A Kia ellenállt a kísértésnek, és az európai bemutatón egyszer sem hangzott el a crossover kifejezés. Volt önhordózás, súlycsökkentés, személyautós viselkedés, ami kell, de crossover az nem volt. És Koreában még mindig nem tudják, hogy a Nápoly melletti Sorrento az két r.
Csökkentették a tömegét vagy 215 kilóval, köszönhetően annak, hogy az új Sorento gyakorlatilag csak a nevet tartotta meg az elődtől. Újak a motorok és maga a kasztni-futómű is: végre szakítottak az alvázas szerkezettel és a hátsó merev tengellyel. Ettől aztán romlott a vontatási képesség, ami persze viszonylagos, mert a 3,5 tonna az kategóriaelső volt, a 2 és fél tonnás vontatási képesség meg simán csak jó.
Padtársammal, Katona Mátyással (Az Autó) kő-papír-olló alapon eldöntöttünk, ki vezet, nekem a jobb egy jutott. Kifordulunk a parndorfi parkolóból, megyünk a fertő-tavi körútra a navi utasításainak megfelelően, és még nem teszünk meg három kilométert, de azt kell mondanom:
- Te, ez nekem nagyon alvázasan fut!
Mátyás pont ezt akarta mondani, hogy ő se érzi ezt a fene nagy önhordóságot, meg személyautós viselkedést. Kicsit megmozgatja a kormányt – hát igen, ültünk már ennél okosabban viselkedő SUV-ban. Fotózunk egyet a kavicsbányában, aztán cserélünk; igen, ez a vezetőülésben ugyanolyan butácska alvázasnak érződik, mint utasként.
A motor, az új 2,2-es, 197 lovas dízel tényleg lehet 197, mert bitangul megy, bár nyilván legkésőbb 150 ezer kilométernél széthullik majd, hiszen ez az ilyen literteljesítmény nem a hosszú élet titka. Ha valaki sose padlózza, nyilván elmegy akármennyit, de ahhoz tényleg egygazdás, tizenéves dízel Sorento kell.
Városban a Sorento még épp a kezelhető, élhető méret, de finoman sajnos ott se fut – fontolóra kéne venni a Kiánál, hogy nem csak a Cee’d, de a többi autó futóművét is itt hangolják, Európában, mert a Cee’dé jól sikerült, a Sorentóé meg rosszul. Országúton egyszerűen rossz érzés vele menni; van benne feszesség és van benne lágy imbolygás is, de mindkettőből valahogy a rossz. A tesztút nagy része ráadásul olyan szerpentin, amin nagy öröm lenne motorozni, vagy Minizni, én még egy 1,4-es Cee’det is szívesen meghajtottam volna – bármit, csak Sorentót ne kelljen.
Még nehezebben érthető a futómű, ha kimegyünk az autópályára, és egyből pont jó, magabiztosan feszesnek érezzük. A dízel automata ráadásul jóval kevesebbet, olyan 3000 körül pörög 130-as tempónál, és itt hangszigetelés is jutott a géptetőbe, úgyhogy kellemesen halk, tágas és kényelmes utazóautó a Sorento – sztrádán.
Benny Oeyen főmarketinges szerint a Sorento mérföldkő volt a Kia történetében, ezzel lépett ki a cég az olcsó kisautó-imidzsből. A Sorento legjobb éve a 2005-ös volt, 40 ezer eladott példánnyal és 14 százalékos piaci részesedéssel. Ami nem is lehet nagy trükközés a számokkal, már úgy értem, a többi év értelemszerűen rosszabb volt, de mivel a Sorentóból összesen 185 ezret adtak el Európában, az átlag nem lehetett évi 30 ezernél rosszabb.
