Orosz doktor végre kipróbálhatta, hogy a gumicukorból öntött műujj képes-e túljárni az ujjlenyomatszkenner eszén. Kari celluxos rablással próbálkozott, Ákos viszont nem törődött a csúcstechnikával, egyszerűen ellopta a Zsigulit. De vajon megtaláltuk-e a GPS-es nyomkövetővel?
Elsőre az ujjlenyomatszkenner tűnik izgalmasabbnak, kezdjük is
azzal. Először a
2003-as Audi A8-ban
láttunk ilyet, valahol a váltókartól jobbra, tessék csak megnézni a
régi képet. A régi képet, amit még egy akkora digitális
fényképezőgéppel csináltam, hogy kényelmesen elfért benne a
flopi, amire fényképezett. Az a kamera időközben annyira
elavult, hogy már rég nem röhejes, inkább kívánatos retró (kéne, mi, de
nem adjuk!),
az ujjlenyomat szkennelése rablásgátlásra ellenben ugyanúgy lángra
lobbantja a fantáziát, mint 2003-ban.
Mert bár közben nem jött divatba így gátolni a rablást, ma már külön
is kapható, Magyarországon is.
Az utólag beszerelhető eszköz elég drága (80 ezer körül),
viszont néz ki olyan gagyin, hogy pár percre elgondolkodtunk, ne
küldjük-e vissza a forgalmazónak. Az ujjlenyomatszkenner misztikus,
titokzatos, vonzó, elküldtük inkább egy elsősorban riasztók
beépítésével foglalkozó villamosmérnöknek, Alarm Petinek
előzsürizésre.
Egy, két, há...
Kalandosan indult az ujjlenyomat-olvasós immó beszerelésének
története. Amikor először kerül hozzám új készülék, a
beszerelés előtt
asztalon szoktam tesztelni. A próba során végigmegyek a
dokumentációban említett összes funkción, szinte mindig
fény derül néhány turpisságra. A befektetett többletmunka bőven
megtérül, mert elmarad a beszerelés utáni meglepetés, tanakodás
és anyázás. A teszteléshez saját készítésű egyszerű kütyüt
használok, amit úgy terveztem, hogy asztali és mobil
körülmények között is használható legyen. A
hangfalcsatlakozókba bedughatók a vizsgálandó szerkezet
vezetékei, kapcsolókkal szimulálható a gyújtáskapcsoló és az
ajtónyitás-érzékelő, a LED-ek kijelzik az adott csatlakozón
lévő feszültséget (pl. indexlámpa, sziréna, központi zár
vezérlés).
A beszerelés előtti napon nekiláttam a CAR-F10500
teszteléséhez. A dokumentáció furcsa távol-keleti angolsággal
íródott, de kellőképpen szájbarágós stílusa miatt nem volt gond
az értelmezés.
Minden funkció kifogástalanul működött, kivéve az
ujjlenyomat-leolvasást. Többször megpróbáltam betanítani az
ujjlenyomatomat, de nem jött össze. Megpróbáltam gyengén,
erősen, mutatóval, többi ujjal, semmi. A kollégám is
sikertelenül kísérletezett vele egy óra hosszat. Ezután azt
gondoltam, hátha női a készülék. Megkértük Krisztát is, hogy
adjon ujjmintát, de ez sem vezetett eredményre.
Gyors telefon és ígéret:
másnap reggelre lesz egy másik, ami biztosan működik.
Így is lett. Reggel Ákosék hozták a szolgálati ezerkettest és a
másik immobilizert. Mivel az előző még össze volt rakva az
asztalon, gyorsan átdugtam rá a másikat, végre olvassuk le azt
az ujjlenyomatot. Hamar lebiggyedt a szám, mert ez sem olvasta,
sőt az olvasón lévő piros LED sem adott életjelet. Tehát még
rosszabb volt, mint az előző.
Ismét gyors telefon és ígéret: van egy harmadik készülék.
Rendben, de már itt az autó, csinálni kéne. Hogy jut el hozzám
a cseredarab? Megbeszéltem a forgalmazóval, hogy kijön Pest
szélére, én meg be elé Érdről. Vittem magammal a két rossz
immót és a tesztkütyümet (milyen jó, hogy mobil!).
