- De jóember, miféle műhely? Ez a mi, saját holmink, a srác hivatalos, bejelentett autószerelő, igaz, néhanapján hazahozza a munkáját, mint most ezt itt, ni. - Mutattam a bambán tornyosuló Transporterre a hátunk mögött.
- Jó, jó, persze, - majd diadalmasan, mint aki beviszi a kegyelemdöfést kibökte, - na de a múltkor az a fehér BMW, ami itt volt szétborítva?

Ahamm, innen fúj a szél.

- Az az én autóm. - veti közbe Péter, de ezzel nem lett vége.
- Na és az ott?! - és rámutat a kocsibeállón parkoló ezüst E34-re.
- Az is az én autóm, sőt, az meg az én motorom ott, bizony, három jármű van a nevemen.

Mintegy harminc percnyi magyarázkodással sem jutottunk semmire, hiába bizonygattam, hogy autós újságíró létemre a tesztautókkal itt parkolok, bent az udvarban a kék Mazda az én autóm, az is itt áll, nem jutottunk semmire. A bácsi a fejébe vette, hogy mi gazemberek vagyunk és hajthatatlan volt. Úgy is tette be maga mögött a kaput, mint valami börtönőr. Na, jól nézünk ki.

Közben persze kiderült, hogy a Közterület-felügyelet indította el a lavinát levelével. Lakossági bejelentés érkezett, melyben ilyen remek, bimbózó nyelvi virágok fordulnak elő, mint: közterület rendeltetésszerű használatának indokolatlan mértékű zavarása, indokolatlan mennyiségű gépjármű tárolása ill. üzemképtelen jármű közterületen való tárolása.

Szép bizony, főleg az indokolatlan mennyiségű gépjármű tárolása, na az olyan magyaros, mint a Gulyáskrém, vagy Farkas Berci bajsza. Persze a szerencsétlen íróasztali közteres nem tehet semmiről, (bár nem tudom, nem lenne-e kötelessége ellenőrizni a tényállást), de még ha ki is jött valamikor szétnézni, akkor is csak gépjárműveket látott volna az udvarban. Ott a Mazda, Peti E28-a és az E34, valamint egy tesztautó és jó eséllyel az átkozott, bordó Transporter is a garázslehajtón. És akkor még éppen nincsenek vendégeim, akik többnyire bizony autóval jönnek, ami nem is csoda, tekintetbe véve, hogy az alpinista-szerkó meglehetősen drága, anélkül pedig nehéz feljutni hozzám.

Ugyanis lényegében egy zsákutca végén lakom. Bár az utca kifejezés nem fedi tökéletesen a valóságot, hiszen az Olympus Mons meteor-szagatta lejtője márványpadlós bálterem a kis utcácskához képest. Félméteres gödrök, kilónyi kövek, sziklák, gumigyilkos zúzalék megszórva porral és aszfaltgöröngyökkel. Ez a jobbik oldal, a megközelíthető. A másik oldal lényegében egy off-road pálya, kizárólag Trabant-guru barátom és Winkler tudott eddig közlekedni rajta. Előbbi ott lakott a szomszédban évekig, a másik pedig egy 4Runnerrel jött. Ja nem, Tie egyszer feljött a Range Roverrel. Az három.

Ennyit a környékről. A házhoz tartozik egy udvar kocsibeállóval, a mellette lévő kapun keresztül pedig a garázshoz hajthatunk le. Az udvaron elfér három autó gond nélkül, a garázsban egy, lehajtóján kettő, ha nagyon kéne. De nem kellett, soha nem szenvedtünk helyszűkében. Apropó, bizony szűk lett az ingem nyaka, mikor megtudtam, mivel vádol a köz, így gyorsan le is csekkoltam az Interpol honlapját , valahová Moslem Abd Kadem és Eduardo Byron Vargas közé tippeltem magam, de szerencsére a szerv még nem tud rólam. Mindegy, idő kérdése csak és a kéz újfent tollat-papírt ragad, engem meg visznek.

