Megvolt: Volvo V60 1.6 D Drive

Az autózás ájfónja

2012. január 6., péntek 06:13 |
A teszt elején még legszívesebben felgyújtottam volna. Minden porcikáját, minden rezdülését utáltam: a kelletlen gyorsulást, a béna üléstámla-állítást, a nem működő bluetooth-t, a beszálláskor fejbe verő A oszlopot és azt is, hogy szinte alig lehet belőle kilátni.

A Mondeóból ültem át, amit teátrálisan tágasnak tartottam, katartikusan kényelmesnek, gyalázatosan gyorsnak, igaz, az abban a konfigban dermesztően drága volt, és szemérmetlenül sokat szivornyázott. Ötletem se volt, mitől kezdődhetne legalább 8-assal az átlagos fogyasztása.

Hozzá képest a Volvo két, egy, másfél dimenzióval kisebb, az árán kívül más összehasonlítási alap szinte nem is létezik. Emennek a csomagtartója messze nem akkora, mindössze 430 liter, na de ez mire nem elég, lehajtható ülésekkel? Amire ez nem jó, oda nem Volvó kombi kell, hanem T5-ös busz vagy Transit.

Ugyanis ez a Volvo prémiumtermék, ami ráadásul jól kitalált, pont, mint az iPhone. A Mondeó meg nem, hiszen arra ott a Volvo. És ahol ez fontos, ott a prémiumság mindent eldönt, tehát ilyen értelemben nem konkurensek. De tovább megyek, a Wikipédia szerint a Volvo S-V60 vásárlóközönségének havi bevételei meghaladják a 3-as BMW vevőét. Tehát a konkurensek inkább a C-Merci, 3-as BMW, A4 Audi környékén lesznek.

Nem egy liga, főleg, hogy listaáron ez a Volvo a Mondeónál úgy 20%-kal olcsóbb. A közel fapad, gyalogosvédelmi extrákkal, téli csomaggal kerül 10,5 millióba, a Ford meg ugye 13 volt. Ezek listaárak, de az arányokat jól mutatják. És hogy mennyivel átgondoltabb, intuitívabb és jobb a Volvo kezelése minden téren, csak a használat közben derül ki.

Valahogy mindig a számunkra fontos és értékes információ kerül a kijelzőre, valahogy nem felejti el a beállításainkat, mindig jó a hőfok, hamar befűt, sose párás egyik ablak se. Valahogy mindig pont jó helyre világít be a kanyarba, minden pont kézre áll. Egy dologban javulhatna, ami a helykínálat, de arra ott a V70 és a többi. Még a bumburnyák váltókar a végén figyegő Focus váltóval se veszi el az ember kedvét, egyszerűen pont annyira kelletlen, hogy az emissziós normák által fojtott motor épp a megfelelő helyre ejtse vissza a fordulatot. Egyszerűen csak működik, mégpedig jól.

A Volvóban nem volt bőr meg elektromos ülés, volt viszont holttérfigyelő, sávelhagyás-bizgera, aktív tempomat intuitív kezeléssel, szóval extrára elment egy kétéves Suzuki ára, 1,7 millió. Ezzel együtt is csak 10,5. Ahhoz képest, hogy prémium, relatíve olcsó.

A relatív olcsóságáról pedig a motor tehet, illetve annak a hiánya. Elfelejtettek bele motort tenni: 1.6 D. 1600 kilóhoz. Mondom másképp: 115 lóerő 1600 kilóra. Véletlenül se ezzel menjünk gyorsulgatni – gondolnánk ezek után, de ne gondoljuk. 11,3 másodperc alatt ér el százra, amihez remélem, el tudják képzelni, micsoda dekázás kellett a főtengely és a kerekek között a váltófokozatokkal, a diffivel és egyébbel, ideértve a gázpedálszenzort, a turbótöltést - nagyjából mindent. 11,3, nem is rossz, kicsit kelletlen (na de mégis milyen lenne???), de a forgalom tempóját tartani bőven elég, sőt, előztem is vele.

Tudják, mi gyorsul még 11,3 alatt százra? Az 1,2-es új Swift pl. nem, mert az 12,3. Az 1,4-es benzines Thalia sem, mert az meg 11,5. 1,6-os Astra? Muhaha! 11,7. Egynégyes Corsa? Földbe döngöljük: 11,9. Tehát egy átlagosnál jobban motorizált autó gyorsul ekkorát, a kelletlenség a sok zajcsillapítás meg a kevés ablak miatt lehet, mert a számok szerint nem az.

Mégsem az átgondolt használat a Volvo legájfónabbsága, hanem hogy csak egyféle módon lehet használni, úgy viszont kevés autó ad ilyen élményt. Ha az ember ráérez, pontosan hol érdemes váltani, meddig érdemes húzatni – egyébként szól, hogy váltsunk –, egyszeriben elönt a zen. És működik. Nem adunk feleslegesen nagy gázt, az elektronika úgysem vesz tudomást róla. Nem forgatjuk az egekbe, igazából 3500-nál le is szabályozhatna az alsóbb fokozatokban.

Így használva viszont a termékélmény csodálatos: a tükörben a két bóbiskoló gyerekfej látszik, halkan duruzsol a zene, kellemesen fűt az ülés, diszkréten puttyog a parkradar meg a követős tempomat, és egyéb csatolt részei, például a követésitávolság-figyelő. Szerethető. Egyhat Dé, efölött nem tudok napirendre térni. Olyan ez, mint mikor a másik ájfónosnak ingyen megy az SMS. Az ember szereti, amit használ, nem csak egy eszköz, egy vallás. És a Volvo igen jól térít, nem dobálózik vényolcakkal, Svarowski betétekkel, csak egyszerűen nyugalmat áraszt.

Szavazzon!

És még ezzel a Citroën 1,6-ossal is igen-igen spórol, ha teheti. Leállítja a motort a lámpánál, szól, ha váltani kell, a végeredmény pedig egy vastagon hat liter alatti fogyasztás, három kattanásig tankolva. 8500 Ft, 20 liter gázolaj, 330 megtett kilométer. Elöntötte a szívemet a melegség.

Népítéletünk nincs még róla, mondjuk az utcán se látom százszámra ezeket. Ha önnek ilyenje van, írjon ítéletet.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Volvo V60 2012 Momentum DRIVe Volvo V60 2012 Momentum DRIVe

A Totalcar értékelése:

A D3 öthengeres motorral van benne dög, menés, és ugyanígy nem fogyaszt. Én azt venném.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar Magazine

The latest Suzuki comes from Hungary
Suzuki wants to conquer the globe with their new SUV made in Hungary.