Már nem az a kérdés, hogy Brüsszelnek sikerült-e elérnie, hogy a magyar állam drámaian csökkentse, avagy teljesen el is törölje a használt autók regisztrációs adóját. Tudjuk, hogy egyelőre nem. De akkor mi a frászkarikáért etettek bennünket hónapokon át mindenféle optimista hírrel?
Ez az egész regadós ügy azt juttatta eszembe, ahogyan a csernobili katasztrófát kommunikálta hajdan a sajtó. Ugye mindenki emlékszik rá? Az első napokban csak a vak ködösítés ment: "A TASSZ szovjet hírügynökség cáfolta az állítást, miszerint katasztrófa történt volna egy ukrán atomerőműben...", aztán jött a tengernyi, buta, átlátszó blabla.
Aztán amikor nyilvánossá váltak a Finnországban mért sugárzási értékek, akkor már elismerték, hogy valami kisebb hűtőrendszeri meghibásodás ugyan előfordult az erőműben. De azt, hogy egy teljes reaktorblokk, úgy, ahogy van, a levegőbe röpült, és emiatt gyilkos sugárzás érte a környező területeket, majd kisvártatva radioaktív por terítette be fél Európát, csak jóval később ismerték el. Pedig ott voltak a szakemberek, jelentettek a felelősöknek, akik meg tudták, hogy ezt nem lehet majd elhallgatni.
Értik, ugye? Egy téma, ami tömegeket érint, méghozzá érzékenyen, az illetékes szervek pedig - bár nagyjából tisztában vannak a kifejlettel - bőszen hallgatnak, aktívan melléinformálnak. Akárcsak most. 2006 novemberében ugyanis még arról volt szó, hogy akár kilencven százalékkal is csökkenhet a személygépkocsik regisztrációs adója, 2007 elején ez viszont annyiban módosult, hogy február 5-től, az új rendszer alapján lényegében csak a dolgok logikája változik, az adó mértéke marad.
De hogyan nyelte ezt le Brüsszel? Ehhez érdemes ismerni az EU motivációit. Az uniós bizottságok azért támadtak minket a regadó miatt, mert úgy látták, hogy a kivetett importadó - mert a regadó az - nem arányos az autók avulásának mértékével, mi több, jobban sújtja a régi kocsik tulajdonosait ez a spéci magyar szabály, mint az új autókét. Azaz úgy vélték, hogy az újautó-lobbinak túlságosan is lefeküdt a kormány, ennek a levét pedig a szegényebb rétegek isszák meg. Meg az autónepperek, de ők akár választhatnak más szakmát is.
Bárki, bármilyen gonoszságot is feltételez az EU-ról, azt azért sejtheti, hogy ilyesfajta igazságtalanság távol áll a szervezet működésétől. Több ország ellen is folyik hasonló aránytalanságok miatt uniós eljárás, ebben az autóimport-korlátozós témában rajtunk kívül Olaszország a másik főkolompos. A magyar kormányt 2007. január 1-ig kötelezték, hogy tegyen rendet a regisztrációs adó háza táján. Amit nem akar megérteni az a rövidlátó EU-s testület: a magyar nemcsak akkor ügyeskedik pofátlanul, ha neppert, áfacsalót, zugkifőzdést játszik, hanem akkor is, ha politikust.
Törvényhozóink zseniális ötlettel álltak elő. Ha már azok ott az EU-ban annyira akarják az avulással arányos terheket, ezen ne múljon a jó viszony - átszabják. Egyrészt feloldották a régi autók behozatali tilalmát - mostantól nemcsak az Euro 2-es környezetvédelmi normáknak megfelelő kocsik hozhatók be Magyarországra, hanem bármilyen jármű, aminek az Európai Unió valamelyik országában érvényes műszaki engedélye, környezetvédelmi igazolása (a gyengébbek kedvéért: zöldkártyája) van. Halleluja! Jöhet a Caterham, az Ariel Atom, a VW-motoros AC Cobra replika!
Az új regisztrációs adó e fenti könnyítésen túlmenően valóban nagyvonalúan kezeli az öreg autókat. Egy tízéves kocsira az előirányzott, teljes regisztrációs adónak csak a 28, tizenöt évesre csupán 16, a húsz évnél öregebb csotrogányokra pedig mindössze 10 százalékát kell megfizetni. E félhír nyomán születtek azok az írások tavaly novemberben, amelyek a 2006-osnál akár 90 százalékkal kedvezőbb regisztrációs adóról tájékoztattak. Kár volt a startpisztoly dördülése előtt kiugrani a hírrel.
