Ügynökeink újabb vérfagyasztó küldetésen vannak túl: próbaeladással vizsgálták, hogyan vásárolnak az autókereskedők. Fukszos nepperek helyett jórészt tárgyalóképes vállalkozókat találtunk; igaz, készpénzben átlagosan 15 százalékkal kínáltak kevesebbet annál, amennyiért kitennék a placcra.
Mindenki ismeri a magabiztos
magánhirdető kedvenc fordulatát: "Kereskedők kíméljenek!" A
használt autók piacán azonban gyakorlatilag megkerülhetetlenek az
autóstelepek, több okból. Az első, hogy a kínálat jelentős része
náluk összpontosul. Másodjára, ezek a cégek
ma már többet nyújtanak az egykoriaknál: beszámítás, hitel,
átírás egy-két nap alatt, mint egy szalonban. Hogy merre
jártunk, mit láttunk? Találkoztunk igazi régi vágású nepperekkel és
az élet bármely területén bevethető, iskolázott kereskedőkkel.
Magabiztos multival (AAA Auto) és az árnyékában kesergő
kicsivel.
Egymást érik az egyforma telepek a Budaörsi út M7-estől való
elválása után, vagy az Üllői út vége felé. A Fővárosi Autópiac külön
szociográfiai felmérést igényelne; zárt, menekülési útvonalat nem
kínáló elrendezése, illetve a látszat ellenére igen összetartó
népessége miatt természetesen a közelébe se merészkedtünk. E nélkül is
vártak ránk izgalmak, ugyanis a fővárosi használtautó-kereskedelem
arany háromszögének számító Fehér út - Albertirsai út környékén
kezdtünk.
A méltányos kereskedő, aki a bizományosi eladást kedveli –
Autó-Everest
Korán van, szombat, tíz óra múlt. A reggeli hóesés még befedi az
autókat, éppen azon szorgoskodik egy úr (öltözéke az évszaknak
megfelelő normál utcai, aranyat látható módon nem visel), hogy legalább
az árak láthatóvá váljanak a szélvédő mögött. Talán úgy van vele, előbb
azt nézik, és csak utána, hogy milyen márka melyik típusáról van
szó.
Munkáját szívesen félbehagyja a kedvemért. A típusszöveg - úgy tűnik
- jól kidolgozott ("szeretnénk eladni az autónkat, de nincs kedvünk
magánszemélyekkel vacakolni"), és az eladáshoz választott négyéves,
szervizkönyves, 54,5 ezret futott, átlagnál jobban felszerelt (automata
klíma, villanyablakok stb.) Seat Toledo is piacképes.
Első kérdése a színre vonatkozik; megnyugszik, hogy metálszürke.
Míg az utcán hagyott autóhoz caplatunk, együttes erővel szidjuk a
cégflottavásárlókat, akik a majdani eladási árral nem törődve
ragaszkodnak a fehér színhez. Kint vizuális vizsgálatot tart, a
kilométeróra állását firtatja, törtük-zúztuk-e korábban, kérdezi.
Keresztkérdésekre számítottam, a kormány és a kerekek kíméletlen
rángatására, lengéscsillapító-hintáztatásra, kézi műszerekkel való
bűvészkedésre, fölényeskedő fitymálásra; helyette gyorsan árat mond:
bizományosi értékesítést javasol, 2,1-2,2 millió forint remélve az
eladónak. 2,3-ra árazná, áll is egy ugyanilyen bent, százassal
olcsóbban, fehér színű.
Én inkább a készpénzes átvételt favorizálnám, erre kétmillióra
csökkentett összeggel válaszol. De jobban járok, ha a magam
kockázatára beadom, biztat. Tíz percig sem tartott az akció, egy
névjegykártyával gazdagabban, de kicsit csalódottan távozom. A
sértő, hazug sztereotípiák mélyen belém ivódtak.
A legsoványabb ajánlat és egy régi vágású kolléga a Vezér Autó
Kft.-től
Szép, sárga téglaépület a Delta Popp telephelyén,
hiába, a kereskedések is fejlődnek, a lakókocsi-faház vonal
mentén. Azt nem mondanám, hogy vetődnének rám, de fagy van, a szél
is fúj, fenyegető hófelhők úsznak az égen, bent meg kellemes meleg.
Csak úgy ültéből szólít meg egy nagydarab, középkorú fickó, ránézésre
túlórázó portásnak mondtam volna. A szokásos bemutatkozás ("autóm van
eladó", "milyen, mennyi idős" stb.) után felkászálódik, megtekinti a
portékát. Nem túl lelkes, de nem is barátságtalan.
