Gyűszűvel mért benzinnel büntet

Teszt: Ford Focus 1,6 SCTI Ecoboost (180 LE)

2011.11.16. 06:27

Adatlap Ford Focus Titanium 1,6 SCTI Ecoboost (180 LE) - 2011

  • 1596 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 182 LE @ 5700 rpm
  • 240 Nm @ 1600 rpm
  • 6 seb. kézi
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    8.0 másodperc
  • Végsebesség:
    224 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.0 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    7.7 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    5.0 l/100km
  • 6 410 000 Ft
A Focusról megjelenése óta terjed a hír, hogy ő a jobbik Golf. Legendás futómű, fordos vezetési élmény, jó dízelek és benzinesek; még árban is odapörköl a konkurens VW-knak. Kár, hogy néhány baki miatt lecsúszik a tökéletes kompakt címről.

Annyira leragadt mindenki a tesztautó színénél, hogy többnyire észre se vették, hogy ez az új Focus, ráadásul mantásító csomaggal. A benzinkutas szerint állat, anyósjelöltem csak udvariasságból nem az ocsmány szót használta, a parkolóőr meg el sem akarta hinni, hogy ez gyári fény, arra tippelt, én fújattam át. Úgy tűnik, ez a rideg metálsárga olyan mértékben árasztja el a receptorokat, hogy képtelenség másra koncentrálni.

Pedig a 2011-es Focuson akad azért meghökkentő látványelem. A rájaformájú hátsó lámpáktól az agresszív első hűtőrácsig lehet nézegetni naphosszat, és mindig találni rajta még egy pöndörödést, egy tarajt valamelyik lemezen, amin végigfuttathatjuk szemünket a nagy pusztaságig, ami az autó közepén elhatalmasodott. Akaratlanul is földrajzi hasonlat ugrik be; bár nem valószínű, hogy a tervezőket a Nagyalföld ihlette meg, a Focus pont olyan, mintha elölről az Alpok, hátulról a Kárpátok bérceinek árnyéka vetülne rá a köztes nagy síkságra.

Nem mintha rossz lenne a Focus formája, jól meg van nyújtva az ablakvonal, alig tűnik fel, milyen púpos a háta. Csak a nagy lendülettel rajzolt orr és far között kicsit sivár az ajtók hatalmas lemezfelülete, és ezen nem segít az osztrák MS Design optikai kit sem, amit itthon passzítottak az autóra. A lökhárító-toldatokhoz, küszöbrátétekhez és a tetőspoilerhez LED-csík is jár az orr vakháromszögeinek aljára, illetve egy húszcolos felni egészítené ki a készletet.

Azért csak egészítené, mert a tesztautóról ezt már leütötték, mielőtt hozzánk került volna - mindenki döntse el magában, milyen hasznos a félméteres átmérőjű felni egy Focusra. A készletet amúgy 1,2 millió körüli áron mérik, ami elnézve az elemek pontatlanságait, nem kevés. Persze ha nem is veszi meg senki, így ütősebben néz ki az aktuális top-Focus a mindenütt megjelenő tesztekben, a 180 lóerős, 6,4 milliós alapáron kínált Titanium felszereltségű gépből pedig nálunk amúgy sem lesz sláger; távolról kiválóan alkalmas a nyálkiválasztás beindítására, vagyis a célját betölti, ne bántsuk.

A harsánysárga külső bent viszont csúnyán monokrómmá szegényedik. Nem kellemetlen, nem is ötlettelen a szürkét a szürkével kombináló dizájn, de a híres, választható színű hangulatvilágítás csak éjjel tudja feldobni orientációtól függően egy kis rózsaszínnel vagy zölddel, nappal be kell érnünk a kijelzők türkiszes hátterével. A függőleges szellőzőrostélyok kissé ütemtelenül tördelik szét a műszerfalat, középen páva tollászkodik a klímavezérlő csöves rádiója fölött, a sofőrre pedig ügyetlenül lefűrészelt dupla csöves puskát szegez a fordszámmérő meg a kilométeróra: valahogy kicsit zaklatottra sikerült a szélvédő alatti tájkép.

A kormányon folytatódik a zsúfoltság, huszonegy gombot sikerült rácsempészni, ami önmagában is komoly tanulási folyamatot követel, de a fölöslegesen túldizájnolt gombokat az indokoltnál is nehezebb eltalálni, ha nem akarjuk levenni a szemünket az útról. Persze nem tragédia, ha egyszer véletlenül kinyomjuk az anyóst az amúgy remekül működő beépített kihangosítóval, de ha a főnök hívását utasítjuk el, nem biztos, hogy örülni fog.

Ezzel szemben szimpatikus a váltókar mellé előrehúzott kézifék: azonnal kedvet kapna az ember, hogy jól megrángassa egy kanyargós szerpentinen, de ez a viselkedésforma nem igazán illik az autó jelleméhez. Így meg sajnos csak arra jó, hogy még jobban szélesítse a középkonzolt, amely így már nem csak a Winkler térdét nyomná, aki erre elég háklis, hanem az enyémet is, akit ilyesmi alapvetően nem zavar.

A helyszűke nyomasztó érzése itt kezdődik a Focusban, ha egyedül utazunk benne. Felveszünk egy stoppos lányt, és azonnal koppanásig hátra fogja tolni az utasülést, mert a műszerfal alatt különben nem fér el a lába. És ha még a hátsó ülésre is be szeretnénk ültetni valakit, megkezdődik a feszengős udvariaskodás: Elférsz hátul? Ja, bocs, akkor előrébb húzom. Figyelj, eléggé nyomja a térdemet a műszerfal, hátrébb tolhatom mégis?

Sajnos az a vége a tilitolinak, hogy nem lehet egymás mögött kényelmesen elférni, ha az utasok nagyobbra nőttek mondjuk 170 centinél. Ami egy 2011-ben bemutatott kompaktnál elég zavaró, főleg, hogy egy tizenöt centivel rövidebb Golfban emlékeim szerint jobban oldották meg ezt a rendkívüli problémát.

Nem áll jól a Focus szénája, de talán a 180 lóerős motor majd enyhít a szigoron. Főleg, ha tényleg hatot fogyaszt.

Totalcar értékelés - Ford Focus Titanium 1,6 SCTI Ecoboost (180 LE) - 2011

Kívül kicsit csicsás, belül kicsit szűk, de még így is a kategória egyik legjobbja. Ami pár évvel ezelőtt a legügyesebb kompakt-futómű volt, a mai mezőnyben már nem olyan kimagasló, viszont a 180 lóerős Ecoboost motor a leméretezési trend egyik legjobb hozománya. Az összeszerelés minősége kifogásolható - hogy a technika mennyire lesz tartós, csak idővel fog eldőlni.

Népítélet - Ford Focus