Skoda Fabia 1.2 (2008)

Így olcsó az autózás

2012. április 19., csütörtök 06:11
Majdnem összeverekedtünk, amikor megláttuk a Malévtól visszavett napszívta Fabiát. Ki tesztelje az alapmotoros, elgázosított, fapadosnál is szerényebb felszereltségű csapatszállítót? És vajon milyen lesz, bő harmincezer kemény, kifutópályás kilométer után? Egyáltalán, mikor láttunk utoljára tesztautóban elöl kurblis ablakot? Kitéptem a kulcsot a többiek kezéből, és kiszabadítottam Ferihegy rabját.

Hiszen ezek lehetnek az első kilométerek, amiket közúton tesz meg szegény. Talán még ő sem szokta meg, hogy Liszt Ferencnek hívják az otthonát, ahol a darabos betonon nyűtték vagy négy éven át, amikor csődbe ment a munkaadója, és személyi, elnézést, forgalmi nélküli árvaként kikerült a lízingszolgáltató udvarára, a Weltautóhoz. Majd jött két bajszos, meg két csupasz képű, P-rendszámot csattintott rá, és durr, bele a budapesti forgalomba. Jó reggelt.

Cseppet sem veszi zokon a durva bánásmódot a Fabia, és ez a kijelentés több rétegben is értelmezhető. Már az első generációnak is le kellett nyelnie, hogy ő a Polo parasztváltozata, belenyomták a legavasabb motorokat, vasig butított kiadásokat faragtak belőle plakátárharcosnak, mégsem vette zokon, sőt, vidáman pucsított, hiszen tudta, olyan formás, hogy a flancos VW-testvér inkább nem is mutatkozik vele egy társaságban.

Aztán kihozták a második nemzedéket, és megint csak kitoltak a kis Škodával, mert hát látjuk, szebb nem lett, de olcsóbb sem. És még mindig tartja magát őszinteségével, egyszerű technikájával, és időközben akkorára duzzadt az újkori škodások hűséges tábora, hogy még így is el lehet adni. Egyszerűen nem lehet agyoncsapni, ami a gépészetre is igaz, hiszen az amúgy sem túlbonyolított VW-polc végéről mindig azt kapta, amit már jócskán megjárattak előtte más ruhákban.

Ez a történelmi Malév-edition pedig még talán az egykori árlista alapmodelljénél is skótabb. Van benne szervokormány, kezdte el sorolni az extrákat weltautós kísérőnk, majd némi gondolkodás után hozzátette: meg egy gázszett. Dicséretes a minimalizmus és a ravasz üzemanyagár-felezés, nem is értem, miért ment csődbe ez a vállalat. Ha minden döntésüket ilyen hűvös profizmussal hozták volna meg, talán még mindig repülnének a Malév-gépek, nem vették volna vissza a Fabiát, és ez a teszt sem jöhetett volna létre.

De valahogy mégis úgy alakult, hogy itt állunk egy málló matricákkal díszített, soha forgalomba nem helyezett Fabia mellett, és olyan abszurd dolgokat kell megtudnunk róla, hogy ennek a fészlift előtti modellnek a lökhárítója már nem felel meg az új autókra vonatkozó előírásoknak, ezért jelen állás szerint itthon nem is lehet lepapírozni. Elképzelhető, hogy Németországban készítenek hozzá majd forgalmit, aztán használtautóként majd megkaphatja az áhított magyar rendszámot.

Pedig ha a hatóságok nem is díjazzák, egy ilyen alap-Fabia bőven teljesíti az autó nevű használati tárgy fő funkcióit, sőt, tovább mennék, az autót örömszerzési cél nélkül használók legtöbbjének bőven elég is lenne. Rendes ötajtós, négy felnőtt számára egyáltalán nem elviselhetetlen, és egész méretes csomagtartója is van. Praktikus módon ehhez menet közben is bármikor hozzá lehet férni, mivel kalaptartóra már nem futotta, de olyan lehengerlő őszinteséggel, minden feszengés nélkül mutatja a kis Škoda egyszerű arcát, hogy hirtelenjében eszünkbe se jut elszomorodni a spártai felszereltségen.

