Nem tisztelem az autókat

2012.07.10. 15:39 Módosítva: 2012-07-10 17:47:48
Az egyik legérdekesebb, legszórakoztatóbb dilinyóssal hozott minket össze a sors. Teljesen véletlenül, egy modellkiállításon. Ott és akkor megbeszéltük, meglátogatjuk a műhelyében, hogy beszélgessünk egy kicsit. Elmentünk. Az emberről egyszer filmet fognak forgatni Hogy jó lesz-e, nem tudom, Mike Martin életéből könnyen lehet szirupos, közhelyes mozit csinálni. Nem csoda, igazi amerikai sikertörténet az övé, tele klisészerű fordulattal.

Mike Martin nevét senki nem ismeri, de aki látott már néhány Pimp My Ride-ot az MTV-n, fényképről azonnal tudná: ez az a fekete srác, aki az idióta elektromos kütyüket csavarozza a hasznavehetetlenre átépített autókba. Igen, ő Mad Mike. Ha meglát egy szabad felületet, oda elektromosan kihajtható gigamonitort tesz, vagy kukoricapattogtatót, bárszekrényt, mobil kivetítőt, gyümölcscentrifugát, bowlinggolyó-mosót, vagy ami épp az eszébe jut.

A műsort eredetileg a West Coast Customs műhelyében forgatták, ide állított be minden alkalommal Xzibit, a nagypofájú rapper az aktuális járgánnyal. Volt kicsi, japán mikrobusztól kezdve nagy, amerikai terepjáróig minden. A műsor a maga módján szórakoztató, csak hát aki egy kicsit is konyít az autókhoz, javításhoz, fényezéshez, tudja, így, ennyi idő alatt, ennyi területen nem lehet minőségi munkát végezni. De ez a széles közönséget nem érdekli, nekik a show számít. A villogó kütyük, a túlméretes kerekek, amik nem is férnek el a kocsi alatt. Talán ezért harsányabbak a színek, a formák, de az is lehet, a pimpelés már csak ilyen búcsús műfaj. Mert a pimpelés szó szerinti fordításban stricisítést jelent; olyan stílusú lesz tőle a kocsi, mint egy igazi hangoskodó, páváskodó strici szolgálati autója.

Lement négy széria a West Coast Customs gárdájának főszereplésével, majd egyszer csak egy teljesen új társaság jelent meg a képernyőn, valami GAS. A néző csak annyit vett észre, hogy a produkció külsőségeire még jobban ráfeküdtek, a szereplők gyanúsan képernyő-kompatibilisek. A műsorban továbbra is Xzibit a házigazda, de a korábbi szerelők közül csak Mad Mike maradt a buliban. Ha lehet, még kevésbé volt hihető, amit a kamerák előtt műveltek, eléggé nehéz komolyan venni, hogy egy tüskés fejű, lakkozott körmű piperkőc akár csak egy csavart is meg tudna húzni a kocsin. Különben is, ideje sem lenne rá, mert a frizurájának belövésével, a divatos kiegészítők összeválogatásával és a sminkeléssel megy el az egész napja.

De miért maradt Mad Mike a buliban, és miért változott rajta kívül minden? A West Coast Customs főnöke, Ryan Friedlinghaus úgy döntött, a Pimp My Ride-ban nem óhajt a továbbiakban részt venni, jó volt, szép volt, de komolytalanná teszi a céget. Ugyanakkor az MTV folytatni akarta a műsort, a Galpin Auto Sports (GAS) pedig szívesen élt a hírnévben rejlő lehetőségekkel, ami a Galpin csoportnak (vagy tíz márkát képviselő gigakereskedés) minden bizonnyal a javára válik. Mad Mike viszont a West Coast Customsnál légüres térbe került: tennivalója akadt ugyan a Pimp My Ride nélkül is, de a fizetési csekkjeit fedezetlenség miatt hétről hétre visszadobta a bank. Ekkor jött az MTV, és jelezte: őt továbbra is szeretnék a műsorban tudni, és a mostani fizetésének a dupláját adják –és nem csak ígérik.

Hát így lett Mad Mike az egyetlen stabil szerelő a csapatban. Sőt, lassan ott tartott a show, hogy azok közül, akik a képernyőn szerepeltek, szinte senki nem dolgozott valóban/rendesen az autókon. Ott van ugye a tüskéshajú ripacs, aki a főnök, Beau Boeckmann haverja, valószínűleg életében nem volt még olajos a keze. Aztán a többiekkel is volt baj, talán csak a fényező, Luis volt képes dolgozni is. Nem csoda, hogy ha valakit lépten-nyomon felismernek az utcán, autogramokat osztogat a világ különböző pontjain, elvész a realitásérzéke, és azt hiszi, ő már sztár. Pedig, ahogy Mad Mike mondja: ő egy szerelő. Ott van a tévében, pózol, bohóckodik, ha kell, de az ő munkája az, hogy elektromos és egyéb kütyüket szereljen.

