A Csaló vallomása: mit érdemes, és hogyan

A profik nem bízzák a biztosító szeszélyére megélhetésüket. Komolyan felkészülnek a káreseményre. Először is: célszerű, ha a szenvedő autó japán, olasz vagy francia. Ezekre fizetnek ugyanis a legjobban. Ugyanúgy számolnak rájuk avulást, de a borsos gyári alkatrészárakhoz képest igencsak kedvezőbb bontói árak miatt megéri. Aztán jön az esemény megszervezése. A káresetben szereplő járműveknek mindenképp kell találkozniuk, hogy egy esetleges későbbi szemle során nehogy itt dőljön meg az ügy (bár informátorunk esetében nem nagyon szokott lenni szemle).

Kezdődhet a kaszkadőrshow

Szóval, egy eléggé kihalt helyen egy, esetleg két kamikázepilóta néhány ezresért megoldja a karambolt. Bukósisak fel, és a kívánt sérülés függvényében az előre megtervezett helyzetben legyártják a káreseményt. Aztán összesöprik a törmeléket, mert azt szét kell szórni abban a kereszteződésben, ami a kárbejelentőn meg lesz adva a baleset helyszínének. Így akár oda is mehet a kíváncsi ellenőr, a járda szélén sokáig megmaradó szilánkokból látni fogja, hogy itt tényleg történt valami.

A kárfelvétel még ennél is simább. A kárbecslő a maga 10% jutalékáért felvesz mindent, amit csak el lehet képzelni. Nem kell félnie, mert az őrá felügyelő főnöke is megkapja a maga 10%-át, nem fog belekötni a becslésbe. Innen már egyenes út vezet a kasszához. A biztosító kiutalja a megjelölt összeget, és eszébe sem jut kötözködni, hiszen többlépcsős ellenőrzés van az összeg elbírálása előtt. Szerintük.

Hallottunk olyan emberről, aki látott olyan embert aki egyszer azt hallotta a buszon, hogy vannak olyan "szervizek", ahová a tulajdonos csak leadja az (általában új) autóját, a szerelők összetörik, lerendezik a biztosítóval az ügyet, felveszik a pénzt. A biztosító által kifizetett gyári alkatrészek helyett bontókból bagóért beszerzik a szükséges cuccokat, megjavítják az autót, és újra ép állapotban visszaadják a tulajdonosának. Meg még nagyjából százezer forintot, és mindezt nagyjából egy hét alatt. Mindkét fél megél.

Sőt a legnagyobb biznisz a robogótörés. Ki hitte volna? Veszünk egy robogót nagyjából ötvenezerért. Feltétel: rendezett iratok, befizetett biztosítás. Aztán az autónk mögé kötjük, és húzzuk néhány métert. Összekarcolódik, letörik, aminek le kell törnie. A kárbejelentőre elég annyit írnunk, hogy védett útvonalon haladtunk, a vétkes autós pedig a kereszteződéshez érve későn fékezett, mi megijedtünk, és elestünk. A kár mértékében - amit ugye a vontatással szabályozunk - simán kiköhög a biztosító akár 2-300 ezer forintot is, mivel a robogókra nem számolnak avulást, egyébként is csak a gyári alkatrészárakkal tudnak számolni. Így ebbe belefér a vétkes kifizetése is. A robogót pedig simán kidobhatjuk, meg se kell javítani, hiszen ötvenért vehetünk másikat, amit aztán az autónk után kötünk. Megoldás?

Váltottunk pár szót egy biztosításközvetítő ügynökség (szép magyar szóval brókeriroda) munkatársaival is: ők hogy látják a kötelező felelősségbiztosítási rendszert, mit lehetne kezdeni vele a visszaélések megszűntetése érdekében. A retrográd brókerek szerint az ántivilágban volt az igazi, amíg a kötelező biztosítás díja a benzin árába volt építve. Az önhibáján kívül kárt szenvedettnek járt a kártérítés, díjat pedig ki-ki üzemanyag-felhasználása, kvázi úton tartózkodása, azaz potenciális balesetokozása arányában fizetett.

Aztán jött a KGFB. Kezdetben nonprofit terület volt, hajdanán az üzletágat vivő Állami Biztosító év végén a megmaradt befizetéseket visszaosztotta a "veszélyközösségnek". Aztán 2001. január elsejére teljesen liberalizálták a piacot, a kötelező biztosítás a nagy társaságok profitforrásává vált. No, meg pár ügyes csaló megélhetésévé.