Teszt: Dacia Dokker Arctic 1,5 dCi - 2013.

Ez a SUV, nem az X5

2013. augusztus 5., hétfő 06:46
Feszengve szoktam átvenni a tesztautók kulcsát. Megint egy tízmilliós csoda, vigyázni kell rá, mint a koboldok kincsére. Még a seggemet is óvatosan teszem bele, nemhogy egy fikuszt. Morzsolgattam a Dacia-kulcsot a markomban, ahogy mentem felé a parkolóházban, morfondíroztam, hogy fogom ezt rendesen letesztelni. Aztán kinyitottam a szekrényajtót. Halleluja! Ezt nem kell félteni.

Időszámításunk előtt hatezer évvel volt egy kombi Escortom. Véletlenül vettem, kellett egy dízel autó, és ez volt a legolcsóbb. Már nem emlékszem, ötvenért hoztam el, vagy sikerült-e 45-re lenyomni az árat. Rémes állapotban volt, de tényleg. Nem úgy, ahogy azt most elképzeli a nyájas olvasó, nem, még mindig nem, annál sokkal rosszabb. Egyszer menet közben leszakadt a vezetőajtó. A barátaim megkértek, hogy parkoljak odébb, mert nem szeretnék, ha valaki azt gondolná, hozzájuk jöttek ilyen autóval. Nem volt egy szépség.

Ellenben roppant hálás volt, a mai napig párás szemmel gondolok vissza rá. Mindenhová elvitt, viszonylag kevésszer rohadt le, és ötféllel beérte. Autópályán, padlógázon hattal, de akkor már 140-nel büntettünk. Mindent benyelt a csomagtartója, targoncával pakoltuk bele raklapon a BMW-motorokat. Elképesztően praktikus autó volt, sosem lesz még egy ilyen jó ár-érték arányú gépem.

A legjobban viszont a hihetetlen szabadságérzetet imádtam benne, amit az értéktelensége adott. Aki nem ismeri az érzést, amikor az üzemanyag a tankban valóban számottevő érték az autóéhoz képest, nem is tudja, milyen csodálatos, ha a féltés legkisebb csírája nélkül közlekedhetünk. Egyszer belém koccant valaki hátulról. Ki se szálltam. Amikor elviselhetetlenné vált benne a kosz, kikaptam az üléseket, és kicsapattam gőzborotvával. Ha nem hagytam benne értéket, be se zártam. Minek? Bárhol, bármikor feltűnt az út szélén egy köbméter valami, amit el kellett vinni, csak felcsaptam a csomagtartót, és belapátoltam. Boldog éveinknek a menet közben sorozatosan, random időpontokban felcsapódó motorháztető vetett véget.

A vén Escort szelleme kísértett, amíg nálam volt a Dokker. Be kell hányni a szerszámokat egy Shitgun-estéhez? Nem gond, tökéletes szervizkocsi. Vigyünk bringát a hétvégi kiránduláshoz? Hát persze, szét sem kell szedni. Már önmagában a lehetőségek káprázatos spektruma is feldobott. És az 1,5-ös kerregős az orrában a maga 75 lóerejével hasonló féktelen örömöket vetített előre, mint anno a Ford 54 lovas szívódízele.

A Dokker tartja, amit ígér. Nem kábít azzal, hogy fényűző luxusban fulladozva fogsz utazni. Nem lódítja, hogy mindenkit félre fogsz seperni a sztrádán. Világmentési ambíciói sincsenek. Annyit állít, hogy olcsón elvisz téged, meg három köbméter bármit. Slussz.

Eleinte nem értettem, miért szedte szét a Dacia a Lodgy-t és a Dokkert. Első blikkre annyi a különbség, hogy előbbinek négy rendes ajtaja van, és felfelé nyílik a puttony fedele, utóbbi meg toló-, illetve szekrényajtós, és mivel így áruszállításra sokkal alkalmasabb, van belőle haszonjármű kivitel is. Furcsállottam, miért nincs Dokkerből hétüléses, hiszen ma már nem szégyen a tolóajtó, sokan szeretik az egyterűeknél.

Aztán ahogy először körülnéztem a Dokkerben, rájöttem, ez egy furgon. Nincs mit szépíteni, nem is akar személyautós lenni. Amíg az első ülésről toronyiránt nézünk, prózai okokból tényleg ugyanazt látjuk, mint egy Lodgy-ban, de amint kicsit oldalra fordítjuk a fejünket, megcsap a gépzsírszag. A B oszlopnál éles határvonal húzódik, a civilizáció pereme. Maga az oszlop igazából már Kambodzsa. Elég ránézni az övmagasság-állítóra, azonnal világos, itt már nem lehetett a Lodgy elemeinek darabszám-növelésével tartani a gyilkos árat. Innentől hátrafelé kőkemény melósvágen következik.