Elég felületes, gyorsan rámegy az anyagiakra: "Szerintem a reális
eladási ár kétmillió, kettőmillió-egy lehet, de mi nem tudunk annyit
adni érte." Biztosítom. nem számítottam arra, hogy ingyen dolgoznak,
persze attól még kissé mellbeütő a javasolt
1,7 millió forint. Most azonnal le is foglalózná (még jó,
ennyiért én is). Külső szemlélőnek úgy tűnik, hogy a készpénzes
felvásárlás ellenében számítanak az emberek megszorultságára. Ez
érthető, az viszont tény, hogy legalább féltucatnyi konkurens akad száz
méteren belül, némileg vastagabban fogó ceruzával.
Három óvatos duhaj – Indy Car
Harmadik kereskedés, és még mindig tart a lelkesedés, ahogy a Toledo
nevét említem.
Hiába, sokat segít a VW-platform. Itt nem bíznak semmit a
véletlenre, ahogy beengednek a telepre, hárman sereglenek körém. A
tulajdonosként bemutatkozó fiatalembert simán nézném végzős főiskolai
hallgatónak; még szerencse, hogy a többiek jobban hasonlítanak a
közismert nepperképre.
Feltűnően barátságosak, sőt egyenesen közlékenyek: rögtön lenne egy
vásárlójuk,
egy "bácsika", aki ugyan "Opelben gondolkodik, de majd
befolyásoljuk a gondolkodását". Semmi kivetnivaló nincs ebben, magam is
örülnék, ha valami elfekvő rom helyett egy ilyen megkímélt,
leinformálható autóra akarnának rábeszélni. Tüzetesen átnézik a
szervizkönyvet és a számlákat.
Nem a külső karcolásokon veszekszenek velem, hanem a váznyúlványokat
ellenőrzik. A volán állapotát hosszasan vizslatják; álnaiv
érdeklődésemre elárulják, hogy vannak próbálkozók, akik vasig koptatott
kormányú autóról 50 ezres futást állítanak. Hozzátéve, hogy szerintük
kár csalni, mert egy ilyen autó úgyis elmegy 300 ezer km-t.
Megkérdezik, hogy van-e nyári gumigarnitúra, örömmel konstatálják, hogy
igen, és rögtön alufelnin.
Aztán félrevonulnak tanácskozni. Ekkor ügynöktársam hirtelen
átvedlik nézelődőnek álcázott fotósból kémmé. Tisztán hallja, ahogy
dicsérik az autót, és nem szívesen hagynák, ha más tenné rá a
kezét. A lelkesebbik kétmilliót, a józanabbik 1,8-at javasol.
Hozzám a kisebbik összeggel jönnek, igaz, "azt azonnal, bármikor". Ha
tényleg eladó lenne a Seat, biztosan tennék kísérletet a feljebb
tornázására, és valószínűleg nem is sikertelenül. Összességében
normális banda, eladni és - gyengébb pillanatomban - venni is mernék
tőlük.
Elhagyjuk a Delta Popp nevéről ismert régiót, és
a keskeny Régi Fóti utat célozzuk meg. Még másfél éve
nézegettem
autókat, akkor vetődtem erre, és csodálkoztam rá a számos autótelepre.
Populációjuk azóta ritkult, köszönhetően egy erős ragadozónak, egy-két
kilométerrel arrébb.
Belső információ
Kollégánk, aki érdekelt egy
autókereskedésben, bízva a
leírásomban, a személyes megtekintés mételye nélkül, pusztán az
Eurotaxra és a többi hirdetésre támaszkodva a következő ajánlatot
tette: attól függően, hogy milyen autót vásárolna nálunk, a
beszámítási ár: 2 080 000–2 130 000 Ft
között lenne. Ha nem vesz tőlünk semmit, akkor alacsonyabb kicsit,
de akár kp-re is jöhet. Bizományos eladás esetén
2 290 000-ért tennénk ki .
200 autós telep, 20 autóval – SPK Mobil
Sejtettük, hogy
az erőszakos AAA Auto rövid időn belül megfojtja a környékbeli
konkurenciát, ettől függetlenül ijesztő, hogy egy hatalmas, régebben
valószínűleg két vállalkozónak is kenyeret adó telephely ennyire üresen
tátong. Sebaj, hol máshol kapnának az árun, mint itt?
