Egy test, két lélek

2009.09.14. 06:45
El tudnak képzelni olyan autót, mely mindent tud, amit egy családi limuzinnak tudnia kell, de, ha a sofőr is úgy akarja, brutális utcai versenyautóvá alakul át?

Reggel csepergett egy keveset. Nem örültem neki, pedig akkor még nem is tudtam pontosan, mi vár rám. Azzal persze tisztában voltam, hogy a Porsche új limuzinját, a Panamerát fogom vezetni hamarosan, melyből egyelőre csupán V8-as változatok léteznek – idővel lesz V6-os és hibrid is –, és a legvisszafogottabb is 400 lovas, de a többiről fogalmam sem volt.

Amikor megérkeztem, láttam ugyan, hogy a három Panamera – egy 400 lóerős S, és két 500 lovas, összkerekes Turbo – mellett parkol még egy rakás szép tisztára suvickolt Boxster, Cayman, meg 911-es is, de nem tudtam, hogy ezek is mind ránk várnak.

iután szétfotóztuk a kocsikat és minden újságíró kifejtette, miért tetszik, vagy éppen nem tetszik neki nagyon a Panamera, rövid sajtótájékoztatón mondták el a lényeget. A Panamera limuzin, a Porsche első igazi négyajtós, négyszemélyes, teljes értékű limuzinja. Valamivel hosszabb és szélesebb, mint mondjuk az A6-os, bár, a csomagtartója szűkebb: 445 literes. Igazi Porsche, igazán porschés dizájnnal, borzalmasan erős motorokkal, remek, állítható futóművel, észveszejtően gyors automata váltóval stb.

Nem hangzik rosszul, de azért az ember legyen mindig szkeptikus. Egy sajtótájékoztatón meg aztán pláne. Szép a Panamera, elismerem: tényleg sportos, tényleg elegáns és tényleg kilométerekről látszik rajta, hogy ízig-vérig Porsche. De nagyon nagy. A szalonban a kis sportkocsik között egyenesen monstrumnak tűnt (a Cayenne hátrébb parkolt), de akárhogy is, egy ötméteres autó mindenképpen nagy. Főleg sportkocsinak.

Eszembe jutott egy szép emlék, mikor az RS4-essel egyetemben az S6-os meg az S8-as Audit is kipróbálhattuk a Hungaroringen. Nagyon jó autó volt mind a kettő, de csak limuzinnak. Sportkocsinak az S6-os és az S8-as is csapnivaló. Bevallom ezúttal sem számítottam sokkal nagyobb élményre annak ellenére, hogy a Panamera másfélszer drágább az S6-osnál.

Panamera

Kívülről már megcsodáltuk, ideje volt beülni. A Panamera utastere ultra modern. Elegáns is, hiszen mindent finom bőr borít, de az alaphangulat mégis futurisztikus, rengeteg a gomb elöl-hátul, alul-felül, az embernek hirtelen fogalma sincs, mit hol keressen. Rövid szemlélődés után azért lassacskán kialakul a kép, felfedezzük a rendszert a káoszban.

Az ülések tökéletesek mind helykínálat, mind kényelem, mind sportosság tekintetében, ráadásul hátulra is kagylóüléseket szereltek, így pontosan ugyanolyan kényelmesen utaznak ott is az utasok, mint elöl. Rendben van a fejtér és a lábtér is, még szép, ekkora bakit ilyen patinás cég nem engedhet meg magának.

A 4,8 literes V8-as csöndesen duruzsol, sőt, a piros lámpáknál leáll a start-stop rendszernek köszönhetően, ami ebben a modellben nem arra szolgál, hogy az üzemanyagon spóroljanak a kedves tulajdonosok, hanem hogy a lehetőségekhez mérten óvják a környezetet. A futómű kényelmes, de tart is, a gázreakció és a kormány közvetlen ugyan, de azért annyira nem, hogy nagyon óvatosan kelljen vezetni. A Panamera nem rángat, nem hirtelenkedik, csak siklik magabiztosan, ahogy egy limuzinnak kell.

Családi autónak tehát valóban teljes értékű a Panamera: négy személy kényelmesen szállhat ki-be, és kényelmesen utazhat akár hosszabb távra is. Ezt azonban sok más, jóval olcsóbb autó is tudja, nézzük hát, megéri-e a Panamera azt a rakás pénzt, amit kérnek érte, tényleg tudja-e azt ez a kéttonnás batár, amit a többi Porsche?

Ahhoz, hogy ez kiderüljön, először a gombok erdejében kellett kiigazodnunk. SPORT PLUS módba váltottunk, felkeményítettük a futóművet és kikapcsoltuk az elektronikát – az aktív kipufogórendszert külön gombbal állíthatjuk, két állása van: csöndes utazó és mérgesen brummogó. Egyszerre másik dimenzióba csöppentünk.

A sportosra hangolt Panamera nem is emlékeztet a limuzinra. Olyan agilis, úgy ugrik minden rezdülésünkre, mint jó katona a parancsra. Hirtelen azon kaptam magam, hogy ha nem bánok nagyon finoman az autóval, rángat, ugrabugrál, mint egy megbokrosodott ló. Elég volt csak meglegyinteni a gázpedált, már repültünk is, hirtelen gázelvételnél a kocsi agresszívan bólintott a motorfék miatt. A duplakuplungos váltó tényleg nagyon gyors, és automata módban is jól használható.

Sokat nem vezettem a kocsit, és sajnos kevés kanyarral találkoztunk útközben, de így is kiderült, milyen magabiztosan fordul a Panamera. Sokkal gyorsabb kanyarban, mint gondoltam, sokkal könnyebben lehet mozgatni a fenekét, mint gondoltam és sokkal, de sokkal több információt ad a sofőrnek, mint gondoltam, egyszóval hatalmas méreteit meghazudtolóan jó sportkocsi, és tényleg nagyon élvezetes vezetni.

Csak a hátsókerekes, négyszáz lóerős alapváltozatot próbálhattam ki, az összkerekes turbóhoz nem jutottam hozzá, de nem bántam, ezzel is olyat autóztam, amilyet ilyen méretű autóval még soha. Az esőnek már híre-hamva sem volt, sőt a nap is kisütött közben, de már mindegy volt, akár el is eredhetett volna, én már nyertem, autóztam egy jót - gondoltam. És akkor átültem a Cayman S-be.