A klasszikus, az autó üzemanyagát elpöfögő állófűtések nagy problémája (ezekről nemrégiben volt egy cikkünk), hogy nem használhatók zárt térben, mert az égéstermékek életveszélyessé tennék az ott tartózkodást. A problémára az elektromos motor-előmelegítő jelent megoldást, amely olcsóbb is.
Maga a hardver nem vészesen komplikált, egy
merülőforraló-jellegű fűtőszál kerül a motor vízterébe, amit
leginkább az egyik fagydugó helyére tesznek. A kályhás
állófűtéssel szemben itt nem keringeti a hűtőfolyadékot szivattyú,
tehát csak a blokkon belül melegszik a hűtőfolyadék – pusztán
a hőáramlás (azaz a konvekció: a felmelegedő folyadék
felemelkedik, a hideg leszáll) forgatja.
A fűtőbetét működéséhez szükséges hálózati áram a konnektorból
érkezik, valahol pedig elhelyeznek a kocsin egy vízmentes
csatlakozót a hálózati kábel csatlakoztatásához. Az autón belül
a vezetékek egy szigetelt csövön keresztül haladnak, amely
leginkább egy zuhany gégecsövéhez hasonlít, leszámítva a színét.
A konnektorba dugandó hosszabbító kábel feltűnő zöld színű, hogy
az ember észrevegye, amikor elindul a kocsival.
Azonban nem minden motorba lehet beszerelni a fűtőelemet.
Ilyenkor alternatív megoldásként a hűtőcsőbe tesznek fűtést. Ha ez
sem megy, a motorblokk kontaktfűtése a járható út, ha pedig
ez sem, akkor jön az olajteknő kontaktfűtése – ilyenkor a fűtőtest
kívülről ér hozzá a fémfelülethez. Ez kicsit lassabb, de
a semminél több: az olajteknő melegítésével egy óra alatt mínusz
húsz fokról plusz húsz fok fölé melegíthető az olaj, ami kenés
szempontjából sokat számít.
Az egész alapkészlet (fűtőelem+kábelkészlet) 30 ezer forintból
megúszható, de a legdrágább verzió sem kerül többe 65 ezernél.
A beépítés kijön 15 ezerből, ha nincsenek komplikációk. Aki olcsón
akarja a fűtést programozni, vesz egy időkapcsolót egy ezresért
a barkácsáruházban. Vicces módon még a
forgalmazó is ezt szokta
javasolni, mert a gyári programozó óra
a külsőhőmérséklet-érzékelővel 25 ezer forint. (Utóbbinak az lenne
egyébként értelme, hogy ha nincs hideg, nem rotyogtatja feleslegesen
a hűtőfolyadékot.) Akinek a pénz nem számít, vehet okos
távirányítót is, 90 ezerért.
Eddig rendben is lennénk, motor letudva. Ám a kályhás
állófűtésekkel ellentétben az elektromos állófűtés nem melegíti
a fűtőradiátor vízkörét, továbbá nem is keringeti
a hűtőfolyadékot. Vagyis a motor nem mínusz harminc fokról
indul, de ettől még hozzáfagyunk a kormányhoz.
Erre a problémára is kitaláltak egy megoldást
a skandinávok. Az elektromos rendszerekhez kifejlesztették az
utastérfűtő készüléket, amely egy kis hajszárítóhoz hasonlít, van benne
egy ventilátor és egy fűtőszál, (az olcsóbb 1,3; a drágább 2-2,1
kilowatt teljesítménnyel), így már a készlet ára eléri
a 71-76 ezer forintot – és még be is kell szerelni. Az elektromos
állófűtés harmadik extrája a beépített akkutöltő lehet, de ezzel
már szerelési költség nélkül is százezer forint fölött járunk.
Nyilván mindenki tudja, hogy mennyit szán a dologra, az
elektromos rendszer hátránya az, hogy lassabb (tegyük hozzá, egy 4
kilowattos kályhánál lényegesen kisebb, négyszáz wattos
teljesítménnyel), és konnektorhoz kötött, így a puszta közepén nem
tudjuk használni, ahogy menet közben sem. Arról nem is beszélve, hogy
utastérfűtéssel kiegészítve rendesen pörgeti a villanyórát.
Viszont egy kopottabb, kisebb kompressziójú motor jóval könnyebben
beindul vele, egy új motor pedig tovább él. Hasonló fűtéseket
használnak az összes skandináv országban, ahol a parkolók egyik
extra szolgáltatása az elektromos csatlakozó; véletlenül a gyártó,
a DEFA is norvég. Nekik bevált, pedig ott aztán tényleg van
tél.