A harmadik CAR-F10500 MŰKÖDÖTT! Kiderítettük azt is,
hogy nem a központi egységgel, hanem csak az olvasókkal volt a
baj. Végre lehetett kezdeni a beszerelést.
A CAR-F10500 műszaki szemmel
első ránézésre nem mondható gagyinak. A központi egység
bár elég méretes, de masszív. Három csatlakozó van rajta. A
legnagyobb a tápnak, a kétkörös indítástiltásnak és a
sziréna/kürt vezérlésnek. Az érintkezők lapos 6,3 mm-es
saruk, a vezetékek kellően vastagok. Korrekt, hogy van a
tápvezetéken biztosíték is. A másik, kisebb csatlakozó az egyéb
vezérlések (ajtó, gyújtás, reset) számára, a harmadik a
számítástechnikában elterjedt soros DB-9, ide csatlakozik az
ujjlenyomat-olvasó központi egysége. Az olvasót 20 pólusú
szalagkábel köti össze ezzel az egységgel.
A szalagkábel elég szerncsétlen megoldás, a csatlakozója
nem autóba való, semmi sem rögzíti véletlen kicsúszás ellen. Az
olvasón felhajtható plexi porvédő fedél alatt van az
ujjlenyomat-érzékelő felület, valamint piros és kék LED-ek. Az
olvasó rögzítéséhez a dobozban nem található semmi, én
kétoldalas öntapadós ragasztószalag segítségével raktam fel a
műszerfalra. A fent említett szalagábel-csatlakozó itt is
gondot okoz, mert kitüremkedik az olvasó alsó síkjából, amit
így lapos felületre nem lehet normálisan felragasztani. Ha
pedig a szagkábelt rejtetten akarom szerelni, jó nagy kivágást
kell készíteni, hogy elférjen a csatlakozó.
Belekukkantottam a központi egységbe is. Jófajta méretes,
zárt relék vannak a panelon,
az autó kontakthiba miatt biztos nem fog megállni, ez
megnyugtató. A forrasztások nagyítóval vizsgálódva már nem
ilyen bizalomgerjesztőek, majd kiderül, hogy hogyan viselik
hosszú távon az autóban előforduló akár százfokos hőingást.
A szerelés szempontjából jó, hogy a riasztás hangjelzése
lehet kürt vagy sziréna is, a vezérlőrelé bent van a dobozban,
egyszerűen csak a kijövő két vastag vezetéket kell megfelelően
bekötni. További előny, hogy a szerkezet működik anélkül is,
hogy az ajtónyitás-érzékelő be lenne kötve. Mi beszerelők
tudjuk, hogy
az ajtóérzékelés bekötése a mai autóknál nem is olyan
egyszerű. Feleslegesen bonyolítja viszont a részegységek
elhelyezését a központ és az olvasó közötti fekete doboz,
aminek ráadásul semmilyen kinövése a rögzítéshez. A
kábelkorbács színes, immobilizereknél fekete szokott lenni, de
szerintem nem ezen múlik egy esetleges szabotázs
sikeressége.
Általános működési leírás:
A CAR-F10500 ujjlenyomat-olvasós immobilizer. Megszakítja az
autó két - tetszés szerint kiválasztott - áramkörét, ami így a
kulccsal nem hajlandó beindulni. Ha az ajtót kinyitottuk,
és/vagy a gyújtáskulcsot elfordítottuk, akkor az
ujjlenyomat-olvasó bekapcsol (kék LED-ek világítják meg az
érzékelő felületet).
Pár másodperc áll rendelkezésünkre, hogy a korábban
beprogramozott ujjunkat az olvasóhoz érintve a védelmet
kikapcsoljuk. Ellenkező esetben a készülék néhány másodpercig
szaggatott riasztó hangjelzést ad (kürt vagy sziréna). Ezután a
beolvasást újra megpróbálhatjuk. Ha megfelelő az ujjlenyomat,
az autó indítható. Lefulladás után nem kell azonnal az olvasó
után kapkodni, mert a készülék csak jó pár másodperc után
élesedik.
