De szerencsénk van, újra kezdenek lenni rendes benzinesek. A Peugeot 508-ban lévő motor nem a legjobb példa, hiszen létezik már pár éve, például a Miniben, sőt, a 308 enyhe túlmotorizálására és a Citroën DS3 teljes megbolondítására is használták.
Az 508-ba viszont pont jó. Nem sok, nem kevés. Bár az első benyomásom nem ez volt, mivel Gyulavitézzel felkerestük a Kárpátok ürömi nyúlványait, és itt hangsúlyozottan jött ki a motor-váltó-508 társítás hátránya. Az a bizonyos lyuk, ami az egyes és a kettes fokozat között van.
Ez azért kényelmetlen, mert a kettes nehezen használható olyan kis tempónál, ahol az ember szívesebben hagyná kettesben a váltót, mondjuk kis utcába fordulva. És ilyenkor, főleg ha nem sík az út, 1500 alatt tényleg nem történik semmi, de semmi. A jelenség 30-35 táján kezd megszűnni, aztán negyventől viharos intenzitással érkezik a nyomaték, úgy, hogy közben nyikorognak a gumik.
Ez a természet hamar rászoktatja az embert, hogy az egyest jobban kihúzassa, de a hegyi emberek szerintem így sem fogják szeretni. Tévedés ne essék, itt nem versenyautó-szerű tulajdonságokat várnék, hanem hogy a városi forgalomnál ne legyen tíz százalékkal lagymatagabb az 508-as, ha az ember elváltja húsznál a kettest. Persze ettől nem dől össze a világ.
Aztán hamar kiderült, mi az oka. Valamiért olyan hosszú áttételt választottak a ketteshez, hogy az 508 megfussa vele a százat, sőt, közel száztízet is. Amikor ezt kipróbálja az ember, azt mondja: a fene egye meg, zseniális ez a motor! Elforog majd' hétezerig, nem szabályoz le bántóan dadogva, utána is csak húz-húz-húz. Istenem, ma már ilyesmit ritkán érezni, higgyék el, a fordulatszámnál nincs jobb dolog. Pláne, ha kraft is jár hozzá.
Igazából a 156 lóerős teljesítmény nem írja le elég jól, mennyi ez a kraft. Mert jár hozzá 240 Nm nyomaték is. A dízel jellegű nyomaték és a fordulatszám-orgia jó kezekben veszélyes kombó: egy 1,6-os HDI-t, de még a kétliteres, 140 lovas dízelt is megeszi reggelire, ha gyorsításról van szó. A 163 lovas HDI-t már nem, de abban sokkal jobban kell bűvészkedni a váltóval.
Hogy miért? Mert a benzinmotor esetében ugyan nem használható az első 1500 fordulat, ami nincs máshogy a dízelnél sem. Csakhogy az 1.6 THP motor elforog hétezerig, míg a dízel kínlódva ötezer fölé túrázza magát, de akkor már kifulladt. Hát ezért szeretem én a turbós benzinmotort jobban, mint a dízelt, akkor is, ha kicsi.
A többi fokozat egyébként a kettestől felfelé már tökéletesen követi egymást, semmi baj, sőt. Ha már gyorsítani nem akarunk, városban elbírja a hatodikat a motor, amivel szintén übereli a legtöbb dízelt. És hozzáteszem, érdemes is használni, mert a számítógép szerint 50-60 táján haladva 3,5-4,5 l közötti a pillanatnyi fogyasztás, vagyis ez már olyan benzinmotor, amelyik keveset fogyaszt, ha lassan megy. Igaz, ha gyorsan, legurul a torkán a 12, de a normális fogyasztás tényleg nem elméleti lehetőség. Még országúton is reális a 6-6,5 liter. Autópályán viszont már kilenc liter az alap – én vegyesben 8,2-8,4-es átlagokkal jártam vele, ami jó érték egy hasonló erejű motortól.