Hogy miért ilyen normális arc Mike? Mert bolond. A kis Martin apja karbantartó volt a rendőrségnél, talán tőle örökölte a technikai érdeklődését. Mike-ot minden elektromos és elektronikus biszbasz lázba hozta. Ha csak egy kis zsebpénze összejött, már tekert is a bringájával a legközelebbi Radio Shack boltba, hogy a legújabb elektronikai építőkészletet megvegye. Apja, ha csak tudott, hazahozott mindenféle elektronikus cuccot. Amit más már szemétre dobott, Mike-nak kincsesbánya volt, amivel éjszakába nyúlóan elszöszmötölt a sufniban, fúrt-faragott. A hetvenes években olyan táskával járt suliba, amiben beépített rádió és hangszóró volt, meg titkos rekeszek. A táskában mindig ott lapult egy Mad magazin, ez volt a kedvenc olvasnivalója. Innen is származik a beceneve: Mad Mike. Meg aztán gondolom, már ránézésre is olyan lehetett, mint egy őrült professzor, aki kakukkos órából, porszívóból és négy laposelemből részecskegyorsítót bütyköl.

Mad Mike szereti, amit csinál. Biztos élvezi a tévés felhajtást is, de a kézszorításán is érezni: ez az ember valódi munkát végez a kezeivel. Csillogó szemmel mesél arról, miket hozott létre, hogyan old meg olyan problémákat, amikbe nála magasabban képzett szakemberek is belebuknak. Szerénynek nem nevezhetjük, állítása szerint bármit megcsinál. Te kitalálod mit, ő megmondja, hogyan, és meg is csinálja. Bármit és akármit.

Ő volt az első olyan ember már hónapok óta, akinek a kezébe adtam egy Dension WiRC-et (az okostelefonnal vezérelhető, mindenfélét irányító elektronikát), és nem csak hümmögött, hanem azonnal, célirányosan paramétereket kérdezett. Még RC modelleket forgalmazó nagy cégeknél sem tudták azonnal felmérni, mi van a kezükben. Ez az ürge meg azonnal átlátta. Az asztalán öt számítógép van, egy okostelefon, egy PDA - erősen kütyübuzi. Minden, de minden információ fent van a gépein. Évekre visszamenően, rendszerezve.

Az egyik fájljából megtudhattuk, kisebb-nagyobb átfedéssel, egyszerre 3-4 autó készült a Pimp My Ride-hoz. Látástól Mikulásig dolgoztak, majdnem szó szerint, mert karácsonykor sem volt szünet. És közben minden lényegtelennek tűnő apróságra oda kellett figyelni. Nem lehetett drasztikusan lenyírni a hajat, szakállat növeszteni, vagy vágni, hízni vagy fogyni, mert a kész anyagban így hol van bajsza az egyik szereplőnek, hol nincs, hol seggig ér a haja, hol tar kopasz.

Mad Mike boldog ember. Azzal foglalkozik, amit igazán szeret, saját állítása szerint jól meg van fizetve, sokan ismerik és elismerik, amit csinál. A munkából ő nem hazamegy, mert ő a műhelyben is otthon van, és otthon is matat a dolgaival. És ha mindez nem lenne elég, valamikori munkáltatója, az Amerikai Légierő főparancsnoka külön levélben, jelvények kíséretében köszönte meg a munkáját. Pedig Mike számára már az is nagy dolog volt, hogy a légierőnek csinálhatja a két izomautó-átalakítást, hiszen a US Air Force-nál volt radarkezelő és karbantartó az Öböl-háború idején. Sok tudást szedett össze a légierőnél, és most úgy érezhette, egy kicsit visszaadhatott a jóból a közösségnek.

Ugyanakkor igyekszik a hozzá hasonló körülmények között élő fiataloknak segíteni, rendszeresen utazik Mexikóba, és tart ingyen előadásokat. Igyekszik jó példát mutatni, használni és kihasználni az ismertségét, népszerűségét. Jó látni, hogy valaki úgy is lehet valóságshow-sztár, hogy böfögésnél és csöcsvillantásnál többet is tud mutatni. Legközelebb ha egy ismerős gyerektől megkérdezik, mi szeretne lenni, ha nagy lesz, ne kapjanak a fejükhöz, ha a válasz, hogy valóságsós. Mutassák meg neki Mad Mike-ot, aki azzal szerepel a tévében, hogy a két kezével hoz létre dolgokat.

nissan-logo-round-rubber-coaster-7565-870.png
dension logo blue highres