Ellenfele: az igényesség

Hazai bemutató: Dacia Logan (2013)

2013.02.21. 17:17
Kétmillió, ember, két-mil-li-ó! A macska rúgja meg, ennyiért lehet kurblis az ablak, fix a kormány, vacak a motor. Ennyiért gondolni se illik a klímára. Ennyiért örüljön az ember, hogy négykerekű autót kap, nemhogy egy ekkora hodályt. Vagy mégsem okos dolog csak azért megvenni valamit, mert olcsó?

Többször jártam Isztambulban, rutinos bazárjáró vagyok. Bármikor lealkudok öt perc alatt a harmadára egy tízezer forintos eredeti léviszt, tudom, mikor kell faarccal hátat fordítani az arab kufárnak, érzem, ha balek turistának néznek. Amikor nem szórakozni, hanem egyszerűen csak vásárolni szeretnék, sokszor már unom is a színjátékot, néha viszont belelendülök, és csak l'art pour l'art alkudozok. Az alku kedvéért.

Egy ilyen alkalommal összeakadtam egy furfangos törökkel. Odamentem, megkérdeztem, mennyibe kerül a vízipipa. És nem volt hajlandó megmondani. Egy pillanatra lefagytam. Előtte mindig mondtak valami hülyeséget, ha kérdeztem egy árat, aztán alkudoztunk, amíg meg nem untuk. Ali, a bölcs viszont mélyen a szemembe nézett, és megkérdezte: biztos, hogy tetszik neked ez a vízipipa? Nem jobb az a másik kézi festésű, ott hátul? Vagy a kék üvegből készült az alsó polcon? Először nézd meg mindet, válaszd ki, melyik illik hozzád a legjobban, aztán arra alkudj. Ami nem tetszik, arra nem érdemes alkudni.

Azóta is mindig eszembe jut Ali, amikor meglátok valami olcsót, és beindul az ösztön, ami a filléres cuccok harácsolására készteti az embert. És tudatosítom magamban, hogy bármilyen nevetséges áron is kínálnak valamit, ha nincs rá szükségem, hülyeség megvenni.

Az új Logan szemtelenül jól néz ki. Kicsit kiáll a pofacsontja, látszik, hogy zord vidékről jött, de éppen ez a szexepilje. Amióta köröznek a fotói a neten, sokan megállapították már, hogy milyen típusokra hasonlít: szóba lehet itt hozni az ős-Fabiát, szinte bármelyik kortárs Volkswagent, a hátsó lámpáknál akár francia rokonokat is. Én látom benne a Duster varacskosságát is, ami azt jelenti, hogy jó munkát végeztek a Daciánál: végre nekik is egységes a márkaarculatuk.

De a tavaszi alpesi levegő frissességével arcunkba hasító dizájnnak prózai vonulata is van: a kilenc év után igencsak esedékes modellváltással már ugyanazokkal a présszerszámokkal készülhet a Sandero és a Logan orra az első ajtókig bezárólag, ami könnyen beláthatóan még olcsóbbá teszi a gyártást. Sőt, a hamarosan érkező kombi is természetesen ugyanezzel a fronttal jön majd, még följebb srófolva a méretgazdaságossági mutatókat.

Szóval az új Dacia-pofával végre nem kell feszengenie a tulajnak, hogy végülis ennyiért el lehet viselni, mert nettó jó kiállása van. A sárvédőszélesítés-szerűen kidomborított kerékívek elöl-hátul elterelik a figyelmet arról, hogy milyen kantrisan magas a Logan, sőt, még az apró kerekek sem hatnak karikatúraszerűen, mint sok nagy tüdővel felfújt kisautónál. Egyszerű a lelkem, hát milyen is lenne, fémgőzölt krómot is csak a hűtőrács kapott, de néhány ügyes törésvonallal megoldották, hogy ne hasson sivárnak. Sőt, megkockáztatnám, még olcsónak sem hat.

Nagy kópé a Dacia ezzel a csábos külsővel. Elülteti az emberben a hit magját, hogy ő mennyire felnőtt. Ahogy nézegetjük kissé falusias, de egyáltalán nem idomtalan domborulatait, szárba szökken a lelkesedés virágszála. Bimbózik a szerelem, ahogy közelítünk hozzá, hiszen még mellette állva sem tűnnek fel zavaró részletek, de ahogy kinyitjuk az ajtót, felbukkan a kerti fűnyíró traktor, és tőből vágja le a friss hajtást. Szürke, linóleumszagú plasztiksivatag fogad minket.

És ez a fullos Logan, amit kipróbáltam a hazai bemutatón. Ebben már magasságában állítható a kormány, de tengelyirányban nem, van benne klíma, sőt, elöl elektromos ablak is, bár jól elrejtették a gombját a középkonzolon. De sehol egy eltévedt pajkos szövetpárna az ajtópanelen, alig-alig töri meg valami a szürke monotóniát az orrunk előtt, smirglifinomságú a kormány tapintása. A dekorációt a metálszürkére festett ajtóbehúzó, a krómkarikák a levegőbeömlők körül, és a küszöbre felnyalt matrica jelenti.

Nem egyszerű kijózanodás ez a rózsafabetétektől megrészegedett autóipari tivornyázás után, hanem kolostorba vonulás. Egy Fluence hozzá képest konfettiesőben fürdő, nyak köré tekert boákkal táncoló csajok között joggal páváskodó luxushintó. De még a Peugeot 301-és és a kimondhatatlan nevű Citroën párja is egy sokkal szerethetőbb, otthonosabb beltéri környezet. A Dacia a nyers funkcionalitás ortodox híve.

Nyilván együtt lehet élni a szürke plasztikkal, az 1,2-es motorról viszont nem merném teljes meggyőződéssel állítani ugyanezt. Lapozzon, megtudja, miért.