Nem is baj. Aki családi autót szeretne, pláne minél több ülőhellyel, annak ott a Lodgy. A Dokker meg nálam az, amit manapság SUV-nak hívnak. Sportos? Naná. Hirtelen nem jut eszembe olyan sporteszköz, amit ne lehetne bedobni hátra. Hasznos? Hogy a fenébe ne, egy garzonlakást egy fuvarban átköltöztet. Jármű? Abszolút, sőt, igen spórolós. Tudom, sokan terepjárási tulajdonságokkal kapcsolják össze a fogalmat, de ahová egy átlagos X5-ös tulaj bemerészkedik, ott a Dokker is garantáltan elboldogul.

A nagy különbség a puccos SUV-k és a Dokker között az, hogy a Dokkert merjük is arra használni, amivel az SUV-kat reklámozzák. Soha nem jutna eszembe behajítani egy bringát egy Q7-es hátuljába - katasztrófa, ha véletlenül hozzáér az olajos lánc a teveszőr kárpithoz. A Dokkerben slaggal tisztítható tálca védi extraként a sztenderd műbőr padlóborítást. Egy spontán tengerparti csobbanás is vélhetően komoly megpróbáltatás egy Touareg-tulaj számára: a vizes lábra tapadt sár, a behordott homok, pláne a nedves fürdőruha micsoda pusztítást vihet véghez a bőrkárpit-drapp szőnyeg kombónál? A Daciánál nincs miért aggódni, az ipari hangulatú szövethuzat bírja a strapát. A (feláras) kétoldali tolóajtó pedig utolérhetetlen, ha az autón keresztül szeretnénk frizbizni.

Mondom, praktikusságban nincs párja a Dokkernek. Miért nem vesz mindenki ilyet? Lapozzon!

Furgon vagy sem, vezetni koránt sem olyan rossz a Dokkert, mint ránézésre gondolnánk. Még az 1,6-os benzines sem tűnt döglöttnek a Lodgyban, de az indusztriális hangulathoz egyértelműen a dízel passzol. A tesztautóban ráadásul a gyengébbik, 75 lóerős dCi volt, ami ugye nem egy nagy bemondás a mai teljesítménykéjelgő katalógushuszároknak, de azt kell mondanom, bőven elég. Mármint ha nem volt valami kis chiptuningos turpisság, mert igazából gyanúsan jól ment ez a Dokker.

Kicsit azért szokni kell, mert az ötgangos váltót irdatlanul hosszúra áttételezték. Ügyesen kell intézni például az elindulást, mert 1500 alatt kínlódik a kis motorka a nagy bódéval, sok minden nem történik. Aztán amikor felpörög a turbó, szépen belelendül, de mindenhol nagyjából eggyel alacsonyabb sebességben érzi jól magát, mint egy átlagautó. Városi ötven körül érdemes harmadikban hagyni, és a hetvenes táblánál is vakmerőség ötödiket kapcsolni. Viszont ha leforgatjuk 3500-ig - tovább nem nagyon érdemes -, még országúti előzésben is gondolkodhatunk. Nem rossz egy 75 lóerős furgontól.

A nyolcvankettedik generációs dCi-nél már a zajkibocsátás is elég kulturált, pedig a nyakamat teszem rá, hogy hangszigetelésre nem sokat költöttek a Daciánál. Talán a kellemes, morgós hangszín miatt nem fáj a kerregés, és a hosszú áttétel is segít, hogy ne ordítsa le a fejünket a motor. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy még autópályán sem emeli fel a hangját, nem visszhangzik a bódé, ahogy sokszor előfordul ekkora butiknál. Igazából közel személyautós az utazási komfort, még az ülések is egészen kellemesek. Mindez persze az első sorra érvényes, hátra már csak a vizuális környezet miatt sem ültetnék be hosszú távra barátokat, legfeljebb ellenségeket. Még csak le sem lehet húzni az ablakokat, csak kibillenteni.

A hátsó üléssor támláját egyébként egyetlen mozdulattal le lehet hajtani, a következővel pedig a szendvicset előre billenthetjük az első ülés felé. Szemre így kapjuk a legnagyobb rakteret, de nem biztos, hogy érdemes a maximumra törni, mert az előrebillentett hóbelevancot sajnos semmi sem rögzíti, így egy közepes gázadásra máris hátrabillen, jaj annak, ami alatta van. Sajnos a hirtelen behajított bringám így kapott egy sallert fölülről, de megúszta. Onnantól viszont inkább csak a támlákat hajtottam le, úgy is bőven elég a hely.

Hihetetlen, hogy a futóművet milyen ügyesen behangolták. A teherbírás miatt persze kicsit feszes a hátulja, rossz úton darabos, de egyáltalán nem zavaró mértékben. Három-négy cementes zsákkal garantáltan tökéletes a harmónia. De elöl így is szépen, komfortosan rugózik, pláne a magas súlypontjához képest, és amikor a mecseki szerpentinek felé tévedtem, az első bosszankodásomat, hogy nem egy MX-5-össel jöttem, csodálkozás váltotta fel. A kómásan kóválygó turistákat különösebb bevállalósság nélkül előzgettem, ami aztán igazán nem elvárható egy ilyen telefonfülkétől. Bár a Logant eddig csak igen röviden vezettem, határozottan úgy éreztem, a Dokkerrel bármikor körbe lehetne autózni. Nem állítom, hogy tökéletesen értem a Dacia logikáját.

