Milyen trükkökkel próbálják minimalizálni a kártérítéseket? - kérdeztük egy közepes biztosító kiemelt károkkal foglalkozó munkatársát Informátorunk természetesen név, rang és munkahely említése nélkül nyilatkozott, hiszen "ha céges nyilatkozatot adok, a harmadát sem mondhatom el".
Írtunk valaha egy
cikket márkaszervizekről : hogyan fogadják a károsult ügyfelet, mit
mondanak neki. A megjelenés után kaptunk néhány (tucat) levelet
olyan olvasóinktól, akik már éltek át törést, csatát a szervizzel -
és biztosítói packázást. Ez utóbbi téma érdekesnek ígérkezett és
annak is bizonyult.
A beszélgetés főként a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással
(továbbiakban GFB, ha megengedik) kapcsolatos kérdések köré szövődött.
Cascónál ugyanis a helyzet egyértelmű: biztosító és biztosított között
van egy szerződés, melyet a felek számonkérhetnek egymáson. A GFB
esetében azonban a két fél, biztosító és károsult között nincs
szerződés, csak egy kissé kusza jogszabály, a
190/2004 számú kormányrendelet .
Elsőként azt a kérdést tettem fel, ami több olvasónktól érkezett
levélben is említésre került:
mi a helyzet a póruljárt autós autójának értékcsökkenésével, tehát
kötelező biztosításra rendezett törés esetén a biztosító hivatalból
kifizeti-e azt az összeget, amivel a törött, javított autó majd
kevesebbet ér a piacon, mint a töretlen.
Igen, itt lép be az, hogy
a biztosítónak van 127 féle tájékoztatási kötelezettsége - de csak a
szerződőjével szemben. A károsult, az meg egy harmadik személy,
erre a viszonyra pedig jogi szempontból csak a Ptk. vonatkozó
szabályai, azaz a kártérítési jog érvényes. Ebben a sima polgári
jogviszonyban nagyon kevés ilyesfajta kötelezettség van, például olyan
sincs, hogy a biztosítónak fel kéne hívni a figyelmet arra, hogy jár
adott esetben bérgépkocsi, értékcsökkenés, elmaradt haszon - és kevesen
tudják, hogy totálkár esetén az új autó megvásárlásával kapcsolatos
költségek, tehát az átírás díja, a vizsgáztatás, a zöldkártya, a
rendszám költségének megtérítése is kérhető. Az emberek nagy többsége
nem tudja, hogy a kártérítési összeg után a kár keletkezésének
időpontjától kamat is jár.
Ha a károsult nem kéri, ezeket nem kell automatikusan
fizetniük?
Ha nem kéri, nem. Egy ilyen kártérítés úgy néz ki, hogy a
károsultnak kell az igényét megfogalmazni,
a biztosító magától nem ugrál, mert őt a kárhányada jobban
aggasztja, mint az ügyfél új kocsijának átírási illetéke. Persze
azért nem kérhető minden kár esetén minden felsorolt költség.
Értékcsökkenés például csak a viszonylag új, keveset futott autók után
jár, egy hat-hétéves, korábban is tört kocsi piaci értékét egy újabb
törés már nem befolyásolja.
Ha ilyen vita alakul ki, tehát az ügyfél szerint jár
értékcsökkenés, a biztosító szerint pedig nem, akkor mi történik?
Független kárszakértőhöz fordultok?
Nem, ilyen esetekben mi azt szoktuk mondani, mi nagyon okosak
vagyunk és nem fizetünk szakértőt; az ügyfél menjen nyugodtan
bíróságra. Nagy ügyeknél az ÉCS (értékcsökkenés) nem vitás, új
fullextrás Mercinél ez világos, hogy jár, és világos, hogy ki is fogjuk
fizetni. Kisebb összegeknél, ha mondjuk egymilliós kárnál az ügyfél
bejelent százötvenezres ÉCS-t és szerintünk az nem jár - általában
normális ember ezért az összegért nem fog perelni, sok az utánajárás,
vidéken egy-másfél, a fővárosban akár három és fél - négy éves
lefutással nyugodtan lehet számolni (mivel
mi is úgynevezett "perelhúzó magatartást" tanúsítunk), szakértőt
kellene fizetni és ügyvédet sem fog találni, aki százezres pert
elvállal.
Négyéves perek? Ha a biztosító veszít a végén, milyen
kamatterhekkel kell számolnia?
Legyen 11% az éves késedelmi kamat. Ha az XY biztosító a teljes
tartalékát, mondjuk tízmilliárd forintot elvisz a WZ bankba, hogy be
kéne fektetni, nem a jegybanki alapkamatot fogja kapni érte.
Nekünk a pereskedés, az elhúzás is nullszaldós.
Mi a helyzet a bérautó költségeinek megtérítésével? Összetörik
az autóm, de továbbra is jönnöm-mennem kell, kérhetem-e, hogy a
biztosító béreljen nekem autót addig, amíg az enyém gyógyul?
