Nyolc misiért kínlódj is!

Teszt: Seat Leon X-Perience 1.8 TFSI DSG

2015.05.15. 06:27

Adatlap Seat Leon X-perience 1.8 TFSI X-Perience DSG S&S - 2015

  • 1798 cm3-es,soros 4 hengeres benzines
  • 180 LE @ 4500 rpm
  • 280 Nm @ 1350 rpm
  • 7 seb. duplakuplungos automata
  • Gyorsulás 0-100 km/h-ra:
    7.2 másodperc
  • Végsebesség:
    221 km/h
  • Kombinált fogyasztás:
    6.5 l/100km
  • Városi fogyasztás:
    8.0 l/100km
  • Országúti fogyasztás:
    56.0 l/100km
  • 9 080 880 Ft
Nem sokan értik, miért bírom a Seatokat. Lehet, csak benyaltam a maszlagot, hogy egy újracsomagolt unalmas fauvé szerethetőbb lehet, ha csinos. A Leónt mindenesetre nagyon csípem, többet is próbáltam, minden esetlen hibája ellenére érzem, mit akar adni, amit a Golf vagy az Octavia nem tud. Ez az X-Perience viszont nagyon mellé talált.

Ne vádoljon senki elfogultsággal, úgy vállaltam el látatlanban a tesztautót, hogy biztos nagyon szeretni fogom. Eleve kombis csávó vagyok, az erős benzineseket se vetem meg, emelt összkerekesre is vágytam régebben. Ki gondolta volna, hogy a többszörösen mennybe menesztett hetes Golf egyik vér szerinti rokona ekkora baklövés lehet?

Mondjuk a neve alapján nem csoda. X-perience, T-apasztalat, ha magyarra szeretnénk fordítani. Jézusom, mekkora fergeteges csapatépítő lerészegedés lehetett az, amely másnapján átcsúszott egy ilyen típusnév a világuralomra törő autóipari nagyhatalom dörgedelmes minőségbiztosítási rendszerén. Eleve nehéz kívülállóként megérteni, hogy egy Octavia Scout és egy Golf Alltrack mellé minek még Seatból is egy ugyanolyan, de ha én tudnám jobban, akkor most nem a tizenkét márkát összeharácsoló konszern haladna jó úton az első számú autógyártó cím megszerzése felé.

Szóval itt van ez az Audi Allroad költségoptimalizált receptje szerint készült Seat, és egyszerűen nem tudom megszeretni. Kinézetre még csak-csak, bár a csábos ötajtós Leónhoz képest már a kombi is erős visszalépés, a szürke műanyag feltétektől sem lett szebb. Kábé három centit emeltek rajta, ami annyira elég, hogy furán lógjanak a kerekek az ívek alatt, meg hogy egy átlagos budapesti fekvőrendőrnél ne karmolja a szoknyája az aszfaltot, de nálam a földút-kompatibilitás máshol kezdődik.

Persze minden viszonyítás kérdése, egy széria Leónhoz képest nyilván pont három centivel nagyobb buckákon bír átkelni, és tény, hogy egy mai átlagos kompakt már egy kisebb göröngyön hajlamos megfenekleni, de inkább divatautó ez, mint terepjáró. Aki tényleg el akarja hagyni az aszfaltot, minimum SUV-t vesz ma. Az X-Perience legfeljebb havon lehet hasznos, mivel egy átlagos igényeket tökéletesen kiszolgáló Haldex-összkerékhajtás van alatta. Igazából senki se gondolja, hogy ezzel fog dagonyázni Somogybabodon.

Mielőtt beleültem, úgy képzeltem, hogy az emeléssel ugye nyertünk egy kis rugóutat, lehet, hogy még kicsit lágyítottak is a futóművén, és ha nem is lesz olyan kellemes bálna, mint mondjuk egy Volvo XC70, a pesti kátyúkat legalább ügyesebben nyeli be, mint egy kommersz kombi. De a Seatnál úgy tűnik, feljebb volt a prioritások között az autópályás stabilitás, ezért érzésre még sprődebben rugózik, mint a normál magasságú Leónok.

