hirdetés

Gábornak (egy másiknak) feltörték az autóját. Persze idióta, aki
félmillió forint ára fotóscuccot az autójában hagy, amíg beugrik a
bankba, mentségére szóljon, hogy ha mindent magával visz, erősen
serpaszerű jelleget ölt. Bement tehát bankolni, csak a Canont meg a
laptopot vitte, közben a tolvajok a lámpákat, vakukat. Mivel az autó
bank előtt állt, az egyik biztonsági kamera látószögébe esett, így
miközben Gábor a rendőröket várta, megkérdezte a biztonsági őrt,
sikerült-e valamit felvenni. Igen,
nemcsak a két tolvajról készültek szép felvételek, hanem a fehér
Fiestáról is, rendszámostul, amivel elhúztak az alvilág
királyai.

Gábor megvárta a rendőröket, egy óra alatt ki is értek, majd a
helyszínelők elé tárta a bizonyítékot.
Nem mutattak akkora lelkesedést, mint Gábor, aki akkor már egy
lépéssel előbbre tartott a nyomozásban: be kéne URH-zni a központba,
nem körözik-e a Fiestát. Ha ugyanis körözik, az rossz jel, ha viszont
nem, van rá esély, hogy egyszerűen kimennek a nyilvántartott lakcímre,
és beviszik a tulajdonost, aki ha hasonlít a klipen szereplő
elkövetőre, az ügy már véget is ért.

Nem lehetett berádiózni.
Mert hát azt nem lehet. Csak ha megállítanak egy közúti
ellenőrzésnél, és kíváncsiak, van-e kötelező biztosításom? Hmmm, mmm.
De ugye kiadják a körözést? Persze, persze, kiadjuk. Forró nyomos az
ügy? Hogyne.

Valamiért Gábor engem hívott, nincs-e valami ötletem, mert hiába a
rendőr megnyugtató enerváltsága, őt akkor is érdekelné, körözik-e az
autót. Felhívtam kedves egykori riportalanyomat, és este kilenckor már
Gábor is tudhatta, hogy a nevezett rendszámú fehér Fiesta nem áll
körözés alatt.
Egyrészt öröm, másrészt mégis mikor fogják körözni? A
helyszínelők írtak egy jegyzőkönyvet, és a műszakváltásig szépen
lerakták a portára? Mellesleg miért kell a károsult előtt
titkolózni?

A körözést másnap reggel kilenckor adták ki, ellenkező esetben még
valakit megégethet a forró nyom.

A rendőrség számítógépes rendszere, már ha egyáltalán van neki,
érdekes állapotban lehet. Nagyjából mint az egész testület.
Nem végeztem rendőrtiszti főiskolát, ahogy az Olvasók többsége sem,
de valószínűleg ugyanarra gondolunk. Ilyen esetben beszólunk a
központba, kikérjük a Fiesta tulajdonosának adatait, kimegyünk a
bejelentett lakcímére, esetleg károsultastul, hiszen van még hely az
autóban, ő meg úgyis ráér. Ha a feltételezett elkövető nincs otthon,
vagy nem is ott lakik, megpróbáljuk előkeríteni, végülis erre vagyunk
kitalálva.

Nagyjából így gondolkodna egy privatizált rendőr, akin a tulajdonos
szigorúan számon kéri az elvégzett munkát.
Még egy autólopási statisztikát is csak márka szerint tudnak
összebogarászni, és évekig azt se adták ki. Csak amikor az
illetékes figyelmébe ajánlottam, hogy mi közérdekű adat, ha nem ez, és
ha továbbra se adják ki, az olyan, mintha megvesztegette volna őket
valamelyik, a statisztikában rosszul szereplő forgalmazó. Így aztán
mégis kiadták . Típus, évjárat szerinti statisztikák továbbra sincsenek,
pedig számítógépek vannak a rendőrségnél, internet is akad, kéne
valaki, aki adatbázisokat kezel.

