Egy kövér gáz, és megtérsz

Bemutató: Porsche 911 Carrera Cabriolet 2012

2012.02.20. 12:09 Módosítva: 2012-02-21 12:11:20
„Felpuhult a 911-es? Naná. Ha elektromosan lehet ölünkbe húzni a kormányoszlopot, tizennyolc mikrokapcsolóval idomíthatjuk ülepünkhöz a fingelszívós, fűthető bőrülést, villannyal pattan helyére a tarkónk mögött a szélterelő, mi mást lehetne mondani?

Egyedül a hengerelrendezés maradt a legendából, talán már a motor is a hátsó tengely előtt van, úgyse derül ki soha, annyira elrejtették. Hintsünk babarózsaszirmot a hantjára, Porsche 911 kabrió, élt harminc évet. A 2012-es modell már egy másik éra, pojácák pozőrautója, látszatsportkocsi látszatembereknek.

Csak hencegni jó a háromszázötven, négyszáz ló, disznók elé hintett gyöngy a hétgangos váltó, a mikroelektronika hárombetűs csodái pedig inkább páncélt vonnak a hitvány embertest köré, minthogy bárdot adnának kezébe. A mérnökök arra büszkék, hogy a vászontetőnek csúfolt, főként magnéziumból és alumíniumból ácsolt, négy hidraulikus munkahengerrel mozgatott kupak sziluettje pontosan megegyezik a kupééval, és tizenhárom másodperc alatt csukódik.

Hol maradt a versenyszellem, sporttársak? Szén-dioxid-kibocsátási adatokkal vagdalkozunk, stop-startot erőszakolunk bele, gázelvételre vitorlázgatunk? És ha mindez nem lenne elég, tetézzük a bűnöket egy villanyszervóval, hogy még pár decit faragjunk az NEDC-ciklusban? Mi lesz a kormányérzettel, a fulladozó hörgéssel motorféknél, az alapjáraton is fenyegető, vicsorgó morgással? Megy a levesbe, egy letűnt kor porosodó emlékei közé, hamarosan a maradi veteránosok kiváltsága lesz mindez?

Legyen mentségükre, hogy sokáig húzták. Az 1963-ban bemutatott ős óta ez a harmadik nagy generációváltás, új alapokkal, nemcsak a régit továbbreszelgetve. Amíg lehetett, kitartottak annak idején a léghűtés mellett is, a mostani megszorító csomagot sem lehetett valószínűleg tovább halogatni. Satuban a dákó, emissziók mindenekfelett, ez az EU-s direktíva. Talán ez az első alkalom, hogy nem gyarapodott, hanem csökkent a köbcentik száma az alapmodellnél. Adjunk hálát Siegfriednek, hogy legalább nem egy háromhengeres, hatturbós ezerkettest rejtettek a 911-es puttonyába, hanem egy 350 lovas 3,4-est, az S modell pedig megtarthatta mind a háromezer-nyolcszáz délceg köbcentijét, és úgy préseli ki magából a kerek 400 lóerőt, ahogy istennek tetszik: turbó nélkül. De lehet az Euro 5 zárkájában még szabadon tombolni?

Mennyi fáradságos munkaóra, mennyi izzó processzormag bittologatása kellett ahhoz, hogy büszkén kijelenthessék, átlagban ötven kilót faragtak az előző kabrió súlyából. Nem szégyelltek ehhez annyi alumíniumot beépíteni, amennyit az Audin kívül talán senki se engedhet meg magának, nem spórolták ki belőle a spéci acélötvözeteket sem, eleve úgy találták ki a vázat, hogy elég merev legyen tető nélkül is. De könyörgöm, ez a két fenékre szabott sportkocsi még így is közel másfél tonna. Persze, a töréstesztek, biztonságmániás korunkban nyolc lufi nélkül a játszótérre se megyünk el.

Keserű szájíz a nyelv szélén, kétkedés a lélek mélyén. Elkurvult a 911-es is, talpnyaló lett a zsiványból, kihal a puritán nyerseség, csak a langyos takony marad. Ennyit a Porschéről – csapja be a katalógust tompa puffanással a marketingrizsát rutinosan értelmező fan. És mekkorát téved.

Népítélet - Porsche 911