Ruhe und ehrliche Arbeit in Bayern

2006.12.20. 10:46
Milyen egy autógyár, ahol rendesen dolgoznak? Ahol nem a bizonyítvány magyarázásával, hanem kiváló termékek létrehozásával töltik idejüket az alkalmazottak! A BMW dingolfingi megaüzeme pontosan ilyen gyár. Sőt. Egy olyan gyár, ahol megjelenik a nemzeti karakter. Utazzon velünk Bajorországba, ahol ugyan nem készítettünk fényképeket, de vendéglátóink erre is gondoltak, és készítettek sokat helyettünk.

Első rész: a repülőtér és a precízen párolgó zúzmara

Fél órája vagyok Németországban. Reggel nyolc van, a müncheni repülőtér kijárata felé tartok, a szemem alatt derricki táskák.

Ha minden olajozottan működik – és hogy máshogy működne? – néhány perc múlva felszed egy busz, a BMW dingolfingi gyárába repít, ahol kávét kapok, és betekintést az ötös-hatos-hetes BMW anyaméhébe.

A busz terv szerint érkezik. Barátságos, vidám sofőr ül a kormány mögé, mikrométeres pontossággal százra teszi a sebességmérőt. A német autókkal gazdagon meghintett Autobahn mellett a dombok árnyékos oldala még zúzmarás, egészen pontosan az árnyék széléig, ahonnan a nap azonnal leolvasztja.

Második rész: a vajas perec és a terpeszkedő logisztikai központ

Hatalmas, széles úton kanyarodunk be a BMW dingolfingi központjába, a busz a végeláthatatlan hosszú logisztikai tömb mellett parkol le. Átmegyünk az irodarészlegbe. Hosszú asztalon egyszerű, ízletes, csodálatos reggeli vár, dús vajjal kent szívós bajor perec, hideg narancslé, forró német löttykávé nagy adag szintetikus tejszínnel, szőlő.

Leülök falni. A vajban kivirágoznak az ízek. Aztán átmegyek az előadóterembe. Öltönyös német emberek állnak a vetítő mellett sorban, próbálom megjegyezni a neveket, van egy Udo, egy Karl-Heinz, meg talán egy Wolfgang.

Mi hiányzott a reggeliből?

Egy tál weißwurst

Természetesen a weißwurst, azaz a bajor fehér kolbász. Tradicionális bajor étel, reggelire fogyasztandó, édes bajor mustárral. Apróra vágott borjúhúsból és szalonnából készül.

Hagyományosan egyik végén felvágjuk, és kiszívjuk a belsejének a felét, majd a másik irányból ugyanezzel a mozdulatsorral befejezzük, közben kézfejünkkel diszkréten takarjuk az üresen kondomszerű bőrt. A technika neve Zuzeln.

Aki szeretné jobban megismerni a weißwurstot, az részletes leírást talál itt.

Érdekes, informatív PowerPoint ábrák mutatják be a gyár életét, vonalakban és számokban mesélnek. Íme a számok közül néhány:

Aztán vége lesz a PowerPointnak és Udo közli velünk, hogy nem lehet fényképezni az egész dingolfingi gyár területén. Rendes, helyénvaló magatartás ezt még az elején közölni. Úgysem tudnék olyan minőségű képeket készíteni, mint egy professzionális fotográfus! Fényképezőgépemet táskám mélyére süllyesztem, sőt, még az elemet is kiveszem belőle. Nehogy valaki még azt higgye!

A sürgő kamionok fölött átívelő üvegfolyosó felé haladunk, és elmegyünk egy Interlagos-kék M6 kupé mellett. Freistaat Bayern szép autókkal teli!

A hatos BMW kecses, arányos, gazellaszerű autó. Forradalmi, izgalmas csomagtartóval. És itt, az üveg és fém lépcső alján, M-kivitelben, még annál is izgalmasabb! A vágy tárgya. Mohón a nyers szénszáltetőhöz hajolok, közelre fókuszálok, szimatolok. Csodálatos szerkezet. Azért van itt, hogy a dolgozók lássák, mivé áll össze a csodás gépezet munkája, aminek ők a fogaskerekei. És hogy sóvárogjanak.

Továbbmegyünk.

A logisztikai központ hatalmas. Bent rend, jólfésült targoncások, végtelen doboztenger. A világ minden tájára szórják innen szét a BMW-alkatrészeket, csavartól motorháztetőig, dobozok sorakoznak úticímkével az oldalukon, 15 méter magas tornyokban.

– A Rolls-Royce alkatrészeket még nem itt tároljuk, de idővel azok is idekerülnek – mondja a vezetőnknek szegődött Udo, és elmosolyodik. Vele mosolygok. A technológiai fölény és a rendes munka eredménye ez.

Aztán a számok, a csodálatos, hátborzongató számok. Kétszázharminc targonca. Négyszázharmincezer újrafelhasználható konténer. Sodronykötelekkel platóhoz rögzített dobozokhoz érünk, ezek rögtön a repülőkbe mennek és 72 órán belül a világ bármelyik pontjára elérnek. Naponta három teher-747 telik meg velük.

Eközben eltelt egy óra. Mentünk egy fél kört. Kilépünk a még mindig pengeéles napfényre.

Unja a zsírkrétát? Nézegessen sajtófotókat!

Bár a gyárban természetesen nem lehetett fényképezni, vendéglátóink mindenre gondoltak: kaptunk egy kiváló sajtófotókkal teli cédét, rajta BMW-gyárak az egész világról. Szikrák, robotok, büszke alkalmazottak. Kattintson a képre!