Kifejezetten szerettem vele járni. Igaz, csak ritkán vetettem egy-egy félő pillantást a fedélzeti számítógépre, hogy mennyit fogyaszt. Ezen kellene most egy picit hőbörögnöm, de nem teszem. Aki ennyiért vesz autót, annak simán beleférhet akár húsz liter is százon, nem? Csak az átlagember perspektívájából hangzik borzasztóan, 400+ forintos benzinnel. A vevőknek a fő baj inkább az, hogy 70 literes a tank és nem 100.

Vállalom: a legszebb kompozíciójú műszerfal a kategóriában

Hozzáteszem, rögtön a legelején csináltam vele egy 9 literes városi átlagot egyik este, a hazamenős csúcsban. Ez azért szép dolog, mert semmi extra erőfeszítést nem igényelt, csak simán haladni kellett. Automata váltóval, összkerékhajtással egy bő 1,7 tonnás autóban nem rossz. Ennél például az ötajtós Chevy Cruze 1.8 gond nélkül többet kajált (hamarosan jön a tesztje). Vagyis van értelme a műszaki okosságoknak, amit belepakoltak.

Igaz, nem így jár vele az ember, hanem úgy, hogy 16 litert egyen, és olyankor az OPC egy rohadt jó autó. Mert 325 lóerő nem garancia semmire, akár unalmas is lehetne. De az OPC-nek feltűnően jó a futóműve és a kormányzása, az emberrel gond nélkül elhiteti, hogy egy tű fokán is át lehetne vezetni. Igaz, az erejét a hangoskodása ellenére is meglepően granturismósan adja le, de valahogyan mégis ott van százon 6,3 alatt. És sosem vált mellé, sosem késik.

Ilyen ülést mindenbe!

Emellett a változó csillapítású futóműnek megvan az az áldása, hogy szokatlanul normálisan rugózik, amikor az ember nem nyomkodja a sport és az OPC feliratú gombokat. Természetesen az OPC a durvább fokozat, ilyenkor már az automata is kis rántásokkal kapcsol, hogy az ember érezze a törődést.

Fék? Brembo. Persze rendben. Fog, a hozzá tartozó ESP meg hagyja érvényesülni az embert, nem fékezget bele minden megmozdulásba és kanyarba, bár az összkerekes autó amúgy is hátborzongatóan jól követi az ívet, sem a segge, sem az orra nem él önálló életet. Igaz, ennek ellenére nem képes kiváltani egy terepjárót, mert alacsony.

Az ülés jó. De vajon milyen lehet itt, amikor rendesen mennek az OPC-vel?

Ahogy az Insignia motor- és színváltozatainak felgöngyölítése során már sokszor megállapítottuk, az Insignia alaphangon jó, az erős Insignia pedig még jobb. Az erős, automata váltós Insignia meg pláne, mert hagyja ellazulni az embert, amikor pedig kell, egy pillanat alatt képes hiperűrsebességre kapcsolni. Igaz, van pár hibája, például a parkolóradarja indokolatlanul érzékeny oldalirányban, ezért olyan dolgok miatt is sípol, amiknek maximum egy kósza szökőár tudná nekilökni az autót. Továbbá, nem adnak hozzá pótkereket, még egy egészen icipicit sem, ami a 255/35 ZR20-as kerékméret környékén már kínos Magyarországon. Pláne, hogy az ötajtós változatban amúgy is jól megemelték a csomagtér padlóját – és mégis csak a kis defektmentesítő készletet rakták bele. Mindezt persze csak a fanyalgók kedvéért írtam ide. Szintén nekik itt a fogyasztás: nekem 16-ot evett százon, eleve a jobbikból. De amikor sokat iszik, akkor rombol is, láttunk már erre ellenpéldát.

Egyébként itthon még nincs is meg az ára a dolognak. Hogy miért nem siettek a magyar ár kialakításában, nem is tudom. Németországban ez 2000 euró, aminek része az Opelnél elvégezhető vezetéstechnikai tanfolyam. Nem is akárhol, hanem a dudenhoffeni fejlesztőközpontban, amely fölött amúgy még repülővel is tilos elrepülni. Úgy tűnik, megéri.