Kutyák, macskák, fácánok, szarvasok, őzek; előszeretettel vetik magukat sokmázsás, dörgő-üvöltő, vakító szemű, füstöt okádó vasszörnyetegek elé. Utánajártunk, hogyan lehet elkerülni a gázolásokat, illetve mi a teendő, ha bekövetkezik a tragédia és az anyagi kár.
A minap elütöttem egy őzet.
Illetve ez így nem igaz. Ő ütött el engem. Este volt, 90 körül
gurultam a 811-es úton, egyszer csak ott volt. Fékeztem, lehúzódtam, de
a kis szerencsétlen nekem rohant, letörte az oldalvillogómat, csúful
behorpasztotta a hátsó ajtómat. Megálltam, visszafordultam, de addigra
eltűnt, mindössze néhány szál szőrt hagyott emlékbe az első kerékdob és
a sárhányó lemeze közé szorítva.
Pulzusom lassacskán visszaesett száz alá, apránként a lábamból is
elmúlt a remegés, és azon kezdtem gondolkodni, hogy összegyűjtöm,
mikor milyen állatra lehet és kell számítani az utakon, és mit
kell tenni, ha minden elővigyázatosság ellenére sor kerül a
megmérettetésre, és az acél legyőzi a húst. Vagy fordítva.
Szarvas
Magyarországon a gímszarvas (Cervus elaphus) a legnagyobb agancsos
állat. Bambi és társai
szeptember közepétől a legveszélyesebbek. Ekkortájt kezdődik a
bőgés, a körülbelül egy hónapig tartó párzási időszak. Különösen
aktívak az úgynevezett
keresőbikák, az akár két mázsa feletti tömeget is elérő,
ivarérett szarvastehén után kajtató jószágok. Érdemes tudni, hogy a
bőgési időszakban a bika mirigyei jóféle illatkoktélt, úgynevezett
rigyetési szagot kevernek ki, ettől a hús gyakorlatilag
ehetetlenné válik. Kamazosok, ifások!, ha az autót és a szarvast nem is
sajnáljátok,akkor sem érdemes rálépni a gázra egy őszi bika láttán!
Az igazság Bambiról
Tehát: az eredeti Felix Salten műben
Bambi őz, és nem szarvas. Hírszerkesztőnk emlékei szerint a
regényben egy pillanatra meg is jelennek a szarvasok, amin a kis
Bambi jól el is csodálkozik. Bambiból csak Walt Disney csinált
szarvast, de ez annak az alapos amerikai mentalitásnak a korai
megnyilvánulása, amely mostanság görög héroszokból jól eladható
akcióhőst, hangya-dolgozókból pedig neurotikus individualistát
faragott. A szerző Bambija szarvas, mert a szerző Bambija a vászon
hamvas szemű állatkája.
szarvas volt, illetve a papa az biztos
Ha nincs is épp bőgés, akkor sem vagyunk biztonságban. Érdemes
figyelni a vadveszélyt jelző táblákat, nem véletlenszerűen helyezik ki
őket. A szarvasok
évezredes váltókon közlekednek territóriumukon belül, az
ivóvízhez vezető útvonalukba nem feltétlenül kalkulálják be az emberi
civilizáció műtárgyait. Ebből következik, hogy ahol már találkoztunk
szarvassal, érdemes máskor is résen lenni!
A szarvas általában
az esti, éjjeli órákban, csapatban közlekedik (a nagyobb csapat
hivatalos neve rudli). Ha átugrott egy az úton, ne álljunk azonnal
vissza a gázra! A vezérállatot, többnyire egy korosabb tehént, a többi
szarvas ész nélkül, vakon követi, ők még annyira sem néznek körül, mint
a főnök.
Őz
Az őzike (Capreolus capreolus) a legkisebb testű szarvasféle,
mindössze 20-30 kilósra nő. Ehhez képest elég durva kárt tud
okozni a kocsiban, meg aztán annak, aki nem elég kérges lelkű
ahhoz, hogy csak a pörkölthúst lássa egy állatban, nem valami jó érzés
ott állni egy összetört, harmatos szemű, valaha kecses, gyönyörű
állatka felett.
Napközben az augusztus táján esedékes üzekedési időszakban bármikor
autónk elé vetheti magát. A nyugalmasabb hónapokban általában estétől
hajnalig kell rájuk számítani az úton.
Az őz általában nem jár csapatban, de a gida követheti az
anyját. Az ivóhelyhez az őzek is régi-régi váltókat követnek, ezeket is
vadveszélytáblával jelöli az erdészet.