Nem is aludtam valami jól az éjjel. Álmomban fogaim között egy Transit-adagolóval, jobbomban egy Zil-laprugóköteggel védtem a házat a ránk támadó Gepárd-csoport ellen, míg lakótársam szakadt szilentblokkokat lődözött csúzliból a beszivárgó írógépes közteresekre. Aztán homlokon talált egy sörétesből kilőtt análstömpszli, én pedig ijedten lesöpörtem a fejemre szakadt olvasólámpát és felébredtem. Jaj, végünk.

Nem értem, egyszerűen nem értem. Ha autó áll a ház előtt, az vagy a kapu előtti kikövezett részen, vagy a garázslejárat előtt parkol. A...hmm...utcára csak akkor állunk ki, ha valamelyik hátsó járművel mozdulunk és el kell állni az útjából. Forgalom szinte nincs, ha csak nem számolom a mopedes postást vagy a csütörtök reggeli kukásautót, de ezek gond nélkül elférnek, soha nem jelezte senki, hogy útban lennénk. Este tíz után nem flexelünk, nem hangoskodunk, a káromkodást és a zeneszót kordában tartja a bezárt garázsajtó.

Gondolom, soha senki nem ellenőrizte a kedves bejelentő állítását, hiszen látná, hogy van ugyan üzemképtelen jármű, de az nem közterületen, hanem - könyörgöm - a garázsban áll! Felbakolva. Vagy azt feltételezik, hogy reggelente kivisszük az utcára, hadd szokja a napot?! Mert jót tesz a fényezésnek egy kis kaliforniai patina? Különben is, mi az, hogy indokolatlan mennyiségű jármű tárolása? Mekkora mákja van Brunei szultánjának, hogy nincsenek szomszédai. Szegénynek milyen megdöbbentő lenne, ha egy reggel csengetne az egyenruha, hogy Hlavács néni bejelentése alapján magyarázza meg azt a sok autót. A GARÁZSÁBAN!

Kész, teljesen értetlenül állok a dolog előtt. A sarkon élő acélöntő-dinasztia ténykedése senkit nem zavar? Hogy lassan hozzájuk igazíthatom a konyhai kakukkos órát, olyan pontosan kezdik égetni a szigetelést a rézhuzalokról szombat este fél nyolckor? Persze, üsse kavics, csak a környék fáinak, bokrainak van egy olyan rossz tulajdonságuk, hogy az átkozott, csípős füstöt megfogják, nem tudja elfújni a szél. És persze ki nem találják, hol van a legtöbb fa. Bizony, a hegytetőn, ahol lakom. Így szombat este fuldoklósat játszik a barátnőm, a kutyám, a jókora fikusz az előszobában és fuldoklósat játszom én is, na meg az a pár száz ember, aki ott lakik a környéken. Fel kéne jelenteni azt a hülye akácot, az tehet róla, miért nem fordul lapjával, ha jön a füst nemde?! Úgy látszik, én könyebb préda vagyok.

Oké, mi nem égetünk semmit. Szerelgetünk a garázsunkban, amiért fizetünk, parkolunk az udvarban, amit bérlünk. Segítünk a barátainknak, akiknek nincs lehetőségük ilyesmire, pénzt ezért jóformán el nem fogadunk, orgiákba forduló kokó-partikat nem rendezünk és mégis itt tartunk. 2009-ben még mindig elég két ok ahhoz (papír és ceruza), hogy bárki bárkit büntetlenül feljelentsen, megkeserítve ezzel életét. Megértem én, hogy az ellenség vicsorogva kémlel a határ mögül és csak azt várja, hogy éberségünk meginogjon, na de ok nélkül az sem támad.

Nos, akkor innen üzenném a kedves bejelentőnek, a Közterület-felügyeletnek, a Moszadnak, a DEA-nek és a Nemzetbiztonsági Hivatalnak, hogy a kis, piros Lancia a barátnőmé, nálam van a forgalmija, nincs szükség vörös kódra, a héten elkészül.

Önnel történt már hasonló? Mondja el blogposztunkban.