A rádió hiánya, az bizony fájna, ha nap mint nap használni kéne, de a komikus, óriási plasztikfedél helyére akár egy csöves rádió is beférne, vagy persze egy tetszőleges, kihangosítós, USB-csatlakozós utángyártott cucc, amit nyilván első dolga lesz beszereltetni az új tulajdonosnak. A klímát viszont egyáltalán nem hiányolnám, bár ez nyilván egyéni preferenciáktól függ. Nekem nem fáj kurblizgatni az ablakokat elöl-hátul sem, sőt, mindig arra kell gondolnom, egy dologgal kevesebb, ami tönkremehet.

Az egész autó ilyen benyomást kelt: a mai átlaghoz képest mintha fele annyi alkatrészből állna. Három tekerőgomb bőven elég a fűtésnek, két sztenderd bajusz a kormány mögé, meg egy németes villanykapcsoló, és kész. Ellenben minden kezelőelem hozza a VW-csoport minimum színvonalát, ami a fapad kategóriában kiemelkedőnek számít. Ha azt mondtuk, a lavórhangú Thalia korunk Wartburgja, a Fabia mellette minőségérzetben szinte úgy fest, mint a szoci korszakban egy kettes Golf, bár ezzel talán már túldicsérem.

A maga egyszerűségében minden masszívnak tűnik, a meghökkentően primitív kárpitozástól kezdve a csomagtérfedél mókás lehúzónyelvéig. De nem fáj a spórolás a Škodában: körülnézünk, megállapítjuk, hogy ez ilyennek született, és nem szisszenünk fel minden egyes berendezési tárgy érintésénél. Sőt, ha túltettük magunkat az első sokkon, még lelkendezhetünk is egy sort az óracsoport tipográfiáján, a középkonzol minimáldizájnján, az ajtópanel színes szövetbetétjén.

De tényleg bazaltkőből készült a Fabia? Még a repülőtér hézagosan illesztett betonútjai és a kíméletlen műszakos munkások sem tudják kinyírni? Lapozzon, megtudja.

Harmincnégyezer kilométerhez képest durván lelakott a Fabia, és ebből azonnal kiderül, hogy nem taxiüzemben, hanem doktorüzemben használták. Míg előbbi a soha ki nem hűlő motort, de szüntelenül pörgő kilométerszámlálót jelenti, utóbbit a sok hidegindítás és a rövid utak jellemzik, ami rendesen gyilkolja a technikát. Súlyosbító tényezőként gazdátlan, kulcsos autóként szolgálhatott a kis ötajtós, műszerfala teteje karcos a sok odahányt kacattól, a majrévasak környékén bolyhosra kopott a tetőkárpit. Halmozottan hátrányos helyzetű kisautónktól nem vártunk sokat, amikor próbaútra indultunk.

A betyáros lódítással felérő High Torque Performance névre hallgató motor orgánumát ugyan szokni kell annak, aki nem ismeri, viszont az up! óta tudjuk, nagy öröm, ha a hanghatáshoz adalékként nem rezgeti meg a bódét egy háromhengeres. És a varrógéphangon berregő HTP ebből a szempontból hibátlan, a 240 fokos gyújtásközt pedig amúgy is jobb, ha megszokjuk, hiszen már a Focusokba is beszivárgott ez a furcsa zaj - nevezzük inkább Speed Triple-esnek, és akkor nem hat kínosnak.

Mire kimanőverezünk az udvarról, már észrevétlenül át is kapcsolt a rendszer gázra. Szúrok egy egyest, konstatálom, hogy a váltó a maga nyers modorában csodásan precíz, és ahogy azt már vélhetően sokan megtették előttem, kövér gázzal útjára indítom a négy férfiemberrel terhelt bódét. Mind meglepődünk, mert erőlködésnek nyoma sincs, még propán-butánnal is olyan szépen teper a kis ezerkettes, hogy csak úgy pakolgatom felfelé a sebességeket. Túl merészen azért nem szabad, magas fokozatokban hamar elkezd fulladni a három henger, és csak morog, de nem tol; viszont ha visszagangolunk, egész lelkesen harap.

