A beltér természetesen összehasonlíthatatlanul kellemesebb, mint a HiLuxé, de ugyanolyan sok benne a kályhaezüst, mint az új 4Runnerben, amit nemrég mutattak be Amerikában. A középkonzolról eltűntek a Lexus SUV-okból is ismerős nyuszifül-beömlők, helyüket elég unalmas függőleges és vízszintes vonalak vették át. A Toyotának szerencsére erre a fantáziátlanságra is van egy ambiciózusan bizarr magyarázata: ez a függőleges referencia. Kíváncsiak, ugye?
No, a függőleges referencia az egy olyan állatfaj, hogy komoly terepjárókban szokott lenni folyadékban úszó gömböcske-műhorizont, esetleg ugyanaz digitálisban, hogy tudjuk, mennyire dől az autó, nehogy felboruljunk. A Land Cruiserben ezt úgy oldják meg, hogy a műszerfal vonala vízszintes, a középkonzol függőleges vonalai pedig függőlegesek, így ha szorult terephelyzetünkben összehasonlítjuk a közelben – szerencsés esetben – látható fák törzsével, máris megkapjuk valós dőlésszögünket. Mélyen benne járunk a decemberben, de a kései remek hajrájával a Toyota magabiztosan elvitte az év marketing-rizsája címet. A modellfrissítéskor pedig feltalálhatják a tükörre akasztott vunderbaumot, ami légfrissítő és függőleges referencia egyben.
A két tesztautó hétüléses volt, de a hátsó ülések kipróbálását senki nem forszírozta, pedig az ülőlapok magasságát 5 centivel növelték, így pont ennyivel kisebb büntetés lesz ott üldögelni. A második üléssor pedig tologatható, ami egy telt házas autózásnál érdekes alkufolyamatokat eredményezhet.
A tantermi előadásban mutattak néhány elborzasztó kisfilmet a 150-es teszteléséről: leginkább sziklaomlásokon közlekedtek fel és le, tesztelve a kúszó módot, ami minden körülmények között biztosítja, hogy minden kerék a megfelelő sebességgel és nyomatékkal küzdje előre az autót, aztán olyan tempósan mentek neki a földútból kiálló sziklának, hogy még az edzett nézőknek is fájt a csattanás: ellenállóbb kereszttartókat és kartervédőt fejlesztettek a taharai gyár pályáin. A Toyota számításai szerint így 30 ezer kilométer alatt szimuláltak 100 ezernyit – én remélem, hogy ezek az autók az életben százezrenként se kapnak majd ekkora ütéseket. Levezetésnek persze mentek még a szerencsétlen prototípus-helótákkal 70 ezer kilométert rossz minőségű utakon is, mert a Land Cruisernél nincs helye szimulációnak.
Az ütközés előtti biztonsági rendszer (PCS) hang- és fényjelzéssel figyelmeztet, és hasonló hókuszpókuszokkal óv, továbbá természetesen van adaptív sebességtartó automatika, de a villanyos extráknál sokkal izgalmasabb, hogy a 150-es Land Cruiser is megkapta a V8-as kanyarstabilizátor-elengedő rendszerét. Ez pedig a legértelmesebb közös nevező terepjárók és utcai autók között. Egy jó terepjáró épp azért jó, mert jó nagyok a rugóutai, tehát lassú haladásnál olyan mélyre lóghatnak a kerekei, hogy végül csak megtapadnak valamin. Az ilyen terepjárók viszont közúton épp a hosszú rugóutak miatt olyan billegősek-bólogatósak, felborulósak. Közútra optimalizált autóknál a kanyarstabilizátorral oldják meg, hogy a kocsiszekrény ne dőljön nagyot, de ami a kasztnit a kerekek felé feszíti, az természetesen lógni se hagyja a kereket. A KDSS (Kinetic Dynamic Suspension System) terepen hidraulika segítségével oldja a kanyarstabilizátort.
Az senkit sem lepett meg, hogy a Land Cruiser lazán megoldotta az Adventure Park kemény teszteit, inkább vicces volt, hogy az erdei pálya annyira ki van már járva, hogy kúszó módban az autó magától ereszkedik-kapaszkodik, miközben a mély nyomvályúk miatt kormányozni se nagyon kell – szakasztott, mintha a KDSS mellett KITT is szériafelszereltség lenne. Engem inkább az lepett meg, mennyire finoman siklik az autó tempósabb terepezésnél: ezt bizony meg tudnám szokni.
Az új Land Cruiser egyetlen motorja a háromliteres dízel. A TX felszereltség kézi váltóval 11 millióról indul, a VX Executive csúcsfelszereltség 18 millió – a két véglet közé eső autókból évi 100-120 darabot terveznek eladni.
A rendes közúti teszt természetesen nagyon hiányzott, de így elsőre nekem nagyon tetszett az autó, a rossz úton finom futás élménye még napokig bennem volt. Sokkal kellemesebbnek tűnt, mint a V8, ami ugye nem egy motorvariáns, hanem egy teljesen más autó. A 150-es nem annyira luxus, és sajnos közel sem annyira böszme látvány, de aki nem abban leli kedvét, hogy a szembejövők szájáról minél többször olvashatja le, hogy Jézusom, annak tökéletes lesz.
