Van egyötös, meg egyötös, melyiket adhatom?

Nissan Almera 1.5 Acenta (2006) - használtteszt

2010.09.02. 08:01

Adatlap Nissan Almera Acenta - 2006

  • 1497 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 98 LE @ 6000 rpm
  • 136 Nm @ 4000 rpm
  • 5 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    13.1 másodperc
  • Végsebesség:
    177 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.6 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.6 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.5 l/100km

Tibor járműve egy Nissan Almera, gázzal. Vajon milyen ez használtan, hatvanezer kilométer után?

Bár volt Nissanom, és imádtam, nem őrülök meg a márka minden egyes rezdüléséért. Hogy mást ne mondjak, ott van a Tiida, ami megjelenésekor tetszett, amikor bemutatták valamelyik autószalonon. Öt évvel később, amikor árulni kezdték, már öregnek tűnt. Az Almera viszont az első pillanatban is.

Gondoljanak csak bele, 2000-ben járunk, a Golf IV-et és a G Astrát már unjuk, és szűknek érezzük, már két éve bemutatták a Ford Focust. Erre a Nissan előállt ezzel az Almerával, ami szerintük az európai ízléshez készült, fiatalos, sportos és praktikus valami. Ehhez képest szűkebb és lomhább, mint az előző Almera-generáció.

Hát ezért féltem ettől a használtteszttől. A Tibor által felajánlott kocsi azonban már a ráncfelvarrott kivitel volt, abból is egy legutolsó, ezért valamivel jobb is a 2003 előttieknél. Ő 2007 januárjában vette, rettentő árkedvezménnyel szórták akkoriban, főleg a nehezebben eladható fullosokat. Úgy tűnt, megéri: a családjában van egy 1,4-es, fapados Corolla, három ajtóval, az félmillióval volt drágább. Megnézte a csomagtartót, a Nissané jóval nagyobb (355 l), a hátsó tér mérete nem volt szempont, gyerek nincs. Megvette és naponta használja, a magyar átlagnál kicsit több az éves futásteljesítménye, most bő 62 ezer kilométer van benne.

Még mielőtt nagy leleplezésekre számítana valaki, gyorsan végezzük ki a hibalistát: fél éven belül meghalt az egyik hangszóró, gariban cserélték. Ennyi. Ennek a példánynak már nem jutott a régi importőr (Summit) által adott ötéves garanciából, csak a szokásos három évre álltak érte jót.

Ahogy az itthoni Almerák túlnyomó többsége, ez is 1,5-ös benzines. Amikor még friss husi volt, próbálkoztak az 1,8-asok árulásával is, de annyira szerencsétlen besorolású volt a 114 lóerős motor, és annyira nem passzolt a típushoz a sportos imidzs, hogy jobb belátásra tértek. A 2,2 literes (112 LE, később 136) dízelek raktározásával eleve nem akarta megszívatni magát és a hálózatát az importőr – ilyet maximum Németországból lehet behozni. Szándékosan nem használtam az érdemes szót. Itthon a 2003-tól elérhető 1.5 dci (82 LE) motor révén lett pár dízel Almera, ezt már jobb áron adták, és kedvező a KGFB-besorolása is. A Renault-motor így sem nyerte el túlzottan a nissanosok bizalmát, tán tíz Almerából egy ilyen akad.

Az 1,5-ös benzinesek között kétféle található a placcon, a Tibor autójában lévő 98 lóerős, és a facelift előtti, 90 lovas kivitel. Az újabbik változó szelepvezérléses, és a pillangószelepét már nem bovden, hanem léptetőmotor mozgatja. A nyolc lóerőnyi plusz mellé kapott ugyanennyi newtonmétert is. A benzinmotor egyébként láncos, ami megnyugtató, ám az Almera motorjaival előfordult, hogy viszonylag fiatalon megnyúlt és cserélni kellett. Ilyenkor cseppet sem olcsó, érdemes fülelni.

Az Almera még a régi Nissan alapokra épül, hisz a szent Renault-Nissan együttműködés csupán 1999-ben jött létre. A technika...hmm, ha létezik az előremutató jelző, akkor erre inkább a hátramutató lenne a találó. Ilyen részlet példáu al merev hátsó híd, igaz, keresztirányban trükkös megfogatással (ezt Scott-Russell csuklónak hívják, és az ősi Panhard-rúd funkcióját látja el, jobban. Ugyanis a híd kirugózáskor az autó hossztengelyével kvázi párhuzamosan mozog, nem oldalra.) A dolognak vannak előnyei, például a kis helyigény és a strapabíró kivitel. Az persze vicces, hogy multilink felfüggesztésnek hívták a prospektusokban, figyelmen kívül hagyva, hogy a multilink valójában kerekenként használ több lengőkart. Valahogy el kellett adni a primitív futóművet, amely főleg a Primeránál volt rangon aluli. Illetve, azt is figyelembe vesszük, hogy a káprázatos futóművű Ford Focus I. már korábban létezett, akkor az Almeránál is.

A ferdehátú ötajtós Almera ma már kisautónak számítana, alig hosszabb négy méternél, és a tengelytávja is meglehetősen rövid, kábé, mint egy mai Corsáé. Leginkább ennek köszönheti, hogy hátul szűk. A konzervatív építésmód később nem vált az Almera előnyére, hisz a Focus, és a szintén 2000-es évjáratú Peugeot 307 már egyterű-szerűen magas volt, itt meg szinte a földön ülünk.

Az anyaghasználat nem túl szívderítő, de a pár helyen jobb tapintású felszínt kaptak a kemény műanyagok. Zörgés nincs, a légzsákfedél cicereg egy picit, és ez Tibort idegesíti. Ez az a zaj, amit ha egyszer meghall az ember, onnantól irritáló – én meg sem hallottam addig, amíg nem hívta fel rá a figyelmet. A kárpitok elképesztően tartósnak tűnnek, gyakorlatilag újszerűek, a kormány bőre sem túl fényes. Erre mondják, hogy egyben van. A fullos változat furcsasága a rádió és a klíma összevont kezelése, amit megszokni lehet, a logikáját megérteni kevésbé. Én spéci gyűlölöm, alul tudták múlni az első generációs i-Drive kezelhetőségét – pedig az harmincszor annyi funkciót kezel.

Vajon mennyibe kerül három és fél évnyi Almerázás, az utolsó fillérig? Annyit elárulok, hogy hétszámjegyű az összeg. Tessék megkapaszkodni az egérben, és lapozni!

Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.

Népítélet - Nissan Almera