Boszorkánygyűrű
Nem ide tartozik, de érdekes:
az őzek felelősek az úgynevezett boszorkánygyűrűért. A bak a
párzásra hajlandó sutát 10-20 méter átmérőjű körben üldözi. A suta
spirálisan szűkíti a kört, közben letapossák a növényeket, végül a
gyűrű közepében végre-valahára egymáséi lesznek.
Érdemes tudni, hogy az őz és a szarvas
esőben gyakran kiáll az útra, hogy a vizes gallyak ne érjenek a
szőréhez, mert ahogy a sátorponyva is átnedvesedik, ha esőben
megérintjük, a patások vízszigetelése is jobban működik, he nem
simogatja őket a növényzet. Ilyenkor tehát még jobban figyeljünk.
Szorongóknak igazi rémálom: éjszaka, esőben az út közepén szárítkozó
zsákmányállat.
Vaddisznó
Az akár két mázsát is elérő
Sus scrofa jövés-menésére a párzási időszak nincs hatással.
Vonulásukat főként a takarmány határozza meg; mivel
az autós nemigen tudja, hol érik épp a kukorica, vagy hol
etetnek, sóznak a vadászok, jobb, ha erdős vidéken sötétedés után
lassítással és szemgúvasztással tisztelegnek a vadveszélytábla
előtt!
Nyúl
A 2,5-6,5 kilósra hízó
mezei nyúlért
(Lepus europaeus) nem teszik ki a vadveszélyt jelző táblát,
az csak nagyvadaknak jár. Márciusban-áprilisban van a bolond párzási
időszak, de nyíltabb mezős részeken bármikor úgy dönthet, hogy márpedig
ő most átkel az úton. Magányos állat, így követőkre nem kell számítani
- viszont ő maga van olyan szuicid, hogy akár az út közepén megfordul,
aztán mikor az autós elveszi a lábát a fékről, akkor megint (személyes
tapasztalat).
Farkas kontra nyúl
Még a Golffal jöttem hazafelé, a Tapolca utáni hosszú
egyenesben, 90-100-as tempó körül. Alkonyodott. A nyuszi a
padkán bukkant fel a fűben, és nézett. Na, mondom, király,
észrevett, persze ekkora fülekkel nem nagy mutatvány meghallani
a
Wolfsburgi Rém üvöltését. Kicsit lassítottam, de nem fékeztem, mondom,
lát, én meg elég egyértelműen jövök. És amikor odaértem, ugrott
az istenverte öngyilkosa.
Bumm! Fékeztem, de nyilván késő volt. Láttam is, hogy ott
marad az út szélén. Visszatolattam, hátha csak, mit tudom én, a
farka ficamodott ki, és majd meggyógyítom, de a gyors
helyszínelés megállapította, hogy a belei több méterre vannak a
testétől, úgyhogy nem vettem elő a mentőládát. Azóta van egy
elméletem, amely szerint az állatokat hipnotizálja a reflektor,
és nem ijednek meg a fénytől, viszont szívesen lesznek
öngyilkosok.
Ebből a furcsa állapotukból kell kiragadni őket, amire a
duda kiválóan alkalmas. Azóta veszélyes szituációban mindig
dudálok, főleg alkonyattájt, erdős részeken. Motorral meg
szirénázgatok és puttyogok, főleg amióta leszedtem a vadriasztó
sípokat, amikkel mindenki körberöhögött.
- winkler -
Gyakori eset, hogy a nyúlhúsra éhes autós
megpróbálja szándékosan elgázolni az ide-oda szökkenő jószágot.
Nem érdemes, a két kiló színhús után folytatott géperejű vadászat
gyakran az árokban végződik. Az arcátlanabb autósok ilyenkor
kártérítést is követelnek a vadásztársaságtó, de a rendőri helyszínelés
általában a nyúl vétlenségét állapítja meg.
Róka
A hét kiló körüli tömeget is elérő
Vulpes vulpes alkonyati-éjszakai ragadozó, természetes ellensége
a vadászon, a kutyán és a gépjárműveken kívül nincs.
Szeme csillanásáról messziről észre lehet venni, célszerű
ilyenkor lassítani, mert dönthet úgy, hogy még átér előttünk. Az sem
ritka, hogy valami, már korábban elütött állatot eszeget az úton, és
így éri utol a vég. A veszettség fő terjesztője, tehát ha mégis
elütöttük, ne piszkáljuk!
Fácán
A
Phasianus colchicus az áprilisi párzási időszakban aktívabb,
ilyenkor lelkesen rohangászik át az úton. Éjszaka szerencsére alszik.