A biztosító a legritkább esetben fizet bérgépkocsit, akkor is
szigorúan csak a javítás időtartamára, tehát például az alkatrészre
várakozás idejére nem. A biztosítónak az az álláspontja, hogy a
piacgazdaságban minden iszonyúan beszerezhető, ha az ügyfél olyan
szervizt választ, ahol nincs raktáron alkatrész, az az ő baja.
Valamikor '90-'91 környékén volt egy legfelsőbb bírósági határozat, ami
úgy ítélkezett, hogy az esetleges anyaghiány nem hárítható át a
biztosítóra. Azóta vadul idézgetik ezt a biztosítók - csöndben
megjegyzem, hogy időközben megváltozott a bírói gyakorlat, de ezt így
nem szokta senki elmondani az ügyfeleknek. Pereljenek, de hát két hét
autóbérletért sem fog senki perre menni.
Ha az ügyfél szeretné elkerülni a pereskedést, de úgy gondolja,
hogy autója többet ér, kára nagyobb annál, amit a biztosító ajánl,
mit célszerű tennie, hogy tud a legjobban megállapodni a
biztosítóval?
Az jár a legjobban a kárrendezésnél, aki talál magának egy
biztosítási szaktanácsadót, aki már jártas a témában. Jó, ha olyan
márkaszervizbe kerül az autó, ahol szakember figyeli azt, hogy ne
járjon pórul az ő vásárlójuk. Ha egy átlagember szeretne
értékcsökkenést érvényesíttetni, akkor nem valószínű, hogy hozzájutna
ahhoz az összeghez, amit egy rutinos kártérítési ügyvéd elérne. Ez
persze megint a 22-es csapdája, hiszen az ügyvéd el fogja kérni a maga
20%-át - és megint nem ott vagy, ahova indultál.
Mikor "jár jól" az, akibe belemennek, mikor van szerencsém,
melyik biztosító ügyfelétől jó dolog betétlapot kapni?
Hogy melyik a leghumánusabb biztosító, azt nehéz megmondani. A
Hungáriának minden megyében van kárrendezési irodája, helyben lehet
náluk intézni az ügyeket. A biztosítók nagy többsége azonban Budapesten
rendezi az ügyeket; ha mondjuk Gyulán összetöröd az autódat, Pestre
kell küldeni minden kérelmet, igényt, egy postaforduló: öt nap. Még
rosszabb a helyzet az Aegonnál, melynek teljes kárrendezési részlegét
Szombathelyre telepítették.
De - gondolom - minden biztosítónak van minden városban
kárfelvevője.
A biztosítók nem maguk intézik a kárfelvételt. Két nagy cég osztotta
fel a piacot, a Dekra Expert Kft. és az Autotal, a kárszemlék 80-90%-át
ők csinálják. Ők szinte minden városban ott vannak, a biztosítók
központjainak elektronikusan adják le a kárjelentéseket. A biztosítók
időnként természetesen ellenőrzik a kárbecslő cégeket, de nem jellemző,
hogy nagy visszaéléseket találnának, a károkhoz effektíve kiszálló
kárfelvevő alvállalkozók túl jól keresnek ahhoz, hogy kockáztassák
szerződésüket a két nagy céggel.
Ki szív leginkább a balesetet szenvedettek közül? A párszázezret
érő, lefutott autóval közlekedő autóst (mint én), az ötéves
Astrájával futkosót, vagy a zsírúj Mercivel furikázót éri a
legnagyobb kár egy baleset során?
A szemle általában a balesettől számított egy héten belül lezajlik.
Egy tizenéves olcsó tucatautó rendszerint totálkárosra törik,
gazdaságosan már nem javítható. Ilyenkor azt mondjuk, dobd ki és vegyél
magadnak egy másikat, Eurotax katalógus alapján fizetünk. Az Eurotax
kor, tulajdonosok száma, futásteljesítmény, extrák és még számtalan
paraméter alapján adja meg az autó értékét; szerintem a nagyon idős
autóknál még jól is járhat a károsult.
Három nagy hivatalosan
Megkérdeztünk néhány biztosítót is: ők
mit mondanak informátorunk fenti megnyilatkozásaira. Hasra csapásos
módszerrel három biztosítót választottunk ki, az Aegont, az
Allianzot és a Generalit kerestük meg.
Egyik társaság képviselője sem kívánt írásban válaszolni,
egyikük telefonon viszont értékes tudnivalókkal egészítette ki azt,
amit addig megtudtunk. Elismerte, hogy a biztosító nem tájékoztatja
a károsultat minden szóbajöhető kártérítésről - de mint elmondta,
ezt nem is teheti, hiszen nem ismeri, nem ismerheti az áldozat és
autója életkörülményeit, ezért csak a megfogalmazott igényekre
reagál. Interjúalanyunk egy vádlotthoz hasonlította a biztosítót,
aki a tárgyaláson nem hoz elő újabb vádakat saját maga ellen. A
hasonlat sántít, de a közlendő egyértelmű: a biztosító nem fog a
saját zsebe ellen a károsulttal jótékonykodni.