Mert 2007 elején kiderült, hogy a barátinak mondható százalékos kedvezmények ugyan állnak, de az a bázisadó, amiből ezeket a kedvezményeket adják, erősen függ a kiszemelt kocsi környezetvédelmi besorolásától. Nesze neked esélyegyenlőség, te nyomorult, piti, öregautós hülye. Mert amíg az Euro 4-es autók regadó alapja csak hat százalékkal nő 2007-ben, a többié viszont jóval nagyobb mértékben emelkedik - a környezetszennyező, 2000 előtti benzineseké és az 1996 előtt gyártott dízeleké 60 százalékkal . Borzalom. És ettől az 1996-tól vajon miért nem tud elszakadni a regadós döntéshozó testület? Talán mert a Horn-kormány legszebb aranykora volt?
További anyázásra adhat okot, hogy nem csak a szennyezés mértékével, hanem a köbcentik gyarapodásával is ijesztően nő a regadó alapja. Egy büntikategóriába sorolt (tehát 1996 előtti) kocsira 1,1 liter alatt 749 ezer forint, 1,4-1,6 liter között 1 434 000, 2-3 liter között 4 397 000, három liter fölött pedig már mellbevágó, 9 622 000 forint az adóalapja. Utóbbi kapcsán akaratlanul is utánaszámol az ember - behozatalkor hiába kell csak a tíz százalékát megfizetni a tízmilliós tételnek, azért az a közel egy guriga meglehetős hatékonysággal elrettenti valakit attól, hogy leüsse azt a jó kis rozsdamentes, 1984-es, M635-ös BMW-t az ebay.de-n...
A regadó módosítása ebben a formában lényegében MSZP-s döntések következményeként született meg, amire az SZDSZ-es Dr. Hankó Faragó Miklós 2006. december 18-án be is terjesztett egy indítványt, amelyben olyan érdekes gyöngyszem is szerepel, hogy az új regisztrációs adó mértéke a járművek értékének oly nagy részét teszi ki, hogy az "konfiskatórius" (sic!) jellegű, tehát alkotmányellenes, de alapjában véve az egész beadványon látszik, hogy bátortalan utánalövés csupán.
Eddig is sokan pufogtak azon, hogy Németországban, de akár a szomszédos Ausztriában is már egy-két ezer euró közötti áron (ami 250-500 ezer forint) tágas, jó állapotú, korrektül karbantartott családi autót lehet kapni - ugyanazt a kocsit viszont nálunk hat kiló és másfél millió között mérik. Novemberben egy pillanatra megcsillant a reménysugár, hogy azok is viszonylag elfogadható, akár hosszabb távok lerobbanásmentes megtételére alkalmas családi autóhoz juthatnak, akiknek még az egymillió forint fölötti, erősen használt példányok is elérhetetlenek.
De mostanra okafogyottá lett az optimizmus - az importterhek (elsősorban a regadó, de ide számolandóak a behozatali kiadások és a forgalomba helyezési költségek is) megfizetése után legfeljebb tíz-tizenöt százalékos előnyhöz juthat az, aki önmérséklettel 1,4 literesnél kisebb motorú benzines, vagy kétliteresnél kisebb dízel autót választ. De nem kell nagy melléfogás, hogy a külföldön vadászgató autós ugyanennyit ráfizessen a hazai árszínvonalra. És minden autó, amit nagyobb motor visz, öngyilkosság, tehát felejtő.
Az EU szerint el kellene felejtenünk a regadót. A magyar illetékesek viszont úgy vélik, hogy egy ilyen húzással ugyanúgy beözönlenének az országba a rozsdás, környezetszennyező romok, mint 1989 és 1991 között. Én meg úgy vélem, hogy az akkori autóínségben érthető volt, hogy idelapátoltuk Európa összes szarát, csak hogy autóhoz jussunk. De mára túl sokan megégették magukat az öregebb autókkal ahhoz, hogy hebehurgya módon belemenjenek mindenféle gyanús portéka megvásárlásába. Meg ne feledjük, hogy most már itthon is meg lehet vásárolni szinte bármilyen új autót részletre - márpedig a garancia és a zsenge kor biztosítéka a tömegek számára mindennél többet jelent.
Gondolom, az öregebb autók importjának liberalizálása az igazán rászorulókat és a hobbistákat segítené - előbbiek a lehetséges behozhatóaknál most sokkal ótvarabb járművekkel járnak (éljen az átgondolt környezetvédelmi koncepció!), utóbbiak pedig csak szórakozásra - értsd, néhanapján - használják az autóikat. Mindkét csoporttal rendesen kibaltáztak.
Belső informátoraim azonban azt csiripelik, hogy az EU még nem fogadta el az új regisztrációs adóról szóló tervezetet. Sőt, komoly esély van arra, hogy márciusban el is vetik majd. Ide vág a régi vicc a legbizakodóbb állatról: a reményhal meg utoljára.
