam, a kedves érdeklődő pedig majd szépen kijöhet HUMMA versenyeire, és meghallgathatja, megkopogtathatja saját fülüleg és kezüleg. Tömeges érdeklődés esetén kiscsoportos utakra előzetes bejelentkezés alapján lesz mód.

További történetek perverz olvasóknak a Karotta Közlönyön.