Vannak rosszul működő magáncégek és hanyag tulajdonosok, de ezek a
kapitalista farkastörvények miatt idővel beleállnak a földbe. Az állam
hanyag tulajdonos, ez már csak elkerülhetetlen, a tulajdonos elvileg a
tízmillió állampolgár, akik lehetetlenül elvont államigazgatási
szerveken, közvetlenül és közvetetten választott képviselőkön keresztül
gyakorolják tulajdonosi jogaikat.
Ennél még az is félelmetesebb, ha egy tulajdonos egész évben
Hawaii-on kite-ozik, mert ő legalább elvileg benézhet néhanap,
szétlopták-e már a céget. Na de az állampolgár? Vagy egy
vizsgálóbizottság, aki örül, hogy egyáltalán megalakulhatott, de nem
rúghatja rá az öltözőajtót az üzletvezetőre. A tulajdonos messze jár,
az üzletvezető birtokon belül van, mire egy külsős átlátná a rendszert,
megette a fene az egészet.

Amikor Simon Tibort agyonverték, hálás téma volt a szórakozóhelyeket
védő rendőrporták kérdése. Gyorsan betiltották a rendőrportát, mint
intézményt, ami drámai változást nem hozott. A rendőrök kidobói
tevékenysége amúgy is tilos volt,
egyébként meg a Simon-ügy óta tovább portáznak, csak ha gáz van,
egy kicsit többe kerül elsikálni. Magam is borzongtam, tényleg micsoda
szégyenteljes dolog a rendőrporta, de rendőr barátom elmagyarázta, hogy
azok a rendőrök portáznak, akiknek nincs gyomruk a kenőpénzhez. Például
ő. A fizetésből megélni nem lehet, ezzel bajos lenne vitatkozni,
ólomkatonák bérfestéséhez meg nincs kézügyessége

Minden nagy traffipaxhullámnál elmondja valamelyik főrendőr, hogy a
bevételt nem a rendőrség, hanem a költségvetés kapja. És erre még
mintha büszkék is lennének. Pedig mi abban a fennkölt, hogy más
államigazgatási szervek herdálják majd el keservesen összegyorshajtott
bírságforintjainkat? Kapják csak ők, engem nem zavar. Engem az
indokolatlan, zsebre bírságolásra kihegyezett traffipaxolás zavar. A
tartalékizzókészletezés. A lesben állás össze-vissza festett útjelek
mellé rakott kétértelmű tábláknál. Ha ilyesmi nincs, nyugodtan dőljön a
lé a
rendőrségi kasszába. Vegyenek rajta új autót, nyelvtanfolyamot,
hogy ne fulladjon szánalmas makogásba a segítséget kérő külföldiekkel
folytatott párbeszéd, számítógépet, meg pár ifjú hackert, aki ért hozzá
és szereti a kihívásokat.

A jelenlegi szolgáltatás számomra elégtelen. Lelopták az
autójáról az összes kereket és a rendőrök szinte sértetten érkeztek a
helyszínre két és fél óra elteltével, miért zaklatja őket ilyen
aprósággal? Eltűnt az autója, és a rendőrök hozzáállása alapján olyan
érzése volt, hogy ebből nyomozás nem lesz, csak akta? Az nekem nem
szolgáltatás, hogy gimnazistákat motozgatnak, és ha találnak náluk egy
spanglit, a pénztárca megcsapolására is feljogosítva érzik magukat, a
bűnjelet meg egy alkalmas pillanatban elszívásos módszerrel
megsemmisítik.

Költöztető

Zukok kerekén képesek méricskélni a barázdákat, de a
rendőrautót villamossínen előző S8-ast az életben nem érik utol, nem is
nagyon forszírozzák. Egyébként is, a rendőrök jelentékeny hányada csak
az egyenruha tekintetében különbözik egy bűnöző külsejű illetőtől -
kedvenc ferihegyi hazaérkező képem, ahogy rosszarcú rendőrök rosszarcú
taxisokkal haverkodnak, pacsi, cigi, Welcome to Hungary. Az még megy,
hogy egy Bush-látogatás előtt nagyon sokat összegyűlnek a Ferihegyi
úton, és egyszerre villogóznak, de a szervezettséget és kreatív,
határozott döntéseket igénylő válsághelyzetekben teljes a csőd.

