XI. parancsolat: ne bontsad meg a te új automobilodat!

2007.02.21. 01:33
0 hozzászólás
Van egy 25 éves BMW-m, feleségemnek van egy nyolcéves Twingója. Időről időre előfordulnak velük dolgok, hiába, ami használva van, az kopik. A BMW-ben például a minap kirugdaltam a kárpitot a küszöbtakaró műanyagléc alól a sok kuplungolásban. Egy ideig próbáltam nem tudomást venni a folyton láb alatt lévő textildarabról, rátoltam a padlószőnyeget, visszahajtottam, ilyesmi, de aztán csak elegem lett.

Kinyitottam az ajtót, leguggoltam a kocsi mellé, és felkészültem a több órás vacakolásra. Ehhez képest a műanyagküszöb egy közepes erejű rántásra kijött, hozta magával a tökéletesen épen maradt patenteket. Lehúztam a gumikédert a lemezek illesztéséről, visszatömködtem a kárpitot, rányomtam a kédert, bepattintottam a küszöbvédőt, kész. Csak pislogtam; erre aztán igazán nem számítottam.

Azóta cseréltem már műszerfalizzót, hangszórót az ajtókárpitban, izzót a fényszórókban. Mindig minden flottul ment, pillanatok alatt megvoltam a kis javításokkal. A Twingóval nem egészen ilyen egyszerű a helyzet. Mikor ötéves korában megvettük, nem égett a beltérvilágítás, hátul az oldalsó műanyag kárpitelem egy rögzítőpatent híján zörgött, a bal tükröt kifelé nem mozgatta a villanymotor. Semmiségek, mondtam, majd otthon a garázsban öt perc alatt megoldom.

Káromkodva indultam a forrasztópákáért, hogy direktbe összeforrasszam az érintkezőket

A belső világítással kezdtem. Kipattintottam a burát a helyéből, ki is jött, bár kipergett mellőle pár milligramm műanyagszilánk. Ennél a típusnál a bura előre-hátra billentése kapcsolja a világítást ki-be, illetve ajtónyitásra reagáló üzemmódba - vagyis a mi autónknál kapcsolta, eddig. A műanyagszilánkok ugyanis abból a kis fészekből jöttek, ami az izzót fogó egyik rugalmas rézlapkát a helyén tartotta. Próbáltam összeragasztani a műanyagokat pillanatragasztóval, de a műtéti heg folyton felszakadt, amikor próbáltam visszarakni az izzót. Végül maga a rézlapka is eltörött.

Káromkodva indultam a forrasztópákáért, hogy direktbe összeforrasszam az érintkezőket, de függőlegesen felfelé forrasztani sajnos, mint menet közben kiderült, nem egyszerű. Végül valami apró drótdarabkával eszkábáltam össze az egészet, óvatosan visszalöktem a burát. Ha kinyílik az ajtó, most világít. Nem az igazi, azóta is úgy van.

A tükörhöz már hozzá sem mertem nyúlni, így vettük, hát azóta is úgy van.

A hátsó kárpitelemet is próbáltam a helyére rakni. Mivel a rés túl szűk volt, hogy hozzáférjek, meg ugye kellett volna egy másik patent, hogy legyen minta, amit elviszek az autósboltba, elhatároztam, hogy kiveszek egy ép patentet (vagy viccesebb nevén bolhát). Elkezdtem finoman húzni a plasztiklapot - semmi. Erősebben húzom, már kezdi vágni az éle az ujjamat - semmi. Erősebben meghúzom, kesztyűben - reccs, eltört egy másik patent is, a nagyobbik része be is esett a lemez mögé. Elengedtem a kárpitot, mondom, majd a szervizben. A szervizben aztán eddig minden olajcserénél szóltam, hogy ezt is próbálják már helyrehozni, de valahogy - nem is értem - mindig elmulasztották, azóta is úgy van.

A tükörhöz már hozzá sem mertem nyúlni, így vettük, hát azóta is úgy van.

Egy cimborám még rosszabbul járt, neki ugyanis még újabb autója van. A kétéves Kia Ceratót egyszer elmosta az eső. Rossz helyen parkolt szegény a fővárosban az emlékezetes nyári monszun idején, jött egy árhullám az utcában, és az autóban az ülőlapok tetejéig megállt a víz. Szegény tulaj nem is mert hozzányúlni, inkább egyből betrélereztette a kocsit a márkaszervizbe. Ott szétszedték, szakszerűen, szakműhelyben, minden szükséges tudással felszerelkezve, hetekig szárítgatták, majd összerakták. Azóta a Kia kárpitelemei összevissza állnak, zörögnek, nyikorognak. Nem lehet vele mit csinálni, azóta is úgy van.

csak becuppantja a rádiót a helyére és kész, szól, nem zörög

Persze a gyártók tudják a legjobban, milyen egybeöntött, megpiszkálhatatlan beltereket csinálnak manapság. Nem véletlen, hogy minden autóban, még abban is, amit rádió nélkül kér a megrendelő, ott a gyári antenna, gyári hangszórószett, bekábelezve. Úgy látszik, még így is megéri, csak nehogy meg kelljen bontani a kárpitozást. Így az autóvásárló, aki botfülű, viszont anyagias, és nem hajlandó kifizetni mondjuk százezret egy olcsó, de az autó márkajelzésével ellátott gyári fejegységért, bátran megveheti inkább megveszi a diszkontban a huszonezres empéhármassat, és nem kell megbontania semmit, csak becuppantja a rádiót a helyére és kész, szól, nem zörög.

A hifisták viszont megszívták. Ha high-end cuccokat, árnyékolt kábeleket, és láncos toronyórát akarnak utólag beépíteni az új kocsiba, lehet, hogy szépen fog szólni, de nem biztos, hogy hallani majd a zörgéstől. Ők tehát eleve ne is vegyenek új autót. A többiek meg, akik már vettek, adják el az első kiesett bolhánál, és vegyenek egy még újabbat. Vagy egy sokkal régebbit. Kínlódjon az élettartam-tervezett, avulni kezdett páréves műanyagcsodával más.