Békés olvasásból riasztom fel a faházban tartózkodó fiatalembert.
Gondolom, nem szokták ilyen váratlanul rátörni az ajtót, inkább
megbeszélt időpontban jöhetnek a kuncsaftok. Elzárkózásra, a szomorú
gazdasági helyzet ecsetelésére számítok, ehhez képest nyitottan reagál.
Akkurátusan végigméri az autót a rétegvastagság-vizsgálóval.
Lebukunk, az autót fényezték, négy elemét, kívülről. A régi
beidegződésnek engedve fanyalog. Jön hamarosan a tulajdonostárs, ő is
méricskél, de tulajdonképpen nem húzzák le az autót, látják, hogy
legfeljebb meghúzták az oldalát, szerkezetileg sértetlen.
Ajánlatot azonban nem adnak. Van pénzük, meg is vennék az autót,
most rögtön, de én már az elején elrontottam: tájékoztató árat kértem.
Mint elmondják, ők csak mára érvényes árat tudnak mondani,
mert napról napra változik egy ilyen autó értéke (ez, mondjuk, nem
igaz), és lehet, hogy holnap megvesznek valamit, és akkor nem lesz
a kasszában semmi (ebben lehet valami). Ár nélkül, de azzal a
biztatással távozom, hogy "biztosan megegyeznénk".
Hemzsegő tömeg, mint karácsonykor a hipermarketben – AAA Auto
Sok borongást hallottam már a kis közérteket megfojtó
multinacionális láncok káros jelenlétéről. Aztán a panaszkodókkal
később találkoztam a hipermarket felvágottas gondolájánál, ahol arról
biztosítottak, hogy mennyivel olcsóbb és frissebb itt az áru, mint az
éjjelnappali légymászta csemegepultjában. Ez a cseh illetőségű cég is
valószínűleg hasonló utat jár majd be:
dömpingárral megöli a többieket, és ha övé a piac java, majd
kereshet is.
Fellépésük az "ajándék" parfümmel és a "csak pár kérdésem lenne"
típusú adatfelvevőkkel hasonlatos. Először is, a központi számukon
elmondott gépszövegben rögtön tisztázzák, hogy hangfelvételt
készítenek, és ha megadom személyes adataimat, azzal hozzájárulok azok
ügyfélszolgálati felhasználására. Ez nem tréfadolog, az
időpont-egyeztetés másnapján fantasztikus akciójukról szóló,
egyenesen Csehországból küldött SMS érkezik, illetve két türelmetlen
telefonhívással is zaklatnak.
Akár telefonon keresztül felbecsülik az autó értékét. Én találkozni
akartam velük, de Önöknek ezt - csak úgy, passzióból - nem javaslom.
Rengetegen gondolják úgy, hogy a nem túl alaposnak látszó
állapotfelmérés és az azonnali készpénzfizetés nagyszerű dolog. Láttam
én ott sok mindenkit, Renault Clióval érkező alsó-középosztálybelitől
szakadt BMW hetestől megszabadulni akaró, nyakában 70 deka aranyat
hordozó figuráig. Úgy negyven perc után kerültem sorra (
a véletlenen múlik, kit szólítanak meg a felvásárlók, sorszám nincs,
csak tülekedés). Mivel nem szándékoztam azonnal otthagyni az autót,
így a típusra, évjáratra, futásteljesítményre vonatkozó irányárat
kaptam: kétmillió készpénzre, 2,1 bizományba.
Ez nem rossz ár. Ha igaz. Hallottam eseteket, hogy öt órát ültették
egyhelyben a delikvenst, de még aznap pénzzel távozott. Olyat is, hogy
mire konkréttá vált az üzlet, hirtelen leesett az ár. Ezek elfogult
külsősök dühből odavágott szavai voltak. Írjon hát a kedves olvasó, és
így megtudjuk az igazságot.
Hogy övék lesz-e a piac java? Nincs kétségem. Csehországban 15,
Szlovákiában 5, Lengyelországban, Romániában és nálunk egy-egy óriási
telepük van. És már tervezik a három további megnyitását. Csak
itthon.
Hét bánatos perc – Autótrió
Eddig mindenhol szívesen látott eladó voltam a Toledóval. Itt
viszont lehervadt a mosoly a kereskedő arcáról, nagyot sóhajtott, és
egyhuzamban hét percig panaszkodott. Nem tudja megvenni, mert nagyon el
kéne adni már valamit.
