Nekimegyünk az Audi TT-nek!

2010.05.08. 06:03
Mifelénk francia autót venni nem menő. A magyar embernek leginkább a német meg a japán autókra indul be belső lízingkalkulátora. A franciák olyan furcsák; szokatlan megoldásokkal és nem hétköznapi formatervekkel háborítják a rántott húsos linearitáson edzett agyat.

Úgy tűnik, a gyáriaknak is feltűnt ez a tendencia: a francia autók az utóbbi években egyre jobbak, figyelnek a részletekre és nem a vevők zsibbadtra szopatása a fő céljuk. A minőség folyamatosan javul, a megítélés is követi ezt – az új cél a stílus megteremtése. Jogos, ki kell lépni a családapás és női autós szerepből; kell a fiatalos lendület.

A Peugeot RCZ a legjobbkor jött. A formás kupé potenciális szívdobogtató, tervezői bíznak benne, hogy olyan új vásárlói csoportokat érnek el vele, melyeknek eddig a sportosság-stílus-fiatalosság tengely mentén meg sem fordult a fejükben a márka. „Nekimegyünk a TT-nek!” – mondta a gyár munkatársa, de nevetésében ott volt, hogy komolyan gondolják.

Nagyképűség vagy reális vágy szembeszállni az Audi népszerű roadsterével? A franciák szerint kötelező lépés, hisz az elkövetkező öt évben az autógyártók ranglistájának tízedik helyéről a hetedikre lépnének elő. A stratégia látható kezdete a kétajtós, lapos RCZ.

Ez az első modell, amely az új oroszlános logót kapta. Ezzel és a számokból álló név elhagyásával is egy másik érát próbálnak megteremteni. Elsőre úgy tűnik, sikerrel. A francia minőséget sem lehet mostantól félig megalapozatlanul szidni: az összeszerelés a grazi Magnában történik, kezdetben 17 ezer darabbal évente.

Európa egyesítette erejét: ugyan az 1,6-os négyhengeresről azt mondják, hogy saját fejlesztés, de alapja az elismert BMW-tervezés. Azt cifrázták tovább, hogy a végén 200 lóerőt leadva vágyat keltsen az autósban. Mert higgyék el, vágykeltő.

Éppen ezért voltam türelmetlen, amikor a sajtóút kezdő tülekedésében csak a dízel kulcsait tudtam megszerezni. A mindenféle szláv kollégák lecsaptak a benzinesre – nem csoda, az erősebbik 1.6 THP csak nyáron jelenik meg. Mint a karácsonyi ajándékot idő előtt felkutató gyerekek, olyan mohón buktak rá a váratlan lehetőségre.

A kétliteres HDi-re sem lehet panasz. A hatfokozatú manuális váltóval szerelt négyhengeres ereje 163 lóerő. Tökéletesen meglódítja a karosszériát, bár ez a változat egy mázsával nehezebb. A 340 Nm-es nyomatékhoz kell is az anyag: a forgattyúsház öntöttvas, feltehetőleg a váltó is erősebb és gyanúnk szerint egy-két kiló szigetelőanyagot is ráleheltek a lemezekre, mert nyoma sincs a gázolajos traktorjellemnek.

Mindezek ellenére egy kicsit tudathasadt a dízel RCZ: formailag ott van, de a motorja messze nem a Le Mans-i 908-as: menni megy, de nem nagy élvezet taposni. Középtempóban viszont kifejezetten kellemes.

A kettes platform padlólemezét kapta meg, éppen ezért arányai megegyeznek a 308-éval, igaz, alacsonyabb súlypontja és extra merevítései miatt sokkal kezesesebben viselkedik. Mivel az első kerék hajt, értelemszerűen tolja az orrát, de a súlyelosztás jó. Az ültetés és a nyomtávszélesítés azonban semlegesebbé teszi a reakciókat. Megsúghatjuk, ez egy olyan 308 CC, amit rendesen befejeztek.

A formatervet férfiak és nők egyaránt megbámulják. Annak ellenére, hogy a gyári színek unalmasak és az RCZ üvölt a Candy Grass Green után, mindenhol körbeállják – ki tud kapásból mondani még egy Peugeot-t, ami ilyen reakciókat vált ki? A Double Bubble-nek hívott púposított hátsó üveget és az ívet követő tetőt gyönyörűen kontúrozza az alumínium tetőoszlop. Ugyan profilból nekem orrnehéznek tűnik, de a kétharmadok lehengerlőek.

A visszapillantóból érdemes hátranézni, kívánatosan gömbölyödik a sárvédő. Az ilyen apró trükkök legalább húsz pszichés lovat adnak a gyári teljesítményhez. A tükörből öröm megfigyelni a kiemelkedő, kétállású hátsó légterelő mozgását – ezt egyébként a két ülés között manuálisan is vezérelhetjük.

Papíron 2+2 személyes, de ezt nem kell túl komolyan venni; a fotóstáskám is kényelmetlenül érezte magát a kemény és apró padon. Ellenben a támla ledönthető és egybenyitható a 321 literes kufferrel. Elöl minden rendben: az ülések kényelmesek, mégis megőrizték sportos jellegüket. Jellemző, hogy mélyen ülünk, de az integrált fejtámlával és dombornyomott oroszlánnal díszített ülés jól tartja a testet. A kapcsolók kézre esnek, az összes műszert elérjük. Az egyetlen zavaró tényező a bal kanyart kitakaró tükör és A oszlop.

Az autózás legyen kellemes, ha egy családi kombiról beszélünk. Ha sportkupé a téma, akkor a megfelelő szó az izgató. A dízel csak az elsőt tudja, de a benzines az első padlógáznál kijelenti: „Helló, én egy kétszáz lovas Peugeot vagyok, s az ördög bújt belém.”

Lehet a francia kívánatosabb a német kedvencnél? Lapozzon, kiderül!