Gyakran látni a szép, vörös díszektől rikító kakast és a szürke,
unalmas tyúkot, ahogy az országút szélén, a padkán csipegetik a
teherautókról lehullott magokat. És akkor
egyszer csak fogja magát, és átszalad, esetleg alacsonyan
átrepül a kocsi előtt. Előbbi esetben a hűtő, utóbbiban a szélvédő van
komoly veszélyben. No meg persze a fácán. A megoldás: ha meglátjuk,
lassítsunk.
Kutya, macska
Itt a tavasz. Ilyenkor a hóvirág, a rügybomlás, a fecske és a gólya
mellett a kutyák párzási időszaka is beköszönt. Szökdösnek ész nélkül,
kerítéseken másznak át, tíz kilométereket futnak, napokig koplalnak,
agyukból minden óvatosságot, józanságot kiszorít a szaporodási
ösztön. Gondolkodás nélkül rohannak át az úton, nemigen érdekli
őket a forgalom.
Lakott területen legyünk különösen óvatosak! Ha teljesen nyílt,
többsávos utakon nem is tartjuk be feltétlenül az előírt
sebességhatárt, nem árt szem előtt tartani, hogy a kutyák-macskák
megszoktak egy átlagos sebességet, amivel megfigyeléseik szerint az
autók közlekednek, és nem számítanak arra, hogy jön valaki a
duplájával. Így eshetett meg, hogy egyszer, sok éve már, Kisújszállás
abszolút külterületén (jobbra erdő-mező, balra 50 méter gyep, majd
házak) egyszer csak koppant egy cicafej a 80 körül száguldó Zastava
padlólemezén. Elvettem a gázt, de már késő volt, pár méteren belül két
újabb koppanás jelezte, hogy háromkilenced macskaélet odalett. Nagyon
nem vagyok rá büszke, tavasszal azóta is mindig eszembe jut az eset.
Lassítsanak Önök is, kedves olvasók, és ha az állatokat nem is mindenki
szíveli, gondoljanak a kedvencüket sirató kisgyerekekre.
Az is régóta motoszkál a fejemben egy-egy majdnem meglett fácán,
nyúl alkalmával:
mi a teendő ínycsiklandó áldozat esetén? Levélben
meginterjúvoltam nagy becsben tartott
Autójogászunkat .
- Ha elütöm a vadat, hazavihetem-e megfőzni? Ha nem vihetem
haza, mit kell vele csinálnom? Kérhetek-e kártérítést a
vadásztársaságtól, ha sérül az autóm?
- A vad az állattartó tulajdonában marad, vele kell megegyezni. Ha a
vad kárt okoz a gépjárműben, a Ptk. 345. § és 351. §-ai alapján a
fokozott veszéllyel járó tevékenységért okozott kárért való felelősség
alapján felel az állattartó. Azaz elvileg meg kellene keresni a tsz-t,
vadgazdálkodási társaságot, magánszemélyt (ezt lehet másnap és
telefonon is), ha magaddal viszed az állatot, az értékét
kárenyhítésként a károdból le lehet vonni, és akkor jogszerűen
fogyasztható el. Ha ott helyben nem lehet mit tenni, félre kell húzni,
hogy ne zavarja a közlekedést, esetleg befedni valamivel, és másnap
megkeresni az állattartót.
- A Vadveszély!-tábla teljesen mentesíti a vadásztársaságot a
felelősség alól? Esetleg semennyire? Mennyire végletesen kell
lassan menni, figyelni, ha megpillantom?
- A tábla az állattartót nem mentesítheti a felelősség alól, de a
kárfelelősség szempontrendszere, kár-okozati összefüggés, felróható
magatartás megléte itt is működik. Az állattartó tehát az állat által
okozott kárért mindig felel, kivéve, ha a kár a károsult felróható
magatartásából származott, illetve, ha a kárt olyan elháríthatatlan ok
idézi elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül
esik. A tábla arra jó, hogy a károsulti közrehatásra nagyobb eséllyel
lehessen hivatkozni (nyilvánvalóan óvatos vezetéssel csökken a kár
mértéke, bekövetkezési valószínűsége stb. stb.), tehát elképzelhető,
hogy valaki ésszerűtlenül vezetve úgy üt el egy állatot, hogy
felelőssége megállapítható, mert ha a táblát és egyéb körülményeket
figyelembe vezetett volna, elkerülhető lett volna a baleset.
- A vadásztársaság követelhet-e tőlem kártérítést a kapitális
bikájáért?