Tele a telep, nem lehet versenyezni a csehekkel. Komolyan
megsajnáltam, együttérzésemről biztosítottam (erre melegen
megszorította a kezem), és a túlélés lehetőségeiről kérdeztem.
Specializálódás ritka autókra. Idősebb járművek. Szerintem még
azért is buzgón imádkoznak, hogy omoljon össze az átkozott
multinacionális konkurencia. Egy gazdasági létforma megszűnését látjuk,
alig 15 évvel létrejötte után?
Aki szedte sátorfáját, és elmenekült – Dankai Autó, Dunakeszi
Korábban hallottam, hogy a Dankai bezárta a Régi Fóti úti telepét.
Az értékesítési pont azonban nem szűnt meg, hanem tavaly november
elsején átköltözött a dunakeszi bevásárlóközpont parkolójába. Feladva a
büszke irodaházat, zárt és őrzött nagy udvart, elcserélve egy
konténerre és pár tucat le nem választott parkolóra.
Ebben is van logika. A vevők 90 százaléka az internet alapján
jön. Az, hogy most három kilométerrel arrébb irányítják őket, tök
mindegy nekik. Legfeljebb kicsit többet kell várni a kereskedőre, és
kevesebb adminisztrátorlánynak lehet szépeket mondani.
De - rettenetes hosszú tanakodás után - az autót megvennék. Miután
nagyon alaposan átnézték, egyedüliként még próbakört is tettek. A
körítést leveszem: mint megtudtam,
az Eurotax 2-2,1 között adja a vételi, 2,36-2,46 milliós eladási
árat. Ehhez képest 2,2-ért van olyan autó, amit (más) november óta
hirdet. Egymillió-kilencszázezer, készpénzben. Tulajdonképpen nem
rossz. Az erős szomszéd ezt 5 százalékkal fejelte meg, de az nem volt
konkrét.
Cikkünk terepmunkája alatt azt kellett látnom, hogy
már nem nézik hülyének az embert, válogatott jelzőkkel ócsárolva a
járművet, amivel odaóvakodott. De az állítás, hogy az eladáson már
nem is keresnek, csak a hitelek után a bankoktól kapott jutalékból
élnek, azért füllentés. Egyfelől kényelmes így megszabadulni az
autónktól. Mégis, ennél a viszonylag jól eladható járgánynál 10-15
százalékról kell lemondani a javukra. Én biztosan magam hirdetgetném.
És ön?
A felkészülés fázisai
Számos próbavásárlással edzettünk a mostani bevetésre.
Bemelegítésképpen levelekkel zaklattunk többtucatnyi
újautó-forgalmazót, a tanulságokat pedig szépen
összefoglaltuk.
Haladó szinten az arctalan megkeresést személyes kontaktusra
cseréltük. A bevált fogásainkat két részben (
első
és
második)
osztottuk meg a kedves olvasókkal.
Kockázat szempontjából ezek kutyafülének számítanak. Igaz,
máskor is használtunk rejtett hangfelvevőt, és lődörgött
titokban kattintgató fotós körülöttünk, de ott az esetleges
lelepleződés esetén a kultúremberek között megszokott
elintézési módokkal találkozhattunk volna. Itt viszont
egy rosszul rögzített mikrofon, egy leplezetlen kattintás
joggal kelthetett volna bosszúságot a másik félben, amit a
következőképpen fejezhetett volna ki: "hát ez meg micsoda,
vazze', ti micsináltok itt?!".
Ezért aztán az álcázást a tökéletesig kellett fokozni.
Gondosan választott, réteges, de jó hangáteresztő
öltözet, aminek belsejére bombabiztosan rögzíthető a
mikrofon csipesze. A legnagyobb óvatossággal kellett eljárni,
hogy ne legyen feltűnő a másik fél szavainak maradéktalan
rögzítéséhez szükséges közelség. Azt kellett észrevennünk, hogy
a mostani kereskedők túlságosan visszafogottak, hol van már a
régi magabiztos harsányság? A szokásosnál távolabb, az autó
rejtekében lehet babrálni a diktafon kezelőszerveivel. A fotós
kezébe cigarettásdoboznyi méretű technikát adtunk, lelkére
kötve, hogy sose engedjen a háta mögé senkit a telepre
bemerészkedve, továbbá őgyelgése legyen célirányos, de ne
áruljon el erős érdeklődést. Igen, a fotók egy részén az ő keze
árnyékol, amikor ravaszul a tenyerébe süllyesztett géppel - az
ujjai között kis rést hagyva az optikának - exponált.
