Budapest ostroma

TotalCar házon belül     A tesztautók általában egy hétig vannak az autós szakíróknál. Lehet róluk véleményünk, de a hosszú távú együttélésről fogalmunk sincs, pedig aki autót vesz, több évre tervez. A TotalCar most régi adósságát törleszti: folytatjuk a szerkesztőség saját tulajdonú autóinak tartóstesztjeit. A mai műsor: Winkler Róbert főszerkesztőnk téli autója. Eddig megjelent: Nissan 200SX (S13) - 1992 Saab 900 Convertible - 1992 Alfa Romeo Alfetta - 1981 Renault Twingo -1999 Skoda Octavia 1.8T - Mazda MX-5 NA - 1991 Saab 900 2.3i - 1994

Míg a Range Rovert korszerűségből tervezték önhordó karosszériásra, a Nivát elsősorban azért, hogy minél kevésbé különbözzön a már gyártott Ladáktól, nehogy költeni kelljen a gyártásra. Az önhordó karosszériának persze így is vannak előnyei, ettől olyan könnyű a Niva, jó a torziós merevsége, és az aszfalton tanúsított viselkedése is ezért lenne kulturáltabb, feltéve természetesen, ha nem lenne Niva.

Az igazi szépség az 1.6-os, nemcsak kívül, belül is. Az 1600-os Zsiguli hátsó fekvő lámpái egyszerűen jobban állnak neki, egy ilyen magas dobozon jobban mutat a szélesítés, meg maga a lámpa, mint tárgy is szebb. Az álló 1.7-es lámpát csak a praktikum indokolta, így mélyebb lehet a hátsó ajtó kivágása, könnyebb pakolni.

A műszerfal nem nagyon rossz, a "NIVA 4X4" felirat a kilométerórában néha egész lelkesítő, de a régi ezerötösök kerek órái azért sokkal szebbek voltak. A kormány már cseredarab, egy 2105-ösből származik, bár sok ilyen van 04 és 07-esekben is, mikor milyen napja volt a gyárnak. Klasszikus pereckormány, és a szervóhatás, meg persze a szépség miatt cseréltem rá a benne talált utángyártott sportkormányt. Álló helyben így már meg tudom mozdítani, főleg hogy a kormánysegédkart kicseréltettem siklóról golyóscsapágyasra (á. 5000 Ft), azzal is kicsit könnyebb lett. Persze a szervó más tészta, erre minden lassú manővernél emlékeztet.

Eredeti Niva ülést talán még nem is láttam Nivában (rendőrökébe még nem kellett beülnöm). Bontóban ülést túrni a legkönnyebb, ezért minden nivás ezzel kezdi a tuningot. Az enyémben borzalmasan kényelmetlen Kadett GSI-kagylók voltak, helyettük most szép plüss Saab 900 székeken ülhetek. A belső egyébként meglepően tágas, vagyis inkább széles, a két első ülés között még egy összehajtogatott kabát is elfér. A Nivába valószínűleg nem férne be a Land Rover Defender általam oly' nagyra tartott kardán-ládája, de állítólag az E30-as BMW könyöktámaszát bele lehet barkácsolni. Az biztos, hogy benzinkúti, "univerzális" könyöktámasszal soha nem aláznám meg.

Hogy mennyiben okozza a Saab ülés, nem tudom, de már az előző nem-Niva vezetőhely sem volt pontosan a kormány mögött. Annyi baj legyen. A vezetői pozíció annyira ergonomikus, mint bármi más a nagy Oroszországban. Még nem találkoztam olyannal, akire pont jó lett violna a Niva, a többiek egyértelmű kompromisszumokra kényszerülnek. Akár kényelmes is lehetne, de alacsonyabbak nem érik el a fékpedált, átlagos termetűek pedig pihentethetnék bal lábukat a kerékdob belsején, ha nem burkolták volna be a Niva és az össz-autógyártás legszégyenteljesebb műanyagával, ami gyászosan ropog, ha rálépünk.

Ez tényleg súlyos, félretéve minden nyafogást, ilyet még nem láttam, és ezúton követek meg minden autót, illetve műanyagot, amire esetleg azt mondtam volna, olyan, mint a tejfölöspohár. Mert ez nem olyan, ez az. Tíz év után recseg, ropog, repedezik, a lemezcsavaroknál törik, recseg, ropog. Az említett doblemeznél annyira idegesített a percegés, hogy egyszer kiszálltam, és puszta kézzel letördeltem egy bakancsnyi helynek valót. Ugyanez a műanyag burkolja a hátsó oldalfalat, ahol pedig még pohár(?)tartó is van.

Nem tudom, mi a megoldás, mert erre nem érzem működöképesnek a tanuljunk meg együtt élni vele - elvet.

Index és ablaktörlő, meg mosó karok amúgy ladásan, ahogy az extrák kapcsolósora is. Először azt hittem, kiégett bennük a LED, na jó, izzó, ezért ki is akartam cserélni.
-Ez Lada kapcsoló, ebben nincs világítás - nyugtattak meg a szaküzletben. Ja, akkor más, akkor inkább megtanulom. Felső, egyszemélyes sor: fényszóró. A Lada mellett szól, hogy világítás csak gyújtással van, égve hagyni csak a helyzetjelzőt lehet.