Ha a rendőri intézkedés pénzbe kerül,
a felesleges riasztások száma is csökken. A szociálisan
rászorultak pedig igazolni tudják sanyarú anyagi helyzetüket, egy
falusi asszonyverés tettesének bezsuppolását majd alapítványok fizetik.
Esetleg a trafipax-kassza bizonyos százalékát fordítják ilyesmire.

Az autósokat amúgy is gátlástalanul szipolyozza az állam,
most az fizetne, aki igénybe veszi a szolgáltatást. Én szívesen
fizetnék mondjuk tízezret számla ellenében egy koccanás utáni gyors és
hatékony helyszínelésért, úgyis megtéríti a vétkes fél biztosítója. Ha
betörtek hozzám, az is megér egy tízest, a kárhoz képest nem oszt, nem
szoroz, lett volna több eszem és kötöttem volna biztosítást.

Gábort közben azzal vigasztalta egy földije, hogy neki ugyancsak a
III. kerületben lopták el az
A6-osát, a kertből.
Kijöttek a rendőrök, nézegettek, mondja nekik a károsult, hogy a fűben
mcdonald'sos zacskók vannak,
a tolvajok valószínűleg a békásmegyeri McDrive-ban vásároltak be,
mert egy távolabbi Meki junkfoodja már rég kihűlt volna. És a
McDrive is be van kamerázva, simán lehet, hogy videón megvannak a
tolvajok, akik esetleg arcról ismerősek is lehetnek. Na és, Gáborkám,
szerinted elmentek a zsaruk a Mekibe? Lehet, de csak egy
sajtburgerért.

Két eset van.
Hiába a sok krimi, hülyék vagyunk mi ehhez, nem értjük, hogy néz
ki valójában egy nyomozás. A másik lehetőség, hogy a rendőrök annyira
leszarják már, mi van, hogy a látszatra sincsenek tekintettel, hiszen
ebben a McDrive-os esetben legalább
imitálhatták volna a nyomozást. Gábor érzi is a helyzet
reménytelen voltát, és azon töpreng, hogyan lehetne mondjuk egy ötven
rugót belengetni, nyomozzanak má', de ezúttal viccen kívül. Úgyhogy a
privatizált rendőrségnek tényleg van létjogosultsága.

Végre abbamarad az aktuális főrendőrök
többrendőrtazutcákra-mantrája; egy tulajdonos kevesebb, képzettebb,
alkalmasabb, szervezettebben ténykedő, hatékonyabb és nyilván jobban
fizetett rendőrt akar. Nem pedig többet, hogy aztán
a nagy, zavaros masszában egyszerűbb legyen az anyagi erőforrásokkal
rosszhiszeműen bánni, haveroknak állásokat kreálni, aztán tovább
szipolyozni az államkasszát, mert a több rendőrnek több pénz kell, mert
kevés a fizetésük, elvégre sokan vannak egy kasszán.

Az ellenőrzés kérdése érdekes dolog, hogy ki koppintson a rendőrök
körmére, ha rosszul dolgoznak. Részletkérdés, oldják meg, és ha valaki
valahol alkalmatlan, vegyék el tőle a működési engedélyt, áthelyezés
helyett. A rendőrséget ugyanolyan rövid pórázon tartja a politika, mint
az állami tévét. A privatizált rendőrséggel kapcsolatban
bizalomgerjesztő volna, hogy
megáll a saját lábán, nem elemi érdeke, hogy jóban legyen az
aktuális kormánypárttal, kívülállók számára egyszerre ijesztő és
vicces körülmények között hallgasson ki politika-közeli bűnözőket.

Ne szolgáljanak, többnyire elég lenne a szolgáltatás. Ez se lehet
sokkal bonyolultabb, mint egy vendéglőt üzemeltetni,
csak oda kell rá figyelni és sokat dolgozni. Kezdetnek meg is
próbálkoznék egy falusi körzeti megbízotti irodával.

(Utóélet: Gábor autóját szerdán törték fel. A következő hétfőn
megint a bankban volt dolga. Véletlenül találkozott a nyomozókkal, akik
akkor vitték el a videofelvételt. Ami annyi, mint öt nap. Nem szívesen,
de elárulták, hogy megtalálták a Fiesta tulajdonosát, de aznap nem ő
vezette az autót.)