A társaság szerint különben is inkább az a baj, hogy olyan
esetekben is kérnek értékcsökkenést, ahol az még független szakértő
szerint se jár: általában hatéves kor után nincs ÉCS. A
pereskedéssel kapcsolatos tapasztalat az, hogy az ügyfelek igenis
hajlamosak tízezres nagyságrendű összegekért is perre menni, hiszen
az ügyfél általában illetékmentesen perelhet, a szakosodott
ügyvédek segítségével pedig gyorsan lepörögnek az ügyek.
Ez a szakember tehát azt javasolja: a biztosítókkal szemben ne a
biztosítóktól várjunk jogsegélyt, erre van az ügyvéd, mindenképp
megéri ügyvédhez menni. A per ritkán jut ítéleti szakaszba, a
biztosító általában az ügyvéden keresztül meg tud egyezni peren
kívül a károsulttal. A végigjárt perek mintegy 60%-ban a biztosító
javára dőlnek el - és ezek a perek jellemzően nem a kártérítés
jogosságáról vagy jogtalanságáról, hanem a kártérítések összegéről
szólnak.
A másik két cég közül az egyik sajnos nem tudott időben
válaszolni kérdésünkre, a másiktól pedig este hat körül felhívott
egy rendkívül jókedélyű úr (némi céges névnapozást sem tartok
kizártnak). Meglehetősen körülményesen és titokzatosan tudtomra
adta: az, ami itt a Kelet-Balkánon folyik, az nevetséges, de hát
amíg az EU-ban nálunk a legalacsonyabbak a biztosítási díjak, addig
ne is számítsunk másra.
A buktató ilyenkor a roncsérték megállapításában rejlik, ha egy
félmilliós piaci értékű autó maradékára a biztosító azt mondja, hogy ad
200 000-et, a roncs mellé, ami még ér háromszázezret, azt nem szabad
elhinni. Ha nem elégszünk meg a biztosító által adott értékkel, a
biztosító a vele szerződésben álló kereskedőktől vételi ajánlatot kér a
roncsra, ilyenkor aztán kiderül, hogy az nem ér, csak 120 ezret. Ezt a
kört tehát mindenképp érdemes megfutni.
A másfélmilliós ötéves Astra, az érdekes történet. Egy durvább
törésnél a biztosító már nem szeret javítást fizetni, mert igaz, hogy
faluvégi szervizben 300 000-ért meg tudják csinálni az autót, de ha
Opel-szervizben, gyári alkatrészekkel javíttatod a kocsit, az jóval
magasabb értékű számlát eredményezhet. Tehát a biztosító azt mondja:
"letotálozzuk, azt kész", nincs utólag vacakolás a számlákkal, nem kell
az avultatással kínlódni. Ilyenkor észnél kell lenni, itt könnyen
járhat rosszul az ügyfél.
Az ilyen autóval közlekedőknek általában számít az autó értéke, nem
akarnak, nem tudnak újat venni - viszont a használt ötéves Astra az
lutri, nem biztos, hogy olyan állapotút talál a piacon, mint az övé
volt. A roncsot sem egyszerű értékesíteni. Általában másfélmilliós kár
fölött a javíttatásnál az avultatással, totálkárnál a kártérítés
meghatározásánál garantált a bukta. Itt a rendszerben benne van, hogy
az ügyfél rosszul fog járni.
A vadonatúj, még drága autóknál az ügyfél gyakorlatilag nem érzi meg
a kárt, nagy az értékcsökkenés, alacsony az avulás - a nagyértékű
autóval járók általában pénzüknél vannak.
A tipikus középosztálybeli autósok (akik nem értenek a témához és
nem is akarnak nyerészkedni rajta) szoktak még esetenként meglepődni.
Úgy értékelik, hogy itt az autó, három éve vettem, a részleteket még
fizetem, megvettem hárommillióért és kijön az értékelés a biztosítótól,
hogy ez csak kétmilliót ér. Az emberek nagy többsége újautó-vásárlásnál
az értékcsökkenést mondjuk tíz évre számolja. Azzal nem számolnak, hogy
a háromhetes autó már simán érhet félmillióval kevesebbet, hiszen az
értékcsökkenés az első időben nagyon nagy, aztán kisebb, tehát ha
másféléves, részletre vett autó totálkárra törik, a lízingcég felmondja
a szerződést, lenyeli a kártérítést - a másfél év befizetett részlete
pedig gyakorlatilag eltűnt, elveszett.
Folytatás következik.
Riportunk második részében a biztosítókon élőskődőket
taglaljuk.
