Maxi-mini levehető előlappal
Teszt: Peugeot 1007 1.4 HDI - 2005
Caméléo belső
A Peugeot 1007-nek szép hosszú előélete van, pedig csak szeptember közepe óta forgalmazzák Magyarországon. Az alapot képező Sesame koncepciómodellt 2002-ben mutatták be, amiből aztán minimális változtatással készült el a Pininfarina keze nyomát is magán viselő 1007-es. 2004-es bemutatása után még másfél évet kellett várnunk, hogy végre beinduljon a gyártás.
Nem könnyű feladat kategóriába sorolni, főleg, ha már ment is vele pár métert az ember. Míg a képek kisautót sejtetnek, beülve megdöbbentő méretű tér vesz körül. Ráadásul itt vannak a kisbuszosan gördülő ajtók. De lehet egy négyszemélyes kisautót egyterűnek nevezni? Hogyne lehetne.
Mintha a 807-es elejét és végét lecsippentették volna úgy, hogy az első üléssor tágasságában és magasságában szinte változatlan maradt. A hasonlóság a 807-tel még számos egyéb megoldásban kiütközik, itt van például a gyerekmegfigyelő tükör, vagy a középre helyezett fedélzeti számítógép. Viszont nagyon hiányzik a karfa, sajnos az a mozgó ajtóról is lemaradt.
Hátul kicsit az A Merci hátsója üt vissza, de a díszcsíkká váló ajtósín és a hátsó lámpa mindenképpen egyedivé teszi. Jópofa a dupla A-oszlop közötti kis háromszög ablak, ilyen kis barlangot hátul is találunk. Bájos megoldás, de a lőrésnyi üvegfelületeket nagyon nehéz lesz belülről megpucolni.
Az biztos, Ali babának nem volt ilyen könnyű dolga a barlanggal, mint nekünk, ha a manapság kincset érő parkolóhelyre próbáljuk betuszkolni kocsinkat. A tükrök szélességére még egy centit kell rászámolnunk, és már be is fértünk. Sajnos a mellettünk álló, nem tolóajtós kolléga már nem fog annyira örülni, milyen ügyesen beálltunk mellé, és számítsunk rá, ha nem mi távozunk a helyszínről elsőként, az a legkevesebb, hogy rányitja az ajtót szépséges metálfényezésünkre.
Hatalmas a nyílás, közel egy méteres, amin beszállhatunk. A háromajtós verzióknál ez nem hátrány, nemcsak az elöl ülők, de a hátra száműzöttek is értékelik. Vékonyabb testalkatúak vagy gyerekek a hátramászást az első ülés előrehajtása nélkül is megoldják.
Az ajtó a kulcs távirányítójáról vagy az ajtókon található kilincsek segítségével nyílik, de a belül található gombokat is használhatjuk. Egy dolog van, amire figyelni kell, hogy ezek közül egyszerre csak az egyik megoldást válasszuk, mert szegény kisautó könnyen összezavaradik, ha a sofőr mellett az utas is belenyúl az ajtók irányításába.
A teszt végére már rutinszerűvé vált, hogy miután beültem a kocsiba, és megnyomta az ajtócsukó gombot, először a biztonsági övet kötöttem be és csak utána indítottam el a motort, mert a becsatolás ideje alatt az ajtó is szépen bezárult. Ha viszont csukódás közben indítóztam, menet közben megállt. A kis szünet után záródott volna tovább, de ekkorra már türelmetlenül nyúltam a gomb felé, amivel csak teljesen összezavartam a csukó-nyitó folyamatokat.
Menet közben nem nyitható a tolóajtó, de nyitott állapotban is el lehet vele indulni. Ez nyáron vicces lehet, de most túl hideg volt ahhoz, hogy élvezni tudjam.
A dugóban ácsorogva, a többi autóba átnézegetve vettem észre, hogy ők milyen alacsonyan ülnek. Vagyis én magasan. Így nagyszerű rálátásom volt az előttem zajló forgalomra. A hátsó utas pedig még feljebb ül. Az egyterűsen magas karosszériának köszönhetően még így is rengeteg hely van a fejünk felett, sőt, még széltében sem kell szűkölködnünk.
A négy utas nyugodtan terpeszkedhet, amennyiben a székeket koppig hátrahúztuk. Nagyszerű dolog, hogy a két hátsó ülés külön-külön is mozgatható előre vagy hátra, így mindenki elfoglalhatja kiérdemelt helyét, és talán még a csomagoknak is marad valamicske hely. Ha csupa óriás utazik, a 178 literesnek kalibrált csomagtartóba jó, ha egy bőrönd elfér, de hátsó utasok nélkül ezt a teret 1048 literesre bővíthetjük, amivel már egy költözésnél is besegíthetünk.
A Totalcar címlapjáról ajánljuk
A Vokswagen 19-re lapot húz
