Robi akkor írt nekem először, amikor tavaly, München mellett lecsaptunk a Rulettkerék későbbi főszereplőjére, egy 1996-os Audi A6 Avantra. Ő szintén a legendás Bad Aibling mellett lakik, ráadásul sok éve vásárol kint autókat, jellemzően magyar megrendelőknek. Napjai a német hirdetési oldalak böngészésével, telefonálással és sok-sok utazással telnek, vagyis elég közelről ismeri a piacot. Ezúttal egy fiatal Volkswagen Sharan példáján mutatja meg, hogyan zajlik az autóvásárlás a kolbászkerítés hazájában.

Ha ma, vagy bármikor beírják a mobile.de keresőjébe, hogy 2011-es Volkswagen Sharant akarnak kétliteres TDI-motorral, maximum 13 ezer euróért (kb. 4 millió forint), ráadásul panorámatetővel, hétszemélyes kivitelben, manuális váltóval, bőrüléssel, fekete színben, biztosan izzadni fognak. Ilyen autóból egy időben legfeljebb néhány darabot dob majd a több millió autós rendszer, vagy még annyit sem. 

A tető és a bőr belső kifejezetten ritkán rendelt extrák ehhez a modellhez, és még akkor sem vagyunk sokkal előrébb, ha nem ragaszkodunk a fekete színhez. Néhány héttel ezelőtt mégis szerencsém volt, legalábbis amikor megláttam a kölni kereskedőnél hirdetett, minden paraméternek megfelelő VW-t, még azt hittem. Egy másik, ugyanilyen autót hirdettek a Bodensee közelében is, de az nem navigációval is felszerelt Highline-kivitel volt, csak egy sima Trendline. A harmadik találatos most hagyjuk is: a privát hirdető ugyan felvette a telefont, de komoly nyelvi nehézségei voltak, és bár megígérte, hogy hamarosan küld az autója szervizkönyvéről és az ülésekről, ezeket azóta is várom. Valószínű, hogy miután feltettem a keresztkérdésemet a kettős tömegű lendkerékről, rájött, hogy nem én leszek a megfelelő vevő.

A magyar vevőmnek is a kölni autó tetszett, ezért felhívtam a kereskedőt. Rövid egyeztetés után elküldte az autó alvázszámát, amellyel ugyan nem sok mindent tudtam kezdeni, de azt is elmondta, hogy bár az első lökhárítón látható néhány karc, alapvetően szép a kaszni, egyéb szempontból is rendben van az autó, és még a rajta lévő nyári gumik is bőven használhatók. A hirdetésben ezeken kívül egyébként azt is írták, hogy német vevőnek 350-400 eurónyi felárért garanciát is adnak, de ez ránk ugye nem vonatkozik. 

500 kilométer vezetés után megérkeztem a kereskedésbe, ahol a következő állapotok fogadtak. A csodálatos, nagyon felszerelt, jó állapotú Sharan első lökhárítójának alsó éle teljesen le van padkázva. Együtt lehet vele élni, de azért ez nagyon messze áll a sima karcoktól. A négy kiváló nyári gumi közül kettő kuka, két téli szintén. Az ajtókon kőfelverődések okozta rozsdakezdemények, illetve a féktárcsák és a betétek is cserére szorulnak. Így talán nem meglepő, hogy a mellékelt szervizfüzet teljesen üres, sőt még az üzembe helyezéskor szokásos Volkswagen-matrica is hiányzik. Szerintem akkor adták a tulajnak a márkaszervizben, amikor megcsinálták a dízelbotrány kapcsán elrendelt visszahívást. A kereskedő és az autó mentségére szolgál, hogy a karbantartásokról és a javításokról szóló számlák másolatait mind megkaptam, így követhető volt a futásteljesítmény növekedése, vagyis el tudtam hinni, hogy a 181 ezer kilométert nem felülről, hanem alulról érte el a szép fekete egyterű, tehát nem tekerték. 

Ja, az autó valójában nem is németországi, hanem belga. Ez rendben van, de miért nem árulja el ezt egy a határ közelében működő kereskedés. A jobb hátsó ülést nem lehet dönteni, nem mozog a mechanika és ennél is nagyobb gond, hogy az autó klímája nem hűt. Ez utóbbi láthatóan magát a kereskedőt is meglepte, mert a találkozásunk előtt vitte műszaki vizsgára az autót és legalább 30 fokos meleg volt. 

Mindez tökéletes példa arra, hogy még Németországban sem minden kereskedő igazmondó juhász, mert vannak bizonyos apróbb, vagy közepes hibák, amelyeket el lehet sikálni a vevővel ott a helyszínen. Sokan eleve arra építenek, hogy ha valaki hozzám hasonlóan 500 kilométert utazik országon belül egy eleve ritka felszereltségű autóért, az nem fordul majd sarkon, ha nem katasztrofális az autó.

Ez a Sharan messze nem volt az, így végül 13 ezer euróért megvettem a magyar megrendelőnek. A mozdíthatatlan ülés baját a kereskedő egy másik autóból kiszedett műanyag alkatrésszel oldotta meg, viszont a klímának nem csak az volt a gondja, hogy lassacskán elszivárgott belőle a gáz. Elvitte diagnosztikára, feltöltötték és így érkezett meg hozzám München mellé a Sharan a trélerrel, most mégsem működik. Alaposabb diagnosztika után kiderült, hogy a kompresszor ment tönkre, azt kell kicserélni. A csere a rendszer átvizsgálásával és a klímagáz újratöltésével együtt, itthon előreláthatóan 150 ezer forintba kerül majd, ha hűtőt is kell cserélni, kicsit többe. Kint ez a kaland simán megdobta volna még ezer euróval, vagyis körülbelül 310 ezer forinttal a vásárlás költségét, ami szintén fontos tanulság. 

A kereskedő kicsit kekeckedett még levélben, mondván, hogy ő nem ígérte, hogy megjavíttatja klímát, csupán annyit, hogy feltölti gázzal, amit meg is tett. Újra írtam neki, hogy itthon legalább 500 euró lesz a klíma javítása, erre visszaküldte egy 180 eurós noném klímakompresszor hirdetési linkjét. Ismét írtam neki, hogy térítsen vissza 250 eurót és bár nem hittem abban, hogy reagál, ma megérkezett a pénz a számlámra, így itthon megjavítják a Sharan beteg klímáját, természetesen Hella kompresszorral.

Mivel egy-két hetente biztosan veszek néhány használt autót Németországban, a további kalandjaimat is megírom majd, hátha tanultok belőlük.