Ha nem lehetséges az ujjlenyomat-olvasás (pl. a sérült
ujjunkon ragtapasz van), akkor
a védelem PIN-kóddal is feloldható. Ehhez az olvasó
oldalán lévő kis piros gombot kell nyomva tartani és megfelelő
számú LED-villogás után felengedni. A kódot tetszés szerint
megváltoztathatjuk.
Van egy úgynevezett szerviz mód is. Ez a nevéből adódóan
akkor hasznos, ha az autót szervizbe, mosóba adjuk. Ebben az
állapotban az immobilizer egyáltalán nem élesedik, az autó a
hagyományos módon indítható.
A szerkezet legfeljebb 30 ujjlenyomatot képes tárolni. A
memória törlésekor az összes tárolt ujjlenyomat elveszik,
egyesével törölni nem lehetséges.
Nekem
hiányzik egy kézenfekvő és fontos funkció (a dokumentáció
nem tesz említést róla), a rablásgátlás. A rablásgátlás a
már járó motort állítja meg bizonyos idővel azután, hogy az
autó (elsősorban vezető oldali) ajtajának nyitása (és csukása)
után nincs azonosítás, jelen esetben ujjlenyomat-beolvasás.
Schubert Péter
(AlarmPeti)
Valljuk be, nézzen ki akárhogy, mindnyájunkat alaposan felizgatott.
Hogy lehetne átverni? Egyetlen lopásgátló se ingerli az embert annyira,
mint ez,
sose gondolkoztam még elektronikai biztonsági rendszerek
kijátszásán, de ennél fordult a kocka. Nekem ugyan semmilyen
megoldás nem jutott eszembe, de Orosz doktor valahol azt hallotta, a
gumicukorból öntött ujj becsaphat egy ilyet.
Na persze, jogos kérdés, minek gumicukorral hülyéskedni, amikor
egyszerűen odamegyünk a tulajhoz, és levágjuk az egyik ujját.
Mivel a szkennerre több ujj is rátanítható, nagy eséllyel be tudjuk
indítani az autót. Biztonsági játékosok machetével indulnak autót
lopni, és rögtön egy csuklóból levágott kézzel érkeznek. Kettővel már
egyenesen biztosra is megy az ember. Igen ám, az ötlet egyszerű, de ez
a rendszer fejlesztőinek is eszükbe jutott:
csak élő ember ujját fogadja el.
A gumicukor csodája, hogy megfelelő öntési eljárás esetén jól
reprodukálja az ujjlenyomatot, ugyanakkor valamiért
az ujjlenyomatszkennerek élő szövetnek érzik. És ebből a
szempontból máris újra értelmet nyer a machetés kézrablás: autótolvaj-
Frankensteinként a halott kezet élővé lényegítjük.
Eredményeink egyelőre vitathatóak. Dr. Orosz egy kis égethető gyurma
és gumicukor segítségével új anyagot fedezett fel, ami milliókat érhet
majd, ha egyszer divatba jön a
véres takony . Az öntőformát azonban nem kezelte megfelelő leválasztó
zsiradékkal, így a műujjon, illetve inkább az eljáráson van még mit
csiszolni. Kipróbáltuk,
sehogy sem működött, aztán a szkenner már az Ákos igazi ujját se
fogadta el, aztán még vagy kilencszer húztuk le a dudáról a kábelt,
de a kudarc az kudarc. Az ujjlenyomatszkenner felvágási célokra
alkalmas, de nehéz szépen, gyáriasan beépíteni, és állandó rettegést
okoz, mikor mondja be az unalmast. Szívünk szerint csak demócélokra
használnánk, egy nem alapvető felszereléshez. Például a szivargyújtó
csak akkor működne, ha megfelelő ujjlenyomatot észlel stb. Merő
jaszkarizásra viszont kicsit drága.
Macumoto Cutomu bezzeg ügyesebb volt. A jokohamai egyetem
matematikusa 2002-ben végezte azóta elhíresült
kísérletét,
amiben élő ujjról vett műanyag lenyomatba a gumicukor
alapanyagául szolgáló zselatint öntött, és az így kapott
műujjal
a piacon akkor kapható ujjlenyomatszkennerek 80%-át
átejtette.