Egyet viszont ez sem tud: ha városban, sok ácsorgással, dugóban használjuk, 10-11 liter befigyel – a dízelek lényegesen kisebb üresjárati fogyasztása egyszerűen verhetetlen. (Megjegyzem, valamelyik fotón látszik egy 11 fölötti átlag, ez a fotózás eredménye, ácsorgás járó motorral, klíma, két méter előre, egy hátra stb.) Mindenesetre én akkor választanám ezt a motort, ha az útjaimnak legalább a fele városon kívül zajlik, méghozzá nem kizárólag autópályán – ha a racionális érvek kellenek. Ettől függetlenül én így is tudnám imádni, lyukastól, mindenestül.
Ha pedig a váltó kapcsolási érzetét sikerülne a Passaté közelébe tornázni, pláne, mert ez a mostani közel sincs ott. Oké, együtt lehet vele élni, de van jobb, sőt, a Mazda6 szintjét nem is várnám el. A futómű normális, de a kerekek keményen zöttyennek a mélyebb lyukakba, mintha túl nehezek lennének. Kirugózáskor viszont lágy a csillapítás, ettől tűnik inkább kényelmesnek, mint sportosnak.
Mivel az 508-as már nem az első volt nálunk, magát az autót nem sokat ragoznám. A Peugeot tényleg feljött a kategória szintjére, igaz, a Passatot nem tudta legyőzni dízelmotorral. Winklerrel ezen jót vitatkoztunk, szerinte ugyanis a Mondeót sem, de szerintem pont ez az erénye is: nem annyira terjengősek a méretei. Viszont pótkerékkel kisebb a csomagtartója a kategóriaátlagnál, mert az elvesz vagy 42 litert az eredeti 515-ből, komoly cuccolásra kombit kell venni az 508-asból.
De legalább az utastér végre olyan és akkora, amilyennek lennie kell. Hátul is tágas, de nem idióta testhelyzetben, összehajtogatva ülve fér el az ember a padlón, hanem normálisan. Az ülések formája jó, bár a nagyon magasaknak az elsők rövidek lehetnek. A minőség nekem bejött, bár a Winklerrel folytatott vitában olyan konszenzusra jutottunk, hogy egy Citroën DS3 jobb minőségi hatást kelt, de hát a DS3 kvázi az Audik szintjén van.
Az 508 inkább a Passat szintjét lőtte be, sajnos néhol alulról. Például slusszkulcslyuk-szépségversenyen ne induljunk vele, mert egészen drámai módon néz ki. A pohártartók sincsenek teljesen a műszerfal síkjában, mondta Winkler, és ez igaz, utána rossz úton megállapítottam, hogy valami nyöszörög a műszerfalban is – viszont a többi dolog valóban rendben van. Még németes szűrőn vizsgálva is szépek az anyagok, az ergonómia pedig szinte tökéletes, nincsenek idióta trükkök, bár ez az, amitől picit elveszett az 508-as latinos bája is.
Bár a galériában tallózva az lehet az érzése az embernek, hogy egy csúcs 508-as járt nálunk, csendben még megjegyzem, hogy egy Active, tehát egy közepes kivitel volt, megspékelve sok extrával, például az inkább a vakítást szolgáló head-up displayjel, ami azért nem nyújtja ugyanazt, mint egy BMW-é, ahol tényleg ott jelennek meg a számok, ahová nézünk: az üvegen.
Mindegy, alaphangon hétmilliót írnak erre az autóra az árlistában, amiben van egy kétzónás digitklíma és az összes létező biztonsági szerelvény, józan költekezéssel jó szintre hozható, ha nincsenek extra kívánalmaink, mint nagy képernyős navi és hasonlók. Szóval nekem tetszik az autó és a motor, az árról meg tudjuk, hogy úgyis annyi, amennyiért a kocsit haza lehet vinni. Konkurense ma még nincs sok, az Insignia 1,6-osánál a Peugeot rugalmasabb és takarékosabb, a C5-öshöz ugyanezt adják, a Mondeót még csak árlistán láttuk az új 1,6-os, turbós benzinesével, a Passatot még úgy sem.
További cikkeink