Mintha tényleg megérezte volna a szabadság ízét, úgy nyargal alattunk a Malév-matricás Fabia, és visszaolvasva Tóth Zoli kesernyés tesztjét, azon gondolkodom, vajon az elérhető használtautósága miatt vagyok megbocsátóbb a kis Škoda szintetikus vezetési élményével szemben, vagy az új átlagautók tényleg még nála is rosszabbak. Persze, kicsit érzéketlen a kormányzás, de a fék példásan harap, a gázpedál pedig egyenesen virgonc.

Ilyen filozófiai mélységekbe pedig azért tudunk belemerülni, mert az aggódva elkért Fabián egyszerűen nem érezni az eddigi bántalmazást. A motor jó erőben van, a váltót öröm tologatni, és a futómű is csak annyira billegős, amennyire egy ilyen magas bódénál a komfortra hangolt rugózás kiadja. Vagyis aggodalmunk alaptalan volt, a mostoha bánásmód sem tudta kikezdeni a masszív kis Škodát.

Persze, nem is sok a 34 ezer kilométer, de láttunk már ennyi alatt leharcolt tesztautót, és első ránézésre a Fabiától sem várhattunk sok jót. Viszont örülhetnek a használt Fabia-vásárlók, mert úgy tűnik, a kis cseh valóban bírja a nyüstölést - a Népítéletben sem panaszkodik szinte senki magas szervizszámlákra, megbízhatatlanságra, inkább az csak erő hiánya miatt keseregnek a HTP-tulajdonosok.

Cserébe nagy átlagban hat literrel elmegy, ami egy gáztartállyal a csomagtartóban a legspórolósabb dízeleknek is alá kínál kilométerre vetített költségben. Háromezer forintból Balaton oda-vissza? Négyszázötven forintos benzinárak mellett ez felér egy közepes csodával. És szó sincs űrtechnikáról, megfizethetetlen vételár utáni buzgó spórolásról, ez bizony egy másfél millió körüli értékű használtautó. Ugye, lassan csodálatba fordul a fintorgás.

Igaz, ezt a Fabiát is vélhetően kezelésbe veszi majd valaki, hogy a szépséghibáit eltüntetve, matricáit lenyúzva továbbadja némi haszonnal, de lehet, hogy mégsem jár rosszul a vevő. Hiszen az átlagosnál általában jóval többet futott gázos autók között a malévos Škoda szinte szűziesnek számít a maga 34 ezrével.

És ennél olcsóbban fenntartható, megbízható, teljes értékű autó aligha akad. Amikor utána átültem az up!-ba, visszasírtam a sima járású, mégis morcosan menni akaró HTP-t, a praktikus ötajtós kabint, de főleg a Fabia őszinteségét. Mert ő nem akar divatból kicsi lenni, hanem pont akkora, amekkorának egy kisautónak lennie kell. Nincs mutatós háromajtós oldalnézete, viszont normálisan be lehet szállni szűk helyen is. És az első benyomások alapján úgy tűnik, többet fog bírni a bamba pofájú cseh, mint a trendi VW. Észérvekkel nehéz megindokolni egy nála kisebb járművet.

Bár a malévos Škoda úgymond csak egy prototípus, egy nem létező autó a piacon, féltestvérei hemzsegnek a használtautós oldalakon. Na igen, a Fabiák jelentős része kelt el annak idején nullás hitellel, mostanra jó páran menekülnének a csapdából, vagy már ki is került a kereskedőkhöz a banki visszavett autó. Másfél-kétmillió környékén unásig válogathatunk a három-négy éves Fabiák között, ami azt jelenti, hogy az értékvesztési görbe kilapuló ágába lehet becsatlakozni egy jó alkuval, és ha nem egy pörgetett vagy roncsból újjáépített delikvensről van szó, a kockázat minimális. Aki nem az autója fényképét használja képernyőháttérnek, nem nyúlhat nagyon mellé vele.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

vezetőkar fej
SKODA FABIA 1.4 16V lépcsőshátú 1999-2007
2672 Ft
Szíjtárcsa/vezetőgörgő, fogasszíj
SKODA OCTAVIA 2.0 RS Ferdehátú 2005-2013
6232 Ft
csapágyazás, stabilizátor
SKODA CITIGO 1.0 Ferdehátú 2011-2013
1014 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

You’ll never make it with that piece of junk
What a day! I'm checking out my new ride. I hope it won't disappoint me. After all, it's a 40 year old Peugeot, so what can go wrong?