Férfiak, akik sportautókat álmodtak

2006.05.18. 10:15
Két autó, együtt sincs száz darab belőlük. Az egyik a Pagani Zonda, a színpompás mediterrán barokk maga, csupa dísz és vonal és játék. A másik a Koenigsegg: jéghideg, cseppfolyós, fenyegető. Mindkét autó eszeveszetten gyors és drága, és mindketten a semmiből jöttek néhány éve. Nyert a lottón, és nem tudja, hogy olasz plébojrakétát vagy svéd kémrepülőt vezetne szívesebben? Ismerje meg Horacio Paganit és Christian von Koenigsegget, hátha így könnyebb lesz dönteni.

Christian von Koenigsegg

Egy narancsvörös Koenigsegg CCR mögött állok azzal az emberrel, aki készítette. Ez az autó döntötte meg tavaly februárban a McLaren F1 sebességrekordját, rá is van matricázva, hogy 388 km/h. Az autó 32 éves golyófejű tervezője épp egy potenciális vevőnek mutatja be, hogy mire is menne el a 420 ezer eurója. Koenigsegg felnyitja az oldalra és felfelé csavarodó ajtót, gyújtást ad, lehajol, és rátenyerel a gázra. Buborékfóliaként pattannak el a környék dobhártyái a 800+ lóerő hangrobbanásától, egy óvatlan bámészkodót hátralök a kipufogógáz.

Christian von Koenigsegg 1994-ben alapította meg autógyárát. A prototípust a 2000-es párizsi autószalonon mutatták be, az első kész autót 2002-ben adták át. Nem sokkal később a gyár egyik szárnyában egy zárlatos mosogatógép tüzet okozott és az egész épület leégett , de a félkész autók nagy részét sikerült megmenteni. Ideiglenesen a svéd légierő egyik bázisára költöztek, és az itt szolgáló pilóták emblémája az a lidérc, ami ma a Koenigseggek motorháztetején van. Két évvel később a cég második modellje, a CCR fél évre a leggyorsabb szériaautó lett. Csak a Bugatti Veyron tudta legyőzni .

Tényleg 22 évesen alapította a cégét?

Tényleg.

Nem mindennapi. Hogy csinálta?

Volt egy álmom, kisfiúként meg akartam csinálni a saját sportautómat. Öt évesen láttam egy filmet egy norvég bicikliszerelőről, aki egy hegytetőn élt és épített magának egy versenyautót.

Egy norvég bicikliszerelő.

Igen. És azt mondtam, ha nagy leszek, én is építek magamnak egy autót. Ez az álom aztán végigkísérte egész gyermekkoromat.

Nem egy kissrác akar versenyautót építeni, ha majd felnő. Hogy sikerült megvalósítani ezt az álmot?

Nem is tudom. Talán úgy, hogy nem félek semmitől. Meg akartam építeni a saját autómat és végül meg is építettem.

Honnan szerzett pénzt hozzá?

Úgy kezdődött, hogy 19 évesen megcsináltam az első cégemet. Élelmiszer-kereskedelemmel foglalkozott. Csináltam is vele némi pénzt, aztán eltelt három év és megkérdeztem magamtól: tényleg kajával akarsz kereskedni? Hát nem. Meg akarom építeni a kocsimat! Úgyhogy elkezdtem. Persze a pénzem nem tartott sokáig és idővel szükségem lett külső forrásokra is. Ma már 80 részvényese van a cégnek. De a saját pénzem elég volt arra, hogy készítsek egy prototípust és megmutassam mindenkinek, hogy igenis képes vagyok építeni egy autót.

Ha végignéz a hatvanas-hetvenes évek klasszikus szupersportautóin, melyik az, amelyik leginkább inspirálta?

Nagyon szeretem a Ferrari Dinót. Meg a 333SP-t. De a Miura is csodálatos, meg a Ford GT , meg hát persze a Lancia Stratos , fantasztikusak mind. A Stratost imádtam gyerekkoromban. Aztán amikor elkezdtük építeni az autót, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne a szélvédőt úgy megcsinálni, mint egy sisakrostélyt, hogy körbevegye a pilótafülkét. Meg is csináltuk, aztán eltelt pár év és megint láttam egy Stratost és a homlokomra csaptam: nini, csináltam egy Stratost! Innen van a szélvédő! Egyáltalán nem jutott eszembe, miközben terveztem. Biztos ott volt tudat alatt és inspirált.

Saját maga tervezte az autót?

Javarészt igen. Persze vannak profi dizájnereink is. Csapatban dolgozunk, mondjuk nekem van egy ötletem, ez alapján a dizájnerek készítenek egy vázlatot, aztán azt mondom, hogy változtassunk valamin, aztán végül kialakul. Együtt dolgozunk, ez a lényeg.