De Macumoto ennél sokkal meredekebb kísérletében is sikerrel
járt: egy pohár széléről leemelt egy ujjlenyomatot,
pillanatragasztóval rögzítette, aztán
lefényképezte, Photoshopban feltekerte a kontrasztot,
kinyomtatta egy írásvetítő fóliára, majd fényérzékeny
nyomtatott áramkörre égette. Az így kapott 3D-s ujj zselatinnal
kiöntve szintén működött!
Gyűlöltem
Én voltam az, aki a legtöbbet tesztelte az ujjlenyomatos
rendszert. Persze, ha tehettem,
mindenkit ámulatba ejtettem az űrtechnológiás Zsigulival, de
igazából minden porcikám gyűlölte. De erről nem az
ujjlenyomat-érzékelés tehet, utáltam volna minden hasonló elven
működő védelmet is (pl. Sky-Guard®), ami túlbonyolítja az
indulást. Minden egyes ajtónyitás után tapizni kell, akkor is,
ha csak ki szeretnék venni valamit a kocsiból. Utálatos dolog.
Ráadásul az eljárás mindig leizzasztott.
Kocsiba beszállni, gyorsan és sietve ujjunkat nyomni az
érzékelőhöz, majd izgulni, vajon sikerül-e felismernie. Az
esetek 90 százalékában sikerült is, de
a maradék 10 százalék pont elég volt ahhoz, hogy nagyon
megutáljam. Visít az autó, én meg ülök benne
szerencsétlenül, arra várva, hogy abbahagyja, és újra
megpróbálhassam. Sajnos, ha elsőre nem ismeri, többszöri
próbálkozásra sem valószínű, hogy fogja. Ilyenkor a másodszori
ujjlenyomat-olvasás helyett PIN-kóddal kapcsoltam ki.
A kód megváltoztatható, mi alapból a gyári 5-öt használtuk.
Ez azt jelenti, hogy az érzékelő oldalán levő gombot addig kell
nyomva tartani, amíg a piros LED 5-öt nem villan. De ne érjük
be a most elárult gyári beállítással, bonyolultabb kódokat is
használhatunk. A rendszer három számsorozat beolvasását teszi
lehetővé. Egy sorozatra 1-250 villogást programozhatunk. Tehát
extrém esetben beprogramozhatjuk 3 x 250-re. Vagyis
először megvárjuk a 250 felvillanást aztán másodszor is és
harmadszor is. Ha nem rontottuk el a számlálást akár
indulhatunk tova. Cirka negyed óra alatt le is szalad. Nekem az
öt is bőven elég volt.
Észrevettem két dolgot, ami megnehezítette az ujjlenyomat
érzékelését. Egyik reggel az ablakról kapartam le a jeget, és
kicsit vizes lett a kezem. Ez elég is volt neki hogy
tülköléssel jelezze, utálja a vizes ujjamat. Egy másik
reggel pedig többszöri próbálkozásra sem akarta beolvasni a
mutatóujjamat, ezért riadtan betanítottam újra. Utána működött
szépen. Amíg a rádiótlan Zsigával Biától Pestig értem,
rájöttem, mit hibáztam. Előző este botor módon
basszusgitároztam egy kicsit. Legközelebb lábujjra tanítom.
Égő Ákos
Hiányos gumicukor-öntési kísérleteink kudarca után a használati
utasítás hosszas tanulmányozásával kiiktattuk a szkennert, és
autólopást szimuláltunk. A klasszikus, elefántfül-lemelegítős módszert
természetesen csak imitáltuk, végül Égő Ákos egyszerűen beült, és
elvitte. Az
Autovéd lényege, hogy olyan autókba
való igazán, amelyikben nem sejtenek ilyen rendszert, tehát nem
használnak GSM-blokkolót. Ilyenkor, jogtalan eltulajdonítás esetén
azonnal kapjuk is az SMS-t, és kérésre az autónk pozícióját, útirányát
és sebességét. Ekkor
épp van annyi időnk, hogy szóljunk a haveroknak, hozzák a sokkolót,
vagy ami van. Remélem, nem vagyok demagóg, ha azt mondom, a
rendőrségre a legkevésbé sem számíthatunk. A keresésben használhatunk a
műholdas koordinátákat egy navigációs készülékkel, vagy mehetünk címre
egy hagyományos térképpel.