A forma sokat változott, hiszen a gyakorlatilag márkajelzés az egyetlen elem, amit átvettek az elődmodellből, de a sorentóság azért abszolút látszik rajta, leginkább oldalnézetben. Az új Sorento orra egyetlen félkörívből indul, ami lehet egyszerű trendkövetés is; láttunk már ilyet Infinitin, Civicen meg mindenféle máson is. Ha szépen, következetesen végigviszik, lehet jó. Peter Schreyer, az Auditól érkezett fődizájner szépen, ízlésesen végig is vitte: az új Sorento nagy, de nem böszme, elegáns, de nem hivalkodó – a Sorentónál már hagyomány a jó forma. A hátsó lámpák nekem nagyon erősen idézik valamelyik előző Land Cruiser otrombaságát, de gondolom, ez se véletlen. Okos megoldás, hogy a lökhárítók látszólag színre fújtak, viszont sunyin mindenhol ott dudorodik egy fekete műanyag koptatóréteg.
Az új koncepcióhoz tartozik, hogy Sorento II-ből lesz már 2WD változat is, ami jól jön az árháborúban, és persze a kibocsátási átlagot is szépen csökkenti. Nem beszélve arról, milyen kevés embernek van szüksége valójában egy összkerekes Sorentóra, elég, ha csak a holland és dán piacra gondolunk: kevés szintkülönbség, enyhe tél.
Újdonság a hét ülés is: ilyet eddig csak a koreai vásárlók vehettek. Vezetni nem tudtunk hétülésest, de az ebédszünetnél bemásztunk az egyikbe. Mivel az új Sorento tengelytávja kicsit csökkent, eleve kétkedéssel fogadtam a nagyobb beltérről elhangzott mondatokat, és a rajzos humor kategóriájába soroltam azt az ábrát, ami a három üléssort ábrázolta ember-sziluettekkel és „b” feliratú nyilakkal a combokon, amiből arra lehetett következtetni, hogy mindenki azonos hellyel gazdálkodhat. Ami egyértelmű képtelenség.
Hát bemásztunk – a jobb hátsó ülést szépen előre lehet dönteni, ülőlapostul-mindenestül, úgyhogy a bejutás nem is olyan nehéz. A hely leghátul nem sok, de láttunk már sokkal kamubb hétüléseseket; igazából gyereküléshez való ez, mert felnőtt embernek túl magas a padló, és a segge csúcsán kell üldögélnie.
Ha már itt tartunk, gyorsan elmondom, hogy hiába széles a középkonzol, tökéletesen elfért a jobb lábam, ami manapság nagyobb autókban se mindig jön össze, és ebben a vonatkozásban a Toyota Land Cruiser V8-at szoktam emlegetni, amiben még ki is párnázták a középkonzolt, mert nekik is feltűnt, hogy nyomja a térdcsontot.
A csomagtartó nem hogy kisebb lett, de valósággal eltűnik az előd árnyékában. A Sorento csomagtartójára ugyanis a hivatalos honlap szerint ma is 898 litert ad meg, ami nyilván tetőig pakolva értendő, libatollból, úgy, hogy a végén ráül az autóra a moszkvai nagycirkusz kilenc elefántja. A Kiát pedig vagy megbüntették végre a notórius hazudozásért (emlékszünk még a multilinkre és a nem létező, de alapként hirdetett önzáró differenciálra), vagy most már átmentek őszintébe, de a lényeg, hogy 531 litert deklarálnak.
A csomagtartó a valóságban még ennél is sokkal kisebbnek néz ki, pedig most már nem vesz el belőle teret az alváz, meg a merev tengely. Nagyobb is, mint amilyennek tűnik, mert a borítás alatt van egy jó nagy üreg. Amibe élő ember magától nem pakolna, hisz’ hülyeség ez a koncepció, de gyakran eljátsszák a gyártók, hogy az újságíró benézzen a csomagtartóba, ledöntse az ülést és megállapítsa, nahát, sík csomagtér!
Biztosan létezik az a vásárló, aki ha van tízmillió forintja autóra, akkor egy Kia Sorentót vesz. Én viszont egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaha is ilyesmit tegyek. Viszont jövő augusztustól lesz belőle hibrid. A magam részéről sok sikert kívánok a Sorentónak, de akinek számít a jó futómű, inkább nézzen körül a vetélytársaknál.
További cikkeink