Az egyhetes együttlét alatt szinte centire pontosan ugyanannyit mentem városban, autópályán és országúton, vagyis megcsináltam a harmadolást, amit elvileg az NEDC-ciklussal szimulálnak a katalógusértékek mérésénél. Városban 5,5 alatt el tudtam lenni, ha nem állt be nagyon a dugó, pályán, legálisan közlekedve 6,5 környéke volt a jellemző, és az országutazással végül kereken hat literre jött ki az átlag. Szép érték ekkora homlokfelületű autótól, tökéletesen elégedett is voltam.

De elkezdett piszkálni a kíváncsiság, mégis, mennyit írnak rá. Nos, a hivatalos adat 4,5. Ennyit a fogyasztásmérésekről. Egy 75 lóerős furgonnál talán elhiszik, nem élvezkedtem, sőt, mivel sejtettem, hogy lehetőségem lesz egy használható mérésre, kimondottan takarékosan autóztam. Alulról nézve 33% nem kis eltérés; ma már remélhetőleg senki nem nyalja be, hogy 4,5-öt fog fogyasztani egy ekkora hodály.

Meg kell még dicsérnem a multimédiás rendszert. Az érintőképernyős cucc, ami Bluetooth-kihangosítóval, USB-aljzattal, kormány mögötti hangerőállító pöcökkel és navigációval együtt kapható, sok magasabb kategóriás rendszert lemos a pályáról. Logikus, gyors a kezelése, ügyesen navigál, szépen eszi az MP3-akat, és ami a legmeglepőbb: egész jól szól. Ekkora üvegfelületekkel, ilyen rémes akusztikai adottságokkal elég nehéz jó hangzású zenét csinálni; talán véletlenül sikerült. Mindenesetre kétszer olyan kiegyensúlyozott volt a hangképe, mint a prémium felé kaparó Peugeot 208 GTI-nek. Elképedtem, amikor megláttam, hogy még ekvalizálni is lehet. Nem vagyok nagy rajongója a gyári navinak, de ez a csomag így rendben van. Furcsa mondjuk, hogy Európa térképpel együtt 171 ezret kérnek érte, míg ugyanez a Loganban csak 110.

Extrákkal amúgy is elég szépen fel lehet tornázni a Dokker árát. A szemtelen, 2,59 milliós alapárhoz képest az Arctic felszereltségű 75 lovas dCi már egyből 3,54-ről indul. Alufelni 150, metálfény 126, ESP 85, tolatóradar 60, multimédia 171, csomagháló 30, és már meg is érkeztünk egy bő 4,1 milliós tesztautóhoz. Az alufelnit mondjuk tutira kihagynám, a háló sem létszükséglet, így meg lehet úszni négy milla alatt, de a többi azért kéne, ha személyautónak szeretném használni.

Nem tűnik rossz boltnak, főleg, hogy ilyen meglepően szerethető a Dokker. A gond csak az, hogy pár százassal többért már be lehet ülni egy hasonló felszereltségű Berlingo Multispace-ba, ami azért egy jól érezhető szinttel feljebb van a civilizáltsági rangsorban. Mondjuk úgy, hogy két személyben gondolkodva vállalható a Dacia, de amint messziről meghalljuk a család szót, azonnal induljunk a Citroën felé. Ettől függetlenül szomorúan adtam vissza a Dokker kulcsát. Ha nem vonzódnék betegesen a különleges autók iránt, simán vállalnám. Amire én használom az autót, arra tökéletesen megfelel. Ha a B oszlop mögött kicsit kulturáltabb lenne, még talán azt is mondanám, hogy minden, ami ennél több, fényűzés. Így maradjunk abban, hogy meglepően kellemes furgon.

Dacia Dokker 2013 Arctic 1.5 dCi 75 Dacia Dokker 2013 Arctic 1.5 dCi 75

A Totalcar értékelése:

Végtelenül praktikus, váratlanul személyautós, gigantikus rakterű, takarékos furgon. Egy autó, amit nem kell félteni, viszont szinte mindent tud, amit elvárunk tőle. Kár, hogy a hátsó ülés erősen melós hangulatú, különben még családi autónak is jó lenne.

Népítélet:

  • Kényelem
  • Teljesítmény
  • Megbízhatóság
  • Szerviztapasztalat
  • Fenntartási költség
  • Ennyire szerette

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

törlőlapát
DACIA LOGAN 1.6 16V lépcsőshátú 2006-2013
3322 Ft
fékbetét készlet, tárcsafék
DACIA DUSTER 1.5 dCi 4x4 zárt terepjáró 2010-2013
12720 Ft
tömítéskészlet, szelepszár
DACIA NOVA 1.4 Ferdehátú 1996-2001
1886 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

Russian roulette with water pistols
Hurricane Sandy has left the used car market with hundreds of seemingly pristine yet possibly useless vehicles. In the States they are sold as-is for peanuts, and now they are making their way over the Big Water to Europe – for significantly more money