2012.09.28. 07:32 Módosítva: 2012-09-28 08:59:20
Akik szeretnek arról olvasni, hogy már megint bunkó volt a hatóság, kellemes érzéseket kelt bennük, amikor a rendőröket cinkeljük, ne adj' isten leírjuk, hogy már megint kilöttyent a minisztérium ajtaján némi butaság, azok most csalódni fognak. Ezúttal előzékeny közterület-felügyelőkről, bűnbánó autósokról és különös belvárosi bírságolásokról lesz szó. A végén, ígérem, sokan mérgesek lesznek.

Dr. Schönek Béla, a korábbi cikkeinkből ismert közlekedési szakjogász augusztus 26-án egy egyszerűnek tűnő, de annál tanulságosabb történet főszereplőjévé vált. Azon a vasárnapon, este hét és nyolc óra közt leparkolt autójával Budapest belvárosában, a Wesselényi és a Nagy Diófa utca sarkán. Mivel máshol nem talált üres helyet, pontosan az utcasarokhoz állt, majd nagyjából három órával később tért vissza.

Elhajtani nem tudott, mert autója bal első kerekére éppen akkor szerelték fel a kerékbilincset, és már ragasztották is a piros matricákat az ablakokra, hogy figyelmeztessék, az elindulás súlyos károkat okoz az autójában. Ha már így összefutott az ünnepnapon is harcra kész közterület-felügyelőkkel, hamar megtudta tőlük, hogy azért blokkolták a bal első kereket, mert egy mozgássérültek számára fenntartott helyre parkolt. Szeretném idejében eloszlatni a feltételezést: Dr. Schönek Béla mindig kínosan ügyel arra, hogy ne álljon rokkantparkolóba.

Ezúttal pechje volt, mert amikor megérkezett a Wesselényi és a Nagy Diófa utca találkozásához, csupán annyit látott, hogy a kereszteződés közelében a parkolásra fenntartott szakasz végét jelző kereten belül még éppen van öt méter, ahová leállhat. Azt már nem vette észre, hogy az aszfalton ott az ismert piktogram is, a kerekesszékes figurával. Hogy miért nem látta? Hát mert az annyira el van kopva, hogy tavaszra magától is eltűnik, ha addig nem történik valami.

A KRESZ vonatkozó szabályai szerint az ilyen parkolóhelyeket kétféle módon jelölheti a közút fenntartója. Az egyik megoldás, ha a mozgáskorlátozottak számára fenntartott hely előtt táblát állítanak, melyen jelzik azt is, ha nem egy, hanem több, különleges engedéllyel rendelkező autós számára kell helyet hagyni. A másik, pontosan ugyanilyen szabályos, de lényegesen szerencsétlenebb megoldás az aszfaltra festett jelzés. Jó tudni, hogy mindkét jelölés egyenlő értékű, vagyis különböző megfontolások alapján lehetséges csak táblát állítani, vagy csak aszfaltfestéssel jelezni az elkülönített parkolóhelyeket. De mi van, ha mondjuk nincs tábla, a felfestésre pedig ráesik tíz centi hó, ami aztán elolvad a ráparkoló autó alatt?

Az összefüggést maga Schönek Béla magyarázta el nekem, aki nem augusztus végén értesült a szabály részleteiről. Az ügy eddig egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Dr. Schönek esete békésen zárult, hiszen a közteresekkel hamar megállapodott a 14600 forintos alapdíj felében, fizetett, a bilincset leszerelték és újra szabad volt. Mielőtt mindenki távozott volna a helyszínről, búcsúzóul az ügyvéd, felesége és a két szakember is szerette volna látni, pontosan hol is van az a piktogram, melynek hatálya alatt egyszerű autós nem parkolhat.

Nem volt még sötét, az útburkolat sem volt piszkosabb a belvárosi átlagnál, azt azonban még a nyomkeresésbe önként bekapcsolódó köztereseknek is el kellett ismerniük, hogy a közel ideális észlelési körülmények ellenére nehéz lett volna észrevenni a felfestést, pláne egy autó volánja mögül.

Érdekelt a helyszín, és főként, hogy most, szeptember végén van-e már új, mindenhonnan tökéletesen látható aszfaltfestés a Wesselényi és a Nagy Diófa utca találkozásánál. Nincs. Az erzsébetvárosi önkormányzat még mindig csak az közeli utcasarkokra szerelt térfigyelő kamerával járul hozzá a közlekedés és a parkolás rendjéhez. Így másodperceken belül észlelik, ha valaki engedély nélkül áll a lekopott felfestésre, és már jöhetnek is bilincselni.

Ahogy ott tébláboltam, észrevettem néhány további érdekességet. A túloldalon lévő közhivatal előtt fésűs parkolót alakítottak ki, ahol táblával és jól látható felfestéssel is felhívják az autósok figyelmét: két helyet az ügyeiket intéző mozgáskorlátozottaknak szántak. Aki ennek ellenére engedély nélkül odaáll, az magára vessen.

A pórul járt ügyvéd esetének egykori színhelyétől néhány lépésnyire, a Kazinczy utca irányában további egy ilyen parkolóhely található. Ott nincs külön jelzés az aszfalton, van viszont egy tábla, épp a parkolóautomata mellett. Tegnapelőtt ezen a táblával kijelölt helyen éppen egy bal első kerekén bilincset viselő szürke Volkswagen Touran jelezte, Schönek Bélán kívül mások is beleszaladnak néha egy-egy ilyen kellemetlen ügybe.