A GPS-es nyomkövetőkkel felszerelt autók ellopására régóta megvan az
infrastruktúra. A zárt tréleres elszállítás csak az egyik, kevésbé
elegáns lehetőség. A másik a sima, hagyományos lopás, ami azon alapul,
hogy bár a nyomkövetés GPS-es (globális műholdas helymeghatározó)
alapon történik, az autó a mobiltelefonos GSM-hálózaton adja le a
vészjeleket. GSM-blokkolókat pedig már
50 ezer forint körül kaphatunk. Változatos külsejű, általában feltűnés nélkül
hordozható dobozkák, melyeket eredetileg nyilván inkább olyasmire
fejlesztettek ki, hogy egy temetésen tutira ne csörrenjen meg egy mobil
se, de hát a dinamit is bányaművelő eszköznek volt szánva.
Szerintem...
Ez az eddigi legértelmesebb riasztónak nevezett cucc, amit
autóba lehet szerelni. Valójában egy mobiltelefon, rendes SIM
kátyával. Ez lehet előfizetéses vagy akár feltöltős is. A
beépítés után rendszergazdaként megadjuk neki a
telefonszámunkat, és utána olyan lesz, mint a jó házőrző, csak
tőlünk fogad el bármit (a sajátunkon kívül lehet még további
számokat is megadni neki, akikel kommunikál). Ha hívják, nem
veszi fel, ha SMS-t kap idegen számról, azt továbbítja nekünk.
Így tudjuk, ha lemerülőben van a feltöltés, mivel azt a
szolgáltató SMS-ben jelzi. Sőt ha a tolvajok külföldre viszik,
akkor megkapjuk az idegen szolgáltató üdvözletét is, így ha
máshonnan nem, innen tudhatjuk merre jár autónk.
A blokkolás működése roppant egyszerű. Tőszavas SMS
parancsokkal utasíthatjuk különböző dolgokra. A be- és
kikapcsolás is így történik, vagyis a telefonunk a távirányító.
Persze minden kiszállás után SMS-t küldeni, majd beszálllás
előtt ismét, kicsit macerás, de van lehetőség automata
aktiválásra is parancsot adni. Ekkor a gyújtás levétele után a
megadott idő múlva magától élesedik, nekünk csak egy törlő
parancsot kell kiadnunk mielőtt beszállnánk a kocsiba. Igen, ez
sok SMS-t jelent, ám cserébe nincs havi díj. És felveti azt a
kérdést, hogy mi történik velünk, ha mélygarázsba (pl. a
TotalCar szerkesztősége alattiba) parkolunk, ahol nincs térerő.
Lazán, a beépített cuccal kocsinkban leparkolunk, a riasztó
automatikusan aktiválja magát... és soha az életbe nem tudjuk
többé kikapcsolni, mivel nem tudunk neki SMS-t küldeni...
Rendeltetésszerű használat esetén viszont nagyon hasznos kis
cucc. Bármelyik pillanatban lekérhetjük az autó pozícióját, ami
kicsit többe kerül ugyan mint egy sima SMS, mivel egy központ a
GPS kordinátákat rögtön utcanevekké alakítja, és mi ezt kapjuk
meg. Így egy térképpel rögtön megtalálhatjuk. Persze van
lehetőség a GPS kordináták lekérésére is. Sőt interneten is
nyomon követhejük autónkat, mert a rendszert integrálták a
Google Mapsszel. Persze itt is van egy kis azonosítási
procedúra, hogy más ne férjen hozzá a pozíciókhoz, de ez is
SMS-ben megy. Szóval csak egészség legyen meg térerő, és
autónkról mindig tudjuk, merre jár épp. Vagy merre áll. Mert ha
úgy gondoljuk, bármikor küldhetünk neki egy STOP üzenetet, és
abban a pillantban leáll a motorja. Újraindítani pedig csak mi
tudjuk ám... egy SMS-sel.