- Elvben a fentiek alapján előállhat olyan helyzet, hogy a
vadásztársaság lépjen fel kártérítési igénnyel a gépjármű vezetőjével
szemben, de ez elég valószínűtlen. A tábla kintlétének itt nagy
jelentősége van, mert ha nincs a tábla, a vezető az általános szabályok
szerint vezethet (azaz éjszaka szinte biztos, hogy egy vaddal
találkozás elütéssel zárul, mert normál tempóban nagyon nehéz eséllyel
korrigálni), viszont ha kint van a tábla, a hatálya által érintett
szakaszon úgy kell közlekedni, hogy lehetőség szerint az ütközés
elkerülhető legyen. A konkrét esetben ezeket a feltételeket kell
megvizsgálni.
Tévépályázat: Citroën Berlingo teszt
szarvasgázolással
(Horváth Dávid, Latyák Tamás)
- Ha elütök egy kutyát, macskát, és megrongálja a kocsimat,
követelhetek-e a gazdától kártérítést? Ha elütök egy tyúkot,
tehenet, disznót, mi a kötelességem? Meg kell-e keresnem a gazdit,
elvihetem-e megenni a tetemet?
- Elvben lehet kártérítést követelni, a jog ezt engedi, de pofa kell
hozzá. A szituáción túl azért is, mert a háziállatok esetében a
veszélyes üzemre felépített felelősségi alakzat csak korlátozottan
működik, másrészt lakott területen belül számítani kell ilyen állatok
felbukkanására, és úgy kell vezetni, hogy meg tudjunk állni, ha ilyen
állatok hirtelen felbukkannak. Itt tehát nem igazán van
igényérvényesítési lehetőség, de persze az összes szempontot figyelembe
kell venni. Lakott területen kívül és jelentős kár esetén mindenképpen
indokolt a kárigény érvényesítése. A baleset után itt is meg kellene
keresni a tulajdonost, az állatnak vagy tetemének elvitele szerintem
jogtalan eltulajdonítás.
Nagybátyám, aki hivatásos vadász, azt mondja, öt-hat éve biztosan
nem fizet senkinek semmilyen vadásztársaság az autójában esett kárért,
csak a casco segíthet a póruljárton. Akármi is az elmélet, ez a
gyakorlat. Ha valaki mégis pereskedni akar, először
ezen
rágja át magát (5. fejezet), de még jobb, ha már eleve nem üt el
semmit. Érdemes figyelni az út szélét!
Mit tegyünk, ha nagyon elütöttük, és nem
félünk a hercehurcától?
Hívjuk ki a területileg illetékes rendőrkapitányságot, hogy
jegyzőkönyvezzék a baleset körülményeit, rögzítsék, hogy nem
hajtottunk gyorsan, nem vagyunk ittasak és milyen mértékű és
jellegű kárunk keletkezett. Szerencsés esetben a helyszínre
hívott rendőrt elkíséri a vadásztársaság vagy az erdőgazdaság
képviselője is, aki gondoskodik a tetem elszállításáról, vagy
ha az állat odébbállt, a nyomokból megpróbálja rekonstruálni a
történteket.
Ezután lehet az összetört autót szervizbe vagy valamelyik
biztosítótársasághoz elvinni kárfelvételre. A kárfelvételi
jegyzőkönyvvel kell felkeresni a vadászatra jogosult
szervezetet, és kérni a kár megtérítését, első körben meg kell
kísérelni a megegyezést a társasággal. Ha nincs megegyezés a
kár megtérítéséről, marad a bíróság.
A bíróság azt vizsgálja, hogy valamelyik fél felróható
magatartást tanúsított-e a baleset előtt, például
figyelmetlenül vezetett-e a sofőr? Ha igen, akkor nemcsak az
autóban keletkezett kárt kell saját zsebből fizetnie, hanem a
vadat ért kárért is ő a felelős. Ha egyik fél magatartása sem
okolható a balesetért, akkor a bíróság azt vizsgálja, volt-e
valamilyen rendellenesség, például műszaki hiba az autóban,
vagy volt-e szervezett vadászat a közelben, amely a balesetet
okozhatta. Ha igen, akkor a rendellenességet okozó félé a
felelősség.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a figyelmeztető tábla hiánya
is az alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységi körében
bekövetkezett rendellenességnek minősül, így ha a
vadásztársaság elmulasztotta a tábla kihelyezését vagy a már
kihelyezett jelzőtábla rendszeres ellenőrzését (karbantartási
kötelezettség elmulasztása), kártérítési felelőssége van az
autóssal szemben. Ha pedig a bíróság sem felróható magatartást,
sem rendellenességet nem talál, esetleg mindkét félnél
megállapítja a felróható magatartást a perben, akkor az autós
és a vadásztársaság is maga viseli saját kárát.