Öt perc sem telt el, míg megérkezett András, az autó tulajdonosa, aki először nem értette, miért kapott kerékbilincset, hiszen idejében elindította a mobiltelefonos parkolást. Amikor azonban felfedezte a táblát, azonnal hívta a közterület-felügyeletet, a szakemberek tíz percen belül ott voltak, leszerelték a bilincset és átvették a 14600 forint szolgáltatási díjat. Igen, ők nevezték szolgáltatásnak a kerékbilincselést, majd azt is elmagyarázták, miért.

A kerékbilincs felszerelését hathatós eszköznek tekintik, mely lehetőséget ad, hogy a felügyelet munkatársai találkozzanak a szabálysértő autóssal, és rövid úton rendezni tudják az ügyet. Az idén májusban módosított szabálysértési törvény lehetőséget ad a közterület-felügyeletnek, hogy akár a 14600 forintos, úgynevezett szolgáltatási díjon felül 50 ezer forint helyszíni bírságot is kiszabhassanak az ilyen ügyekben. A rendszer rugalmas, az előbbi összeg akár felezhető is, ha az autós még a felszerelés közben megérkezik és fizet. Mindez nem fikció Boros Ferenc, az Erzsébetvárosban működő Közterület-felügyelet járőrállományának vezetője szerint.

Boros úr kollégái mesélték, hogy nagyon gyakran fenyegetik őket az autósok telefonon és élőben. Nem mindenki látja be könnyen tévedését, nem mindenki számolja ki, hogy jobban jár a 14600 forinttal, mint ha megpróbálja bizonyítani a bizonyíthatatlant, vagyis, hogy engedély hiányában is jogosan állt a rokkantparkolóba.

Napi tíznél is több bilincselésről beszélnek a volkswagenes András autójánál három perc alatt végző közteresek. Egyikük szerint sokszor már a tulajdonosok telefonhívásának stílusából következtetni tudnak, hogy saját testi épségük érdekében jobb-e eleve rendőrt is hívni a helyszínre, vagy nem lesz verekedés. Gyakran kell a rendőr, és van, aki minden egyéb lehetőség ellenére a szabálysértési eljárás lefolytatását választja azzal, hogy nem fogadja el a helyszíni bírságot.

Boros Ferencnek azért jó hírei is vannak. A közterület-felügyelők és főnökeik eldönthetik, hogy a lehető legalacsonyabb összeget fizettetik-e az autósokkal, vagy a már említett szolgáltatási díjon felül bírságolnak-e. Az Erzsébetvárosi Közterület-felügyeleten szóbeli utasítás van érvényben, hogy ha lehet, ne bírságoljanak a bilincseléssel egyidőben, és legyenek együttműködésre készek az autósokkal. Állítólag ez nem minden városrészben van így.

Szokatlan módon a pocsék állapotú felfestések ügyében sem keveredtünk kínos tagadásba a beszélgetés során. Az osztályvezető maga is úgy látja, hogy ami most a hetedik kerületi utcákban tapasztalható, elszomorító. Májusig a parkolórendszert, vagyis az automatákat üzemeltető céggel közösen bilincseltek a közterület-felügyelők, de mint mondja, annak a cégnek a feladata volt a felfestések karbantartása is, akihez a parkolási díjak befolytak. A gyakorlat sajnos az volt, hogy a járőrök hiába jelezték, hogy rengeteg helyen lekoptak az útfelfestések, egy év is eltelt, amíg történt valami.

A szétválás után, éppen a közelmúltban mérték fel a jelzések állapotát, majd a kerület vezetésével egyetértve döntöttek, teljes felújításba kezdenek. A festési munka a közeli hetekben, három szakaszban zajlik majd le, de csak a kerület határain belül. Addig az Erzsébetváros közterület-felügyelőinek arra is ügyelniük kell, hogy csak akkor szolgáltassanak kerékbilincset a tilosban parkoló autók tulajdonosainak, ha úgy ítélik, látniuk kellett volna a felfestéseket. Szubjektív műfaj, na.

Szép kerek történet lenne ez, ha nem hajtottam volna ki a terepszemle után a nem kerületi, hanem fővárosi üzemeltetésű Rákóczi útra, hogy a város egyik legforgalmasabb, és egyben legramatyabb állapotú útján hagyjam el a környéket. Akkor talán nem láttam volna, hogy nem lokális problémáról van szó, hiszen azon a nagyjából hat kilométeres szakaszon, amit a szerkesztőségig megtettem, rengeteg további felfestési hibát találtam.

Budapesten nem csak a mozgáskorlátozottak parkolóhelyeinek jelzései, de gyakorlatilag mindenféle felfestés vészesen kopott, vagy már el is tűnt. Gyakran nem pótolják az újraaszfaltozott utakon a záróvonalat sem, lassan felszívódnak a zebrafestések is. Így aztán tényleg csak a fene tudja, hogy hol, kit és főleg miért büntetnek majd meg. A helyzettől függ az is, hogy az egyes esetekben mennyibe kerül majd az autósoknak, hogy a fővárosi és kerületi utakon nehéz, vagy lehetetlen betartani bizonyos közlekedési szabályokat. Mindegy, a lényeg, hogy mindenhová szereljenek térfigyelő kamerát, az biztosan behozza az árát.