Alsó sor: ködlámpa, ventilátor (kétállású), hátsó ablaktörlő- és mosó (egyben!), aztán a hátsó ablakfűtés (madzag leszakadva). Az igazi, Nivákban ritkán látható további kapcsolók közül a sárga a fűthető Saab ülésé lesz, ha majd egyszer rendbe hozzuk. Az egyik vak kapcsolóba a riasztó visszajelzője került, a másik, a piros gomb a sziréna - csajoknak puttyogtatni kiváló.

Digitális a fűtés, csak igent és nemet ismer, átmenet nincs. Sajnos. A Nivában ugyanis mínusz tíz fokban is nagyon könnyen lesz plusz 30 (installáltam külső-belső hőmérőt, nem a levegőbe beszélek). Kellemes is a harminc fok, egy ideig. Télen senki nem hord magánál bermudát, meg a 30 tényleg sok, úgyhogy a finomhangolást a hideg-meleg csúszka 2-3 percenkénti áthúzgálásával lehet elvégezni. Kicserélték a fűtéscsapot, ami elég bonyolult munka, ha az egyik szerelőnek mindenről hosszú történetek jutnak eszébe, akár másfél órát is eltarthat. A végeredmény, hogy a német gyártmányú pótalkatrész fordítva működik, tehát a piros oldal lett a hideg. Hogy létrejött-e a kívánt fokozatosság, még tesztelem. A szellőzés vezérlése egyébként is olyan kaotikus, mint a régebbi Saaboké, amiről maga a Saab 900 Klub elnöke is inkább hallgatásba bocsátkozik.

Az ablaktekerő az átmeneti jelleg hangsúlyozására ezeröcsiről van, szebb is, mint az eredeti. A tetőkárpit minden sportos lelkű keletiautós számára nagy öröm, ez a Zsiguli klasszikus pöttyöse. Az egyik szerelő hívta fel figyelmemet a mintázat és a Niva belmagasságának pszichotróp összefüggésére: ha Nivában hirtelen felfelé nézünk, és fókuszálni próbálunk, meghökkentő erővel szédülünk meg. Nézegessen gyorsan minden nivás, míg be nem tiltják. A Niva kis túlzással egyterű; a hátsó ülést előre hajtva elég nagy sík tér nyerhető, ahol bőven elférnek a kockázatos művelet közben a különböző brutális kallantyúkkal levágott ujjaink.

A váltótól mindenki elájul. Én is, minden alkalommal, még két hónap együttélés után is. Legutóbb pszichoanalitikusom, Vmax Zsolt döbbent meg, pedig előre figyelmeztettem, milyen jó lesz. Azt hiszem, leginkább ezért vágytam rá, hogy legyen végre egy keleti autóm, a Zsiguli váltója miatt. Azóta se csinált ilyet a Fiat, persze azért se, mert jóideje átálltak az elsőkerék-hajtásra. És akkor nem lehet ezt összehozni, mint egy hosszmotoros autóban, hogy a kar közvetlenül magába a váltóba megy, nincsenek rudak és bowdenek, a kar egyik végén a kezünk, a másik vége meg rögtön a fogaskerekek között turkál. Kicsit misztikus is, hogy így váljunk eggyé a technikával, de egy jó Lada-váltó, az bizony 10 %-ban már inkább szex.

Az alcím típusjelzéséről nem véletlenül maradt le az "i", ez még nem az injektoros, de már nem is az 1.6-os porlasztós változat; Nivám az 1994-es átmeneti széria. A motor lényegét tekintve még mindig a Fiat 124-esből származó eredeti Zsiguli, hiába fúrták fel egyszer 1300-asra, aztán ezeröcsire és 1600-asra. Az 1.7 volna a műszaki mérföldkő, ha nem is hengerfej további tágítása miatt: 1995-től a Niva motorjába a Szamara injektora adagolta a benzint.

Nem láttam még olyan nivást, aki dicsérte volna az injektoros változatot, a klub kiváló szervizcsapata is csak a száját húzza, ha szóba kerül. Az injektor alapjában véve precíz dolog, javítja a motor hatásfokát és megbízhatóbb, mint a porlasztó. Főleg, ha nem a szovjetek gyártják. Szeretem is ezt a porlasztót. Mióta beállították, a gyújtással és a szelephézaggal együtt (a vodkacímkés szelephézag-állítás csak városi legenda), gyönyörű az alapjárat, és esküszöm, szebben pörög fel, mint a Mazdám egyébként abszolút modern és kifinomult motorja. Itt nem gondolkozik az elektronika, vajon mi lehet a tervem a gázpedál lenyomásával, a fordulatszámmérő oda-vissza lelkesebben szalad.

Rendesen beállítva a városi (budapesti) fogyasztás 12 liter, ami egy állandó összkerékhajtású, szovjet, 1.7-es, benzines, porlasztós, 1.2 tonnás doboztól télen is határozottan jó.

Az összkerékhajtás gyorsan, határozottan eszi meg a 80 lóerőt. Az orosz technikáról sok jót el lehet mondani, de a fejlesztés náluk tényleg kimerült a hengerfej furkálásában, és a történelmi fejlődés nagyjából annyi, hogy az 50-es években még 2400 köbcenti kellett nekik egy gyenge motor előállításához az UAZ számára, a Nivába már 1700-ból is megoldották a gyengeséget.