De várjunk csak, nem is ez volt a legelső tapasztalatom (sic!) vele. Még ki sem álltam a parkolóból, már meghökkentett az X-Perience. Ahogy végállástól végállásig pörgettem a kormányt a tapadós térkövön, beleremegett, meg-megakadt. Mintha nem lenne elég erős a szervó villanymotorja, vagy valami túl lágyan volna felfüggesztve, éreztem a kormányon, hogy szaggatva mozog a kezemben. Nem befolyásolja a használhatóságot, de baljós jellel indult a teszthét.

Alig telt el pár másodperc, hogy magamhoz térjek a furcsaságtól, amit egy konszernterméktől nem várna az ember, már jött a következő csapás. R-be tettem az automata váltót, leléptem a fékről és miközben komótosan hátra fordultam, zumm, ugrott egyet az autó. Hoppá, tapostam vissza a fékpedálra, ez nem valami finom. Aztán kibakkecskéztem szépen a parkolóhelyről, hogy pár száz méterrel odébb egy félreeső árnyas parkolóban kifújjam magam.

Eleget rutinoztam vele, amíg nálam volt, az araszolós városi forgalomban volt időm kitapasztalni. Szépíteném, ha volna mit, de ez a váltó rémes. A start-stop teszetosza, néha lelkesen megindul, amint lelép az ember a fékpedálról, mint a vele töltött első métereimen, néha viszont bambán áll, mint a tehén az út szélén, majd két másodperc múlva elkezd kúszni, hátha azt szeretnénk. Ha mindig ugyanolyan buta lenne, még meg lehetne szokni, de így egyszerűen csak idegesítő, hogy sosem tudni, mi fog történni, amikor lelépünk a fékről.

Régóta figyelem a VW-csoport DSG-váltóit, és a tendencia sajnos erősen lefelé mutat. Az elsők csodálatosak voltak, talán be akarták bizonyítani, hogy jó dolog a dupla kuplung, talán nem szólt még bele az olcsósító részleg. De az elmúlt néhány évben, amióta megjelentek a száraz kuplungosok, mindig az az érzésem, hogy ez egyre rosszabb lesz. A Yetiben sem tudtam már szeretni, de ebben a Leónban kifejezetten gyűlöletes volt.

Valamiért az a mániája, hogy 1200-on tartja a fordulatot, ahol még a gyengének nem nevezhető, 180 lóerős, 1,8-as TSI sem tud felmutatni számottevő nyomatékot. Ez a normál üzemmódja, az ecót ne is firtassuk inkább, az teljes agyhalál. A gond az, hogy képtelenség csak úgy, normálisan használni, ahogy az embernek jól esne. Ha kicsit megindulna az ember, csak hörög és nem történik semmi, aztán egy ponton túl elkezd gondolkodni, hogy talán vissza kéne váltani. Egyet viszonylag könnyen tudna, mivel a DSG a szomszédos fokozatok között tud ügyesen váltogatni, de mire tettlegességre kerül sor, már dülledt szemmel nyomjuk a gázt, és kettőt-hármat kell visszapakolnia, hogy aztán feltermelje a turbónyomást és meginduljon, mint a barom.

Pont olyan hosszadalmas az egész, ahogy leírtam, és az átmenetet az álmatag andalgás és a gátlástalan csörtetés között gyakorlatilag lehetetlen kitapintani, nekem legalábbis nem sikerült egyszer sem egy hét alatt. Egy ilyen rondán félreprogramozott váltó pedig pont elég ahhoz, hogy eleve olyan lohasztó hangulatban szálljon be az ember az autóba, mintha az exfelesége kedves mamája várná odabent.

Hiába erős ez a motor, lényegében csak autópályán leli az ember az örömét benne, mert ott már nyugton van a váltó. Egyébként sem valami lelkesítő a hangja, kelletlen, szenvedős, muszájból pörög, mint a csapágyas kávédaráló. Úgy, hogy nem volt értelme nyomni neki, fogyasztott nekem kereken tízet, túlnyomórészt városban használva. Nem tudtam rájönni, miért választaná az ember ezt egy jó kis TDI-vel szemben.

Nem állítom, hogy egy dízelmotorral egy csapásra vágyaim autójává alakulna át a León, de miután kipróbáltam az Alltrack-ből a TDI-t, mindenkit inkább arra beszélnék rá. Sokkal jobban kijön a dízelmotor a DSG váltóval, vagy egyszerűen a Volkswagennél csak eleget bíbelődtek az összehangolásukkal? Talán sosem tudjuk meg, de az biztos, hogy én jó messziről elkerülném a TSI-DSG kombót.

