Mindehhez pedig jár egy jókora – csaknem négy és félméteres – bódé, másfél centivel hosszabb tengelytáv, mint a vattaúj hetes Golfé (és már abban is bőven elfértünk hátul) és olyan árcédula (3,5 millió a turbódízel alapára), hogy ha nem lenne a Renault Fluence – és annak agyonakciózott, hárommilliós ára -, akkor konkurencia nélkül állna. Logan még nincs, ráadásul ha lesz is, az még a fejekben mindig egy Dacia, a Fiat Linea már nem is olyan fiatal, vénségére összement (vagy a többiek nőtték túl) és lényegében eltűnt, a Rapid pedig drága ahhoz képest, amit ad.
Mi marad más, ha csak eddig ér a takarónk és nem akarunk rejtett taposóaknákat kerülgetni egy tetszőleges használtautóval? Persze, csodás dolog a húszéves BMW 540i a garázsban, bizonyos kultúrkörökben pedig még mindig jól hangzik a hatkilós bálnám van, de ne fogadjanak rá nagy tételben, hogy hétköznapi autóként ők nem éppen egy ehhez hasonló dromedárt koptatnak nap mint nap.
Ahhoz, hogy ennyi pénzért autót lehessen árulni – hiszen gondoljanak csak bele, mennyiért állítják elő – minden bizonnyal iszonyatos mennyiségű trükkre, rengeteg költségcsökkentő értekezletre volt szükség. Nem igazán hiszek a csodákban, a Marson sincs semmi, csak szar idő és homok, nem is voltak semminemű elvárásaim a 301-essel szemben, csak annyi, hogy lehetőleg fűtés legyen benne, ha már tél van.
Formája könnyen emészthető, orra-feneke egy finom Bangle-BMW utánlövés, egyedül az aránytalanul hosszú tengelytáv mutatja bénának oldalnézetből, de ebből odabent profitálunk, ne rójuk hát fel hibának. Ez nem egy Lamborghini Countach-poszter, nem is annak készült. A kipufogóvéget muszáj megemlítenem, ilyen csövet utoljára a Csehszlovák Acélhengerelő Kisszövetkezet Rimabányai kettes számú műhelyében gyártottak a Zetor Crystalra.
Spórolás és spórolás között lehetnek különbségek. Amikor értelmes módon, logikusan megmagyarázhatóan teszik ezt, azzal sosincs baj. Érthető, hogy az ablakemelő-kapcsolókat a középkonzolra rakják, így olcsóbban megoldható az ajtókárpitozás, spórolnak pár méter kábelezést. Azt már nem, hogy miért kellett ilyen mélyre süllyeszteni, hogy nyújtózás nélkül ne érjük el, de üsse kő, olcsó, legalább annyi.
Még a magasságában állítható biztonsági övek hiánya sem zavart. Nem kell felháborodni, annyira nem természetes megoldás még manapság sem, nem hogy egyes BMW-kben de még Volvókban sem. Mondjuk én szeretem, ha van, mert kicsit kilógok az EU-normából fölfelé, de ha nincs, hát nincs.
A beltérben – ezt leszámítva – azonban érezhető a törekedés arra, hogy kevésből legalább valami szemre szépet illetve VALAMILYET csináljanak. A franciák szépérzékével – jelen esetben – nincs is baj, a 301-es odabent nem érezteti velünk lépten-nyomon, milyen messze van a közúti tápláléklánc csúcsa. Szép az aluszínű díszbetét, akad krómkarika az óracsoport plexije alatt, a középkonzol pedig egységesen, szépen V-alakban szűkül lefelé, ahogy rajta/benne minden kezelőszerv is. Ennek hála van hely a térdnek, ezt manapság illik megemlíteni, mert sok autógyártó megfeledkezik eme – anatómiai szempontból rendkívül fontos – testrész létezéséről.
Az ülések átlagosak – és ezzel máris túltett a Rapidon -, de meg lehet bennük találni a helyes pozíciót ahhoz, hogy ne nyomják össze a gyomrunkat hosszútávon. A spanyol gyár minőségellenőrei azonban lehetnének figyelmesebbek, vagy nézzék meg a kész autót, mert a két ülőlap tömése illetve varrása nem teljesen egyforma.
Meg kell viszont dicsérni a kormányt, mert nagyon jó fogású, lapos az alja, ami jól is jön, mert a kormányáttétel nagy, szűk helyen manőverezve sokszor át kell fogni. A narancssárga műszerek és tipográfiájuk a múlt évezred végét idézik, gyűlöltem az állandó, narancssárga izzást, egy héten át minden nap próbáltam megkeresni a fényerő-szabályzót, de nem találtam, leginkább azért, mert nincs.
Az audiórendszer legfőbb ismérve, hogy működik és jár hozzá USB-aljzat (ez a hifi +70 ezer forint, kivéve a legmagasabb felszereltségi szintet). A szokásos, kormány alá helyezett vezérlőpanellel lehet kezelni, de inkább a középkonzolon matattam, elég volt megtanulni a tempomat-gombjait a másik oldali, ugyanolyan panelen.
Csikóst kérdeztem, mennyire elviselhető a hátsó ülés, mivel úgy alakult, hogy a legtöbbet ő tartózkodott ott az alatt a hét alatt, amíg nálam volt az autó. Szerinte iszonyatosan sok a hely, szinte superbi méretű a tér, nem volt baja ott, pedig a COTY-tagok közül ő is kilóg felfelé.