Kari
Ha a GSM-blokkolóval az autó mellé állunk, már nem tud segítségért
kiáltani, akkor aztán ellophatjuk, ahogy egyébként tudjuk. Az
Autovédben annyi a jó, hogy ezt kifejezetten olcsóbb autókhoz találták
ki.
Egy
F Astrában vagy
tízéves japánban csak a paranoid tolvaj gyanít ilyesmit, amikor
legtöbben még egy rendes riasztóra is sajnálják a pénzt. És ha a tolvaj
sikeresen ellopta az autót, a rendszer pedig regisztrálta az útvonalat,
akár komplett bűnbandát is foghatunk, ahogy erre
volt is már példa .
Esetünkben XIII. kerület, Zsilip utca, mondta az SMS. Én egyből
indultam volna, de Karinak eszébe jutott, hogy ez hülyeség:
az a Zsilip utca, amire én gondolok, és a Népszigetre visz, a IV.
kerületben van. Az utolsó előtti SMS szerint viszont a
szerkesztőségi Zsiguli a Váci úton kifelé mozgott. Megbeszéltük
Ákossal, hogy előbb hagyjuk elbújni, és csak utána tiltjuk le a motort
egy STOP-üzenettel. Így megtalálni is nehezebb volt, főleg mert mint
utólag kiderült, olyan helyre bújt, amiről azt gondolta, nincs is a
térképen.
Ez a GPS-es megoldás egy kicsit a polgári önszerveződés felé viszi a
lopott autók ügyének kezelését. Akinek lopták már el autóját, vagy
általában bármijét, sokszor ábrándozik arról, milyen jó volna a tolvaj
szemébe nézni. Aztán addig ütni-rúgni a rosszhiszeműt, amíg ki se lát a
fejéből - mondom ábrándozik, azt végül is szabad. Most viszont a
károsult viszonylag könnyen valósíthatja meg az önbíráskodás
tényállását.
Először is megkapja az autóba természetesen sunyi módon, nem
láthatóan beépített egységtől a figyelmeztető SMS-t. Miközben a
Zsigulival tréningeztünk, a sikertelen próbálkozások alkalmával gyakran
szólalt meg a riasztó. Ilyenkor szépen
lehúztuk az egyik drótot a dudáról, és csend lesz. Nagyjából ennyit
is ér egy riasztó hangjelzése: a lakótelep parkolójában egy üvöltő
Zsigulin barkácsoló kámzsás alakok manapság senkit nem zavarnak.
Az Autovédet mindenféle érdekes konstrukcióban megrendelhetjük, havi
5250 forintért diszpécser figyeli autónk jeleit, és a megfelelő módon
intézkedik. Például alkalmanként 7000 plusz áfáért járőrt küld a
helyszínre, ami kényelmes, ha épp más dolgunk van. Járőrt átalányban
elő is fizethetünk, úgy havi háromezer adódik az 5250-hez. Ilyesmiket a
Skyguard is tud.
Az igazi okosság az Autovédben, ha nem rendelünk semmit, ez az
AV Mini, beszereléssel, érzékelőstül 133 ezer forint, amit részletben
is fizethetünk.
Térítésmentes hatósági közreműködés
A műholdas lopás- és rablásvédelem
magyarországi úttörője a Skyguard. 10 éve kínálják
szolgáltatásukat, és van olyan autóforgalmazó, amelyik Skyguard
nélkül nem is engedett ki az ajtón autókat bizonyos értékhatár
felett. Sokszor meg is szívtuk a tesztautókkal: ha nem gépeltük
elég gyorsan a kódot, vagy nem a megfelelő sorrendben nyitottuk az
ajtókat, jött a tiltás, az üvöltő autó és a megcsörrenő telefon a
kedves diszpécserrel. Kedvencem a
Skyguard honlapjáról a következő idézet: "Szükség esetén
térítésmentes hatósági közreműködést biztosítunk Magyarországon."
Nem is nagyon merem értelmezni.
A rendőrség tehetetlen. A politikusok korruptak.