Na de hagyjuk ezt a szegény váltót, nézzük inkább a futóművet. Nagyon érdekesen viselkedik, egy-egy kisebb kátyúnál azt érzi az ember, mintha Muhammad Ali osztana gyomrosokat, így aztán már összeszorított foggal készülünk fel a fekvő rendőrre, de bupp, azt szépen kirugózza. Vagyis feszessége ellenére a keresztbordákat szépen dolgozza fel, viszont a féloldalas úthibákon büntet. Ezzel az oldaldőlésnek ellenálló felfüggesztéssel aztán egész embereset lehet kanyarodni, az összkerékhajtásnak köszönhetően akár a gázon állva is, de olyan zsibbadtan érzéketlen a reménytelenül túlszervózott kormány, mintha két fecskendő Lidokaint toltak volna bele. Az egész autón kicsit azt éreztem, mintha külön életet élne, és csak duzzogva, muszájból engedelmeskedne a sofőrnek.

Hogy terepen hogy mozog? Nem sikerült megtudnom. Megpróbáltam felkaptatni vele egy lazább csapásra, de mivel a terepszög szó használata értelmét veszti egy ilyen alacsonyra húzott első lökhárítónál, rendkívül óvatosan próbálkoztam. Az X-Perience nekifeszült a göröngynek, elkezdte csúsztatni a kuplungot, nyomtam még egy kis gázt, aztán átlóban elforgott. Kiszálltam, megnéztem, nekimenjek-e az akadálynak lendületből, de így, nyugalmi helyzetben is úgy másfél centiméter volt a hupli és a kerék előtti műanyag idomzat között, ezért inkább nem kockáztattam.

A kuplungcsúsztatás egyébként is elég ijesztő volt, nem jósolnék a tárcsáknak hosszú és nyugalmas életet, ha valaki tényleg terepezni kezdene az X-Perience-szel. A leégetésükhöz amúgy annyi is bőven elég, hogy az ember behúzza a kéziféket és D-be teszi, majd türelmesen vár. Ilyenkor önpusztító módon kúszni akarna a León, de a fék nem engedi.

Nehéz érveket találni az X-Perience mellett, ha egy Golfot vagy Octaviát állítunk mellé, nem beszélve bármilyen egyéb, sima kombiról. A Volkswagennek valahogy nagyon nem sikerül helyet szorítania a Seatnak a konszernen belül. Olyasmivel csábítani a vevőket, hogy a Leónban van ledes fényszóró, nekem gyenge próbálkozásnak tűnik. Az ár már inkább lehetne az, de az X-Perience 8,7 milliós listaára nem egy bomba ajánlat, még akkor sem, ha akciósan már az izmosan felextrázott tesztautót is meg lehet kapni ennyiért.

Biztos van az a konkurencia, amely ellen jól mutat ez az ár, de engem akkor se lehetne rábeszélni az X-Perience-re. Hosszas sakkozás után ugyanis azt sikerült kisütniük a konszernstratégáknak, hogy a három talán legkellemesebb modern kori extra egyáltalán ne legyen elérhető benne: a tolatókamera, a kulcs nélküli bejutás és a gombos indítás. Ja, meg a beépített USB-csatlakozó, a Leónban továbbra is a VW-csoport legszégyenletesebb húzása, a toldókábel kell, ha pendrive-ról hallgatnánk zenét. Szegény Seat, jól elbántak vele: ezek a ma már magától értetődő extrák bármelyik konkurensénél elérhetők. Komolyan úgy gondolják, hogy egy nyolc-kilenc milliós autót el lehet adni ezek nélkül?

Fapadosok között még csak-csak lenne esélye a Leónnak. Az egyszerű kivitelek jól állnak a konkurensekhez képest, mondjuk egy sallangmentes 1,6-os dízelt bátran oda lehet tenni a többi mellé. De ezt a flancolós X-Perience-t egy jó nagy baklövésnek érzem.

Totalcar értékelés - Seat Leon X-perience 1.8 TFSI X-Perience DSG S&S - 2015

A neve mindent elmond. Egy nem túl értelmes autó, zötyögős futóművel, teljesen érzéketlen kormánnyal, az igazi büntetés pedig a váltója. Az automata benzinesről mindenkit lebeszélnék, de aki összkerekes kombit keres, az is talál máshol jobbat.

Népítélet - Seat Leon