De a vízió az a sajátja?

Igen.

Gondolt arra, hogy a világ egyik leggyorsabb autója lesz belőle?

Ez volt a terv. És valamiért el is hittem, hogy meg tudom csinálni. És sikerült. Persze soha nem lehet tudni, de úgy vágtunk bele, hogy nézzük csak, svéd cég vagyunk, teljesen újak, senki nem ismer minket. Mi az, amivel be tudunk lépni a szupersportautók piacára? Kell hogy legyen valami az autóban, amitől mindenki felkapja a fejét. És ha csinálsz egy autót, ami teljesen extrém teljesítményre képes, akkor fel tudsz jönni a Ferrarik és a Lamborghinik mellé. Mert amit csináltál, az még náluk is különlegesebb.

Riválisként tekint a többi szupersportautó-manufaktúrára?

Egyrészt ha megnézünk egy tipikus vásárlót, az megveszi az összes ilyen autót. És akkor már hirtelen nem is vetélytárs a másik manufaktúra. Olyan ez, mint a bélyeggyűjtés: aki bélyeget gyűjt, az megszerzi az összes értékes bélyeget. Aki meg szupersportautót, hát az megveszi a szupersportautók teljes palettáját. Másrészt ott van mondjuk a mi CCR-ünk és a Pagani Zonda. Van aki rájuk néz és azt mondja, megveszem mind a kettőt. Vagy azt mondja, hogy hát a Zonda tetszik, vagy a Koenigsegg tetszik, ezért vagy azért.

Ez a két autó mondjuk a szupersportautó-dizájn két véglete.

Hát igen. Akik megveszik az összeset, azoknak nem számít, de a Koenigsegg más típusú embereket vonz, mint a Zonda.

Milyen egy tipikus Koenigsegg-vásárló?

Először is férfi. Eddig még egy autót sem adtunk el nőnek. Sajnos. Szóval a tipikus Koenigsegg-vásárló 22 és 67 év között van és a világon bárhol lakhat: városban, vidéken, Kínában, Ausztráliában, Amerikában, Spanyolországban, a Közel-Keleten, vagy Oroszországban. A földrajzi koordináták irrelevánsak. Olyan férfi vesz Koenigsegget, aki határozottan valami mást akar. A legtöbb ember, akit érdekelnek a kocsik és pénze is van rá, azt mondja: "Veszek egy Ferrarit vagy egy Porschét vagy egy Lamborghinit, mert azt kell venni." Aki Koenigsegget vesz, azt mondja: "Hmm, ez más mint a többi, ez nem fog beállni mellém a pirosnál, ez valami egyedi, és hú de jól elkaptam ezt a kanyart, ez az én autóm." Nem azoknak való, akik úgy mennek autót venni, hogy piros legyen, Ferrari legyen, és a legújabb legyen.

Ha valaki akar venni egyet, elviszi egy körre?

Persze. Bárki eljöhet és kipróbálhatja, aki komolyan gondolja. A legtöbben élnek is a lehetőséggel.

Hány autót készítettek eddig?

Huszonhatot. Mindenestül. Harmincötöt adtunk el, de kilenc még nincs kész.

Mi az, ami svéddé teszi ezt az autót?

A svéd dizájn minimalista, ez pedig egy minimalista szupersportautó. Ebből a szempontból nagyon svéd. A másik oldalon viszont ott van, hogy számomra a szupersportautó egyáltalán nem egy svéd dolog. De a Koenigsegg mégis az, mert minimalista. Meg aztán nagyon biztonságos, ugyanott teszteljük őket, ahol a Volvókat és a Saabokat.

Nem töri össze a szívét egy törésteszt?

Rettenetes nézni. De meg kell tennünk. És utána felemelő érzés látni, hogy biztonságos autót készítettünk. Eladni is jobb érzés olyan autót, amiről tudom, hogy jól van megépítve. Úgyhogy ettől is svéd. Aztán persze nem is svéd, mert ez egy rikító, extrovertált autó.

Mondhatjuk azt, hogy félúton van Svédország és Olaszország között?

Valahogy úgy. A neve pedig német, a németek meg ugye szintén gyártanak kiváló sportautókat. Nekem meg olasz felmenőim is vannak. Úgyhogy ez egy európai szupersportautó.

Mik a tervei a jövőre? Mi lesz a mostani autók után? Valami egészen más?

Az biztos hogy autó lesz, sőt, szupersportautó. Van egy-két érdekes projekt, amit elkezdtünk. Újra és újra fel kell fedezned magad, úgy, hogy közben nem másolsz másokat. Mert az unalmas, az emberek pedig elmennek és mást vesznek majd. Egyedi autót kell építeni, más szemszögből. Izgalmasan.