A várost elönti a szenny. Semmi sem olyan, mint rég. De a
polgárok összefognak, hogy bosszút álljanak a szemét autótolvajokon.
Ennek a megoldásnak is kéne valami rendes marketingnév, mert a
riadólánc elég régiesen hangzik. Nevezzük mondjuk Charles Bronson
csomagnak.
Ha alszanak a haverok, hívja a
polgárőrt!
A tárgyban említett cikkel kapcsolatban
felhívnám figyelmeteket arra, hogy pl. Budapesten működik a
Budapesti és Agglomerációs Polgárőr Szövetség 24 órás ügyeleti
központja, mely a szövetséghez tartozó 60valahány polgárőr
egyesület szolgálatban lévő tagjait mindig tudja riasztani, ha
esemény történik. Ez hasznos lenne pl. az Autovéd lopásjelzések
civil kezelésére is, ha a központunk időben megkapná az
információkat. Állítom, hogy legkevesebb 4-6 járőr mindig kint van
a területen, akik tudnának perceken belül reagálni egy küldésre...
lehetne több eredmény az elfogásokban. Ez a központ jónéhány vidéki
egyesülettel is kapcsoaltban áll, illetve rendelkezik a rendőrség
(akár egyes járőrökre lebontott szintű) közvetlen elérésének
lehetőségével. (Ne kelljen várni a 107-es számra percekig, míg
felveszik végre...) Ha érdekel titeket a téma, várom válaszotokat!
Talán megérne pár percet egy műsorban is.
Budapest Központ telefonszámai:
06 30 621 2222
06 1 251 5366
Címe: 1145 Budapest, XIV. ker. Erzsébet királyné útja 17.
(Egyben a Zuglói Polgárőrség központja is.)
Üdv!
Mozsgai Endre
BPSZ Elnökség tagja
és a Polgárőrség Szentendre elnöke
Kedves Róbert!
Köszönöm a munkátokat és az oldalakon való megjelenését, de
a termékünkről írt cikkben leírtakkal kapcsolatban
helyreigazítást kérek:
A Cikkben az alábbiakat írod:
"A blokkolás működése roppant egyszerű. Tőszavas SMS
parancsokkal utasíthatjuk különböző dolgokra. A be- és
kikapcsolás is így történik, vagyis a telefonunk a távirányító.
Persze minden kiszállás után SMS-t küldeni, majd beszálllás
előtt ismét, kicsit macerás, de van lehetőség automata
aktiválásra is parancsot adni. Ekkor a gyújtás levétele után a
megadott idő múlva magától élesedik, nekünk csak egy törlő
parancsot kell kiadnunk mielőtt beszállnánk a kocsiba. Igen, ez
sok SMS-t jelent, ám cserébe nincs havi díj. És felveti azt a
kérdést, hogy mi történik velünk, ha mélygarázsba (pl. a
TotalCar szerkesztősége alattiba) parkolunk, ahol nincs térerő.
Lazán, a beépített cuccal kocsinkban leparkolunk, a riasztó
automatikusan aktiválja magát... és soha az életbe nem tudjuk
többé kikapcsolni, mivel nem tudunk neki SMS-t küldeni..."
Ezúton szeretném pontosítani, hogy a készülék hanghívással
be- és kikapcsolható, vagyis nem kell SMS-t küldeni minden
be-illetve kiszállásnál. Hanghívás esetén a készülék azonosítja
a felhasználót, majd megszakítja a hívást. Ez esetenként egy
illetve két csörgésszámot jelent ami a legtöbb
mobilszolgáltatónál 0.-Ft-ba kerül (kapcsolási díj).
Mélygarázsos szituáció esetén (nincs térerő, nincs hálózati
lefedettség), a készülék nem tilt le, hiszen ebben az esetben
akadályozná ügyfelünket a szabad helyváltoztatásban (mint ahogy
írod is). Ilyen esetben engedi a jármű mozgását mindaddig, míg
a jármű GSM hálózat által lefedett területre ér (vagyis ahol
helyzetmeghatározás és a kikpacsolás is működik),majd ezután
történik meg a leállítás.
Üdvözlettel:
Lízer István